Többször is jártunk már Abbáziában – így nem egyszer írtunk is a településről, az adriai üdülővároska és az opatijai Riviéra méltatását így most e bejegyzés alkalmával megspórolnánk. (De melegen ajánljuk az elolvasását a decemberi utazásunk élménybeszámolójának, a Hotel Kvarnerről, Opatija és az Adriai-tenger keleti partvidékének legelső luxushoteléről írt cikkünknek a hozzáolvasását – ebben minden benne van, amit gyorstalpalóként tudni érdemes. A Hotel Kvarner egyébként ma ugyanahhoz a szállodalánchoz, meghívónkhoz, a tavaly 140 éves fennállását ünneplő Liburnia Hotels & Villas-hoz tartozik, amelynek közel húsz egysége van a partszakaszon kempingtől az ötcsillagos luxusig bezárólag.) Tavaszi túránk apropója nem más volt, mint a második legrégibb luxushotel behatóbb megismerése, ahol télen már megfordultunk, amikor is közösségi termébe beültünk festegetni, merthogy az adventi időszakban ilyen programajánlata is volt a Liburnia hoteleknek a kreatívabb szállóvendégeket megcélozva. Ezúttal is több hotelbe bekukkantottunk, ebédeltünk a Hotel Kvarner fenséges panorámával megáldott teraszán – amelyet a világ legszebb teraszának építettek a századfordulón -, továbbá a lovrani Hotel Excelsior éttermét is leteszteltük, és amelyet határozottan ajánlunk, ha arrafelé jönne rátok az éhség. Fontos leszögezni, hogy bár a fentebb említett két történelmi épület luxushotelnek épült, ma négycsillag besorolásúak, egy erős prémium szintet hoznak, így többek számára is elérhető, hogy itt pihenjék ki a dolgos hétköznapokat.

Az 1885-ben megnyitott Heritage Hotel Imperialt eredetileg a belga királyi udvarból érkező Stefánia főhercegnéről, Rudolf trónörökös feleségéről keresztelték el, és ezt a nevet viselte az Osztrák-Magyar Monarchia után is egészen a II. világháborús olasz megszállásig, amikor is Ilona olasz királyné tiszteletére Hotel Regina Elenára nevezték át. A jugoszláv időkben Moszkva lett a neve, amely korszak egészen addig tartott, míg Titónak meg nem romlott a kapcsolata a Szovjetunióval, akkor a régi szép idők emlékére, Opatija aranykorára reflektálva megkapta az Imperial nevet. A szecessziós épület a városka szívében áll, saját partszakasza azonban nincs. Érdekesség, hogy a jelenlegi Szent Jakab park valamikor a hotel kertje volt, amely összekötötte a Hotel Kvarnerrel. Szintúgy egy érdekes anekdota, hogy mindkét hotelnek csak később lettek balkonjai, ugyanis a tervezőiroda először nem gondolt ezekre, a vendégek azonban panaszkodtak, hogy ezek nélkül nem túl elegáns a pihengetés. Az épület szépen felújítva várja ma is a kikapcsolódni vágyókat, már az előcsarnokban is megüti az embert a boldog békeidők hangulata, ami igazán az Aranycsarnoknak nevezett étkezőben tetten érhető. A pazarul dekorált, kristálycsilláros terem mellett találhatók a büféasztalok, reggel és este is gazdag választék várja a megéhezőket. A szálloda másik gasztroegysége a főutcára teraszos Café Imperial, ahol a sütik mellé mi három speckó spritzet ajánlunk frissítő gyanánt. Ezek helyi likőrökből (Terranino, Fiuman és Fiumanka) készülnek, előbbi az Isztriai-félsziget északi részéről származik, utóbbiak meg a közeli Fiume, azaz ma már Rijeka városa mellől.

A szálloda lépcsőháza is nagyon szép, a szobákba duplaszárnyű ajtókon át lehet bejutni, igazán elegáns a folyosó képe is ezzel. Mi egy erkélyes, tágas lakosztályban szálltunk meg, kilátással a tengerre, és ami különösen tetszett a szobában, hogy díszes mennyezeti rozettákkal dekorálták ki az ágy mögötti falfelületet. A szobák nagyon kellemesen vannak berendezve, visszafogott színekkel, ami igaz a mínusz egyen lévő spa-szekcióra is, ahol jacuzzi és törökfürdő is várja a vendégeket, meg persze van lehetőség masszázst is kérni a kezelőszobákban. Nekünk ez immár a negyedik hotel, amelyben megszálltunk a partszakaszon, ami már régóta bakancslistás volt, hiszen az egyik legszebb grand hotel épülete a belvárosnak. Kifejezetten előnyös választás szezonon kívül is, amikor egyébként sem szükséges, hogy a tenger pár lépésnyire legyen, de főszezonban is abszolút ajánljuk persze. Előnye például a félpanzió is, hiszen azokban a hotelekben, ahol mi megszálltunk és enteriőrben ezt a szintet hozzák, ilyen nincs is, csak á la carte, a szobaárban benne nem foglalt vacsora. Illetve kifejezett előnye a lokációja, nagyon kényelmes volt, hogy mindenhez közel esett, ahova épp ki akartunk ugrani. Több híres magyar író is megszállt itt egyébként, és ahogy az idegenvezetőnk fogalmazott: “Ha nekik jó volt, nekünk is az lesz!”

Fotók: PR