Tegnap megnéztük dióhéjban itt, hogy mit nyújthat nekünk Olaszország 3. legnépesebb városa luxusfronton, ha arra szavazunk, campaniai nyaralásunk alkalmával itt lesz a bázisunk. De könnyen lehet, hogy másképpen döntenénk, s inkább a déli partszakasz felé vennénk az irányt, lássuk, hova is! Legegyszerűbb a Circumvesuvianának (a Vezúvot egyik oldalán körbekerülő) nevezett hévvel operálnunk, kicsit több mint egy óra alatt vagyunk a főpályaudvarról a végállomáson, Sorrentóban. Nyilván létezik transzfer lehetőség is, de bevallom, ennek sok értelmét nem látom, hiszen kár lenne kihagyni ezt az örök, autentikus élményt, amikor megállókon keresztül hallgathatjuk a nápolyi canzonékat a fel-felszálló zenekaroktól, akár egy apáca oldalán zötykölődve (Nápolynak közel 400 katolikus temploma van, szóval erre tényleg minden esély megvan!). Sorrento egy aranyos, lényegében egy sétálóutcás kis fürdőváros, ahol persze luxushotelek teraszán vagy privát strandján szürcsölgethetjük a hűs limoncellót, illetve csobbanhatunk az azúrkék tengerbe/medencébe.

Az Amalfi-partvidéken nehéz kiemelni a legjobb szállodákat a jók tömkelegéből, nekem itt talán a kedvencem enteriőrszempontból a Bellevue Syrene, a Grand Hotel Excelsior Vittoria  és a Hotel Maison La Minervetta. Michelin-csillagos éttermei is vannak, az Il Buco egyet, a Don Alfonso 1890 kettőt kapott. Saját üzlettel csak a prémiummárkák vannak jelen (pl.: Emporio Armani, MaxMara, Paul&Shark), a luxusmárkákért az Amalfi-partvidéken megszállóknak Nápolyig, Caprira vagy Salernóig kell menni. Kicsit több mint egy órás busz-vagy transzferúttal juthatunk le a partvidék közepén található legnépesebb településig, Amalfi városkáig. Az autóbérlést se itt, se Nápolyban senkinek sem ajánlom, előbbinél hatalmas szakadék mellett vezetnek a keskeny hajtűkanyarok, a nagy sebességgel szembe jövő buszok igencsak megizzaszthatnak minket, utóbbi esetében pedig azt hiszem nem szükséges a magyarázat, a nápolyi kaotikus közlekedés talán némi világhírnévre is szert tett már.

Szóval, Amalfi egy festői kisváros egy gyönyörű dómmal, az út odáig szintén lélegzetelállító (pláne Positano süveg alakú, színes városkája), a zöld, meredeken a kristálytiszta tengerbe szakadó buja természet hálás fotótéma. Ne hagyjuk ki az Amalfi fölött a hegyekben megbúvó, nyaranta komolyzenei fesztivállal büszkélkedő Ravello városkát se! Számtalan pazar, feszített víztükrű medencével is ellátott villa és luxushotel csábít minket maradásra végig a sziklás partvidéken, az én kedvenceim a ravellói Villa Cimbrone, a kolostorból kialakított Monastero Santa Rosa Conca de Mariniben, illetve a Maioriban lévő Villa Luisa.

Sorrentóból azonban nemcsak délre, hanem a tenger felé is továbbhaladhatunk, egészen Capri szigetéig mondjuk (de Nápolyból is visz ide komp kb. egy óra alatt). A sziget két településből áll, mindkettő (a kalózok miatt) a hegytetőre épült: Capri és Anacapri. Az igazi luxus desztináció ebből az előbbi, nagyon vicces, hogy a falu méretű, szűkutcás városkában mindenki nyitott üzletet, aki csak számít: Chanel, Dior, Louis Vuitton, Dolce&Gabbana, és a többi (külön kiemelném a nápolyi, globálisan is egyre terjeszkedő Isaia márkát!) Mivel az épületek, ebből kifolyólag pedig az üzlethelyiségek picik, a Salvatore Ferragamónak például három üzlete is van: egy a férfiruhának, egy a nőinek, egy pedig külön a cipőknek és a táskáknak. Lélegzetelállító villák mellett haladunk el a híres Faraglioni-sziklákig, nem is tudok közülük igazán kiemelni, talán a legkülönlegesebbek egyike a kétszobás Capri Suite és a JK Place Capri.

A vége előtt engedjetek meg plusz egy tippet: ha már nagyon unatkoztok (ez mondjuk itt lehetetlen), akkor van még egy gyönyörű lokésön a vidéken: Casertát, illetve az ott épült gigantikus, barokk királyi palotát (La Reggia) az „olasz Versailles-nak” is nevezik, több kilométer hosszú franciakertjével. Itt laktak az utolsó nápolyi Bourbonok, mielőtt országukat a népszavazás beolvasztotta az egyesült Olasz Királyságba. Ezzel zárom ezt az igencsak összecsapott campaniai kivonatot, hiszen minden mást egy jó útikönyvben is megtalálni! 😉

Fotók: PR