április 2018

Tegnap megnéztük dióhéjban itt, hogy mit nyújthat nekünk Olaszország 3. legnépesebb városa luxusfronton, ha arra szavazunk, campaniai nyaralásunk alkalmával itt lesz a bázisunk. De könnyen lehet, hogy másképpen döntenénk, s inkább a déli partszakasz felé vennénk az irányt, lássuk, hova is! Legegyszerűbb a Circumvesuvianának (a Vezúvot egyik oldalán körbekerülő) nevezett hévvel operálnunk, kicsit több mint egy óra alatt vagyunk a főpályaudvarról a végállomáson, Sorrentóban. Nyilván létezik transzfer lehetőség is, de bevallom, ennek sok értelmét nem látom, hiszen kár lenne kihagyni ezt az örök, autentikus élményt, amikor megállókon keresztül hallgathatjuk a nápolyi canzonékat a fel-felszálló zenekaroktól, akár egy apáca oldalán zötykölődve (Nápolynak közel 400 katolikus temploma van, szóval erre tényleg minden esély megvan!). Sorrento egy aranyos, lényegében egy sétálóutcás kis fürdőváros,...

Aki kicsit is ismeri ezt a dél-olasz tartományt, annak rögtön feltűnhet a cím ambivalenciája. Bizony, Nápoly és környéke nem épp a gazdagságáról híres, sok turista igazából ki is hagyja ezt a lüktető, milliós nagyvárost, hogy egyből délebbre, Sorrentóba vagy az Amalfi-partvidékre, netán Capri szigetére utazzék tovább. Ez óriási hiba, hiszen hatalmas élménytől fosztja meg magát az ember ilyenkor! Persze, megértem, hogy ha valaki megszokott és szeret egy életszínvonalat, annak a sötét és lerongyolódott sikátorok vagy a bassók (jellegzetes nápolyi, közvetlenül az utcáról nyíló, sokszor egy helyiséges lakástípus, ahol több generáció is élhet együtt) nem éppen vonzó alternatívák. Ez a kétrészes poszt éppen ezért is íródott, hogy aki megfogadta Márai szavait és életében egyszer szeretné látni ezt a vidéket, de nem...