Ne hagyd ki!

Fel!
28 jún

Újra hódít a Sunday Brunch a Sofitelben – kipróbáltam!

Sofitel Budapest_luxury hotl_Sunday Brunch_Paris

Június első hétvégéjén – azaz majdnem kerek egy hónapja – újraindult a már nagy hagyománnyal rendelkező Sunday Brunch a budapesti luxusszállodában, amely a vasárnapi családi ebédek örömteli hagyományát szeretné visszacsempészni a koronavírus járvány utáni életünkbe. Természetesen egy kicsit újragondolva, a szabályokat követve! Azaz immár nem a megszokott svédasztal várja a vendégeket, hanem á la carte választhatják ki a legszimpatikusabb fogásokat. Az étlapon kategóriák (előételek, klasszikus brunch, főételek és desszertek) szerint vannak rendezve az egyes fogások, de ez nem azt jelenti, hogy mindegyikből csupán egyfélét kóstolhatunk. Igazából annyit és amennyit, ahogy egy büféasztalnál is tennénk, bár azért a felszolgálók segítenek benne, mit és hogyan érdemes, hogy még a desszertre is maradjon hely a végén. Bevallom, nekem nagyon tetszik ez a hibrid koncepció, sokkal inkább, mint a büféasztalos verzió, mondom is, miért. Az ember, hogy megspórolja az oda-vissza járkálást, hajlamos mindenféle össze nem illő dolgot a tányérjára szedni – pláne én, aki ugye ilyen helyzetben mindig csak degusztációs módon csipegetek, hogy minél több mindent tudjak kóstolni. A végeredmény aztán sajnos fotózhatatlan és minden szempontból vállalhatatlan lesz – és ez azt hiszem, nem csak azon múlik, hogy nem tudok valami szépen tálalni – ugye nem szakács vagyok, vagy mi. A Sofitel Budapest Chain Bridge éttereme, a Paris Budapest ezzel a metódussal most a COVID apropóján szakított, és inkább a franciás eleganciára voksolt, ha a szervírozásról van szó. Örömmel fogadtam hát el a meghívásukat, hogy próbáljam ki én is ezt az új élményt náluk.

Sofitel Budapest_luxury hotl_Sunday Brunch_Paris

Az étlap ugye hetente frissül, a miénk roppant erősre sikerült, s bár az ajánlottnál kicsit több mindent teszteltünk, az adagok akkorák, hogy még ez is belefért, nem éreztük, hogy ezt vagy azt mégsem kellett volna bevállalni. A menüsort két levessel kezdtük (igazából csak én akartam ilyet enni), és nem bántunk meg! A tört pisztáciával megszórt, citromos eperkrémleves egy mililiter tejszínt sem látott, szinte olyan volt, mintha egyenesen a turmixgépből érkezett volna – aztán lehet, hogy tényleg. Nagyon frissítően hatott, avagy pár kanálnyi veteményeskert a szájban. Ami számomra viszont ezt az élményt teljes mértékig elhomályosította, az a kókuszos-currys thai csirkeraguleves volt. Tálalásra semmi extra, ízre annál inkább! A klasszikus brunch opciók közül a tojásételeket most szkippeltük, ellenben két salátát bevállaltunk. Az egyiknek a sztárja egy krémes burrata volt, a másik pedig egy nagyon extra és üde nizzai saláta – utóbbiért mindketten oda voltunk, avagy pont így kell ezt az egyébként szokványos, meglehetősen alulértékelt mixet összerakni.

Sofitel Budapest_luxury hotl_Sunday Brunch_Paris

Főételből mind a négyet szerettük volna kipróbálni  – ráadásul a gyömbéres-chilis-kókuszos-korianderes-currys szószban ücsörgő héjas feketekagylóból rögtön két adagot is kértünk (ezt egyébként hasábburgonyával, kissé streetfood jellegűen prezentálták). A kedvencünk volt az egész ebédből, a szósz ízkombinációja egyszerűen pazar volt! Tényleg! A gránátalmás árpagyöngy rizottóból bevallom, mindössze fél kiskanálnyit ettem csak, ugyanis nem igazán szeretem a karfiolt, még ha az a mégolyan stílusos romanesco nemzetségből került is ki. Magamnak a lazacot kértem, amely mellé fekete curry szószban lubickoló, zsenge újhagymát és retket álmodott meg a séf. Érdekes párosítás, annyi szent. De azért az utolsó főételt is megkóstoltam, a sült sertéscsászár húsa szétomlott az ember szájában, ahogy kell, s remekül állt mellé a fehérbab és a roppanós zöldspárga is. A desszertekre már az elejétől fogva nagyon kíváncsiak voltunk, a nap tortája egy málnás tartlette volt, mellé St. Honoré-t kértünk. Nekem roppantul ízlett a tarte málnalekvárja, és a reszelt étcsoki is jól ment hozzá, ellensúlyozva a vaníliakrém édességét.  A jellegzetesen francia, vaníliakrémes-tejszínes, égetett tésztás sütit is szerettük, de mondjuk nálam ez szinte állandó állapot, ha valami olyat tesznek le elém, ami karamellt is látott. 😉 Egy szó mint száz, tényleg nem tudok mást, mint szuperlatívuszban beszélni a menüről és a koncepcióról – s persze azt is vegyük számításba, hogy borsorral együtt csupán alig több, mint 10 000 Ft/fő a ceh a végén. Quelle surprise!

Fotók: PR és saját

Pécsi Balázs