Ne hagyd ki!

Fel!
8 jún

Dőlnek a szobrai a világ egykori leggazdagabb emberének

II Leopold_Lipót_Belgium_king_király_Congo_statue

Az Egyesült Államokban kipattant antirasszista tüntetések immár Európát is elérték: Angliában, Párizsban és Brüsszelben is hangot adnak nemtetszésüknek az emberek, hogy vajon miért is állnak még mindig rabszolgatartóknak szentelt emlékművek a városok közterein (itt ez a téma meglehetősen jól össze is van szedve). A rabszolgaság okán kirobbant amerikai polgárháborút vagy a brit imperializmust nem igazán kell magyarázni, sőt, még a francia gyarmatbirodalom is eléggé benne van a köztudatban. Na de mit vétett vajon a csöppnyi, a nácik által is könnyűszerrel elfoglalt Belgium? Maga az ország semmit, ugyanis baromira nem is akartak részt venni a kolonizációban, nem úgy, mint az otthon egyébként teljes mértékig súlytalan királyuk, II. Lipót. Minden álma volt ugyanis, hogy ő is “szerezzen egy szeletet az Afrika-tortából”, így ordas hazugságoktól sem riadt vissza, hogy teljesen megtévessze a világ közvéleményét. Humanitárius szervezetet alapított, és a kereszténység és a civilizáció terjesztésének fedősztorijával olyan gyarmatosítást művelt, hogy olyat még nem látott a világ. 10-15 millió bennszülött halála száradt úgy a lelkén, borzalmas csonkítások és kegyetlenkedések, hogy ő maga még csak be sem tette a kontinensre soha a lábát. Igazából ez vagy ez a poszt tök jól összefoglalja a Kongói Szabadállam sztoriját, itt most csak azokat a nüanszokat emelném ki, amelyek a blog topikját illetően érdekesek lehetnek számunkra a személyét illetően.

1.A pénz bűvöletében

II. Lipótnak alkotmányos uralkodóként a politikába limitált beleszólása volt, állami apanázsból gazdálkodott, és nagyjából ki is merült volna annyiban a munkaköre, hogy fogadásokat adjon, és díszszemléken integessen a tribünről. A pénztelenség azonban roppantul zavarta. Először is irigykedve nézte a gyarmatosításból jól meggazdagodó franciákat és angolokat, fájlalta, hogy Brüsszel messze elmarad szépségben Párizs és London mögött. Aztán ugye ott volt a pletyka is, hogy a kor híres párizsi kurtizánja, Émilienne d’Alencon kis híján csődbe vitte. Szóval kellett nagyon a cash, amit ő az elefántcsontban és leginkább a gumiban látott meg a még senki által nem lestoppolt Kongóban. Mahinációi révén tehát a Belgiumnál 80-szor nagyobb terület az ő magántulajdonába került, egy lyukas garassal sem támogatta belőle a belga költségvetést. (Bár igaz, a belgák kollektív emlékezetében nagy építkezőként maradt meg, Brüsszel neki köszönheti a grandiózus épületeit, lásd, ezt a posztomat pl.) A pénzcsap húsz éven keresztül folyt egyre nagyobb sugárban, míg aztán már nem lehetett elkendőzni a rémtetteket, és a világ közvéleményének nyomására a belga állam át nem vette a gyarmat irányítását. Az “üzlet” jól fialt, csak Brüsszelben 58 ingatlannal rendelkezett a király, és emellett még külföldi paloták is akadtak jócskán a portfóliójában.

2.A mexikói kapcsolat

A belga királyi családban nem Lipót volt egyébként az egyetlen, aki úgy gondolta, hogy több jár neki az életben, és azért bizony tenni is kell. Húga, Sarolta királyi hercegnő a mi Ferenc Józsefünk öccséhez, Miksa főherceghez ment feleségül, s lett ezzel osztrák főhercegné, valamint lombard-velencei alkirályné. Mint ebben a posztomban is írtam róla, ez a terület is a Habsburg Birodalomhoz tartozott akkoriban, ami az olasz egyesítésnél végül is persze elveszett, állítólag azonban Ferenc József inkább öccse és sógornője alkalmatlanságát okolta a solferinói vereségért, semmint Garibaldi ügyességét. A párt büntetésből Triesztbe “száműzte” az udvarból, amit Sarolta roppant nehezen viselt (férje ellenben örült neki), ennél csak az borította jobban ki, amikor Sissi előtt kellett meghajolnia. (Ugyanis mélyen rangon alulinak érezte egy “bajor parasztlány” előtt pukedlizni, akinek a hozományát sem tudták rendesen összekaparni, így egész Bécs rajta nevetett.) III. Napóleon francia császárnak nem kellett hát kétszer felajánlani nekik a mexikói császári trónt. A “mexikói kaland” csúfos bukás volt, Miksát sortűzzel kivégezték pár évnyi uralkodás után, a megőrült Saroltát II. Lipót végül is hazafogadta, adott neki egy vidéki kastélyt, ahol haláláig magányosan élhetett.

3.A magyar szál

Vicces, de ha minden a tervezettek szerint alakul, a XIX. század egyik legnagyobb tömeggyilkosának genetikája a magyar királyi családban élt volna tovább. II. Lipót felesége ugyanis ízig-vérig magyar volt, a mi József nádorunk lánya, Mária Henrietta magyar királyi hercegnő. E roppant boldogtalan házasságban egyedül a magyar lovak jelentették a feleség örömét, még gyermekei sem igen érdekelték, akik közül Stefánia hercegnőt az osztrák-magyar trónörököshöz, Rudolf főherceghez adták végül. A férj mayerlingi öngyilkossága után Lipót és Ferenc József megpróbálkoztak összeboronálni a friss özvegyet Ferenc Ferdinánddal, hogy elkerüljék a Chotek Zsófia grófnővel kötendő morganatikus házasságot. Stefánia azonban egy magyar grófba, Lónyay Elemérbe szeretett bele, akivel egybe is keltek. II. Lipót akkora haragra gerjedt, hogy minden kapcsolatot megszakított a lányával, a felesége temetésekor még a kápolnából is kikergette. Az anyai örökség olyan csekély volt, hogy Stefánia húgával és annak hitelezőivel együtt beperelte II. Lipótot, amit végül is elvesztettek. Látjuk, hogy a belga király nem volt épp egy csupa szív ember, azon így már nem is kell csodálkoznunk, hogy nem engedte utódjának, az unokaöccsének azt sem, hogy elvegye a Stefániától született egyetlen unokáját, Erzsébet-Mária főhercegnőt, annyira haragudott a lányára.

Fotó: archív 

 

Pécsi Balázs