A Covent Garden környéke a brit főváros egyik leghangulatosabb negyede, ez nem vitás. Seregnyi híres (luxus)márka üzlete és menő étterem, kávézó, valamint autentikus brit pub várja errefelé a járókelőket, de itt található a királyi operaház is. Sok jó hotel is akad errefelé, mégis az egyik legkülönlegesebb az egyik legkisebb: a Henrietta Experimental, amely a francia Experimental Group része, amelybe tavaly a piros cipőtalpairól híres Christian Louboutin cipőtervező is befektetett. A szálloda valójában két különálló részre oszlik a Henrietta Street mindkét oldalán. A főépületben található az étterem és a bár a földszinten (no meg egy másik bár is akad itt a félemeleten, amely az elmúlt ünnepi szezonban a karácsonyi tematikájú Miracle bárnak adott otthont, amelyet mi is kipróbáltunk a szálloda meghívására, erről bővebben az Indexen írtunk) az emeleteken szobákkal, míg a bővítés – amely 2021-ben nyílt – kizárólag szállásként funkcionál. A hotelek tipikus, XIX. századi londoni téglaházakban kaptak helyet, így rögtön a lépcsőházzal találjuk magunkat szembe, tágas lobbykra így nincs tér, de a szobák ennek hiányáért abszolút kárpótolnak, ott lehet heverészni a kanapén.

Ez a harmadik Experimental hotel, ahol megszálltunk, a velenceihez és az egyik párizsihoz hasonlóan ennek az enteriőrjeit is a francia dizájner, Dorothée Meilichzon álmodta meg, akinek különleges, kicsit Wes Andersonos stílusát nagyon szeretjük. Mi egy tágas, kanapés szobát kaptunk, de bármelyik szobakategóriát is választjuk, nem fogunk csalódni, sőt, egy igazán izgalmas élményben lesz részünk. Stílusban abszolút tetten érhető a mid-century modern, a múlt század közepének nyugati lakberendezési esztétikája. Az itt-ott visszaköszönő márványfelületek klasszikusan elegáns hatást kölcsönöznek a tereknek, de az is nagyon szerethető, hogy a bútoroktól a kiegészítőkig stílusban minden a XX. század második felének esztétikáját idézi meg. Az Experimental hotelekre jellemző ennek szellemiségében, hogy a szobát nehéz, bojtos kulcstartóval ellátott kulcs nyitja, a telefon sem épp a legmodernebb széria, hanem hagyományos kagylós, és a rádiónak is retró dizájnja van. A színhasználat, a kárpitminták, a posztmodernbe hajló ágyvégek, a fürdőszobai csaptelepek mind-mind egy jól átgondolt rendszer részei, amelyek tökéletesen szólnak együtt.

A hotel közösségi tere a gasztroszekció: a reggeliztetésnek is otthont adó, brit pubba oltott franciás brasserie, amelynek van egy bárrésze is, illetve kiülős terasza a Henrietta Streeten. Az Henri nevű étteremről ebben a cikkben lesz majd bővebben szó, itt most csak az étterem alapvetéseiről beszélünk. A márványfelületek itt is megjelennek, több színben is, a vörös Coralito árnyalathoz jól passzol a sok barna fafelület és a kék bársony is. A teret a tükörfelületek jótékonyan tágítják, a  gömb és a jellegzetes sárgaréz világítótestek (amelyek a Covent Garden egykori zöldség-gyümölcspiacának állítanak emléket) kiválóan rímelnek a szobák berendezésére. Az asztalok szoknyás megoldása, a sárgaréz gyertyatartók, a filigrán kávézószékek és a boxok mind nagyon hangulatos elemei a térnek. A látványkonyha előtt van kirakva a büféreggeli, természetesen bizonyos meleg fogások á la carte módon rendelhetők. Egy szó mint száz, a Henrietta hotel olyan, mint egy kiváló ízléssel bíró párizsi lány, aki egy kicsit melankolikus, kicsit hanyag módon elegáns, nem érdeklik a legújabb trendek, és egy ösztöndíjjal Londonban próbál épp szerencsét. Csak szeretni lehet!

Fotók: PR