Az egykor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Abbáziát / Opatiját nem lehet megunni. Jómagamnak legalábbis eddig még nem sikerült, holott jó párszor jártam már ebben az ékszerdoboznak tűnő horvát városkában, amelyet alapvetően a birodalmi elit gyógyulásának szenteltek. A Bécs-Fiume vasútvonal (Südbahn) megépülésével az osztrák tőke látta meg a fantáziát a Kvarner-öbölben, a nagy ötlet pedig az volt, hogy fel kellene ide húzni egy olyan üdülővárost, amely akár a francia Riviérán is megállná a helyét, de jóval egyszerűbb és olcsóbb odajutni a belföldi vonattal. Ez olyan jól sikerült aztán, hogy a csehországi Marienbad / Mariánské Lázně után ez lett a Monarchia legfrekventáltabb turistadesztinációja. Mivel autóval Magyarországhoz ez a legközelebbi tengerpart, így ma már úgy gondolunk a Voloskótól Lovranig tartó szakaszra, mint nyári hotszpotra, holott a századfordulós nagypolgárság és arisztokrácia pont, hogy jobbára nem a hőségben jött ide, hanem ősszel vagy télen.
Elsősorban nem a tengerben fürdőzés volt ugyanis a fő motiváció (hiába voltak itt is fürdőházak, erre a célra a birodalomban voltak sokkal jobban kiépített települések), hanem a különleges mikroklímának köszönhetően gyógyhatású levegő volt a vonzó – ami azonban biztos nem a TBC-re volt gyógyír. A főként magyar orvosok által vezetett tüdőszanatóriumok a fő terápia gyanánt a tengerparti sétányon (régen ezt Lungomarénak hívták, ma I. Ferenc József-sétány a neve) való grasszálást írták fel a betegeknek, akik számára természetesen megépültek az elegáns grand hotelek is – azt azért mégsem engedhette meg magának mindenki, hogy saját villája legyen a partszakaszon, mint például az itt elhunyt gróf Andrássy Gyulának. Bár nyáron és ősszel már voltam, a tél és a tavasz egyelőre kimaradt, így örömmel fogadtam el a város legnagyobb hotelláncának, a Liburnia Hotels & Villas-nak a meghívását, hogy éljem át, mit tud nyújtani a település az advent időszakában.
Szálláshelyünk az 1884-es megnyitásával a város és az Adriai-tenger keleti partvidékének első luxushotele, a jelenleg négycsillag besorolású, idén kereken 140 éves Hotel Kvarner volt. A lélegzetelállító (immár felújított) neoklasszicista épületet mindössze tíz hónap alatt húzták fel (eredetileg szanatóriumnak meleg és hideg fürdőkkel), de 1913-ban már át is alakították, mivel egy tűzvészben leégett a spa része. A helyére épült pazar Kristályterem a kristálycsillárjairól kapta a nevét, és mivel közvetlen kapcsolata van a szálloda hatalmas, tengerre panorámás teraszával, így rögtön a korszak legnépszerűbb bálterme lett errefelé. (Manapság is kedvelt helyszíne a céges rendezvényeknek és a lakodalmaknak a rijekaiak és a térségben élők közt, mivel közel 1000 főt is képes befogadni.) A szállodában olyan notabilitások fordultak meg, mint Ferenc József, II. Vilmos német császár, a román királyi pár vagy Isadora Duncan világhírű táncosnő.
A hotel folyosói és szobái erről a korról mesélnek még most is, az épület teljeskörű belső ráncfelvarrása után. Kellemes pasztellszínek, elegáns berendezés, pazar panoráma és lélegzetállító kilátás jellemzi a szobákat, különösen ez utóbbiért éri meg leginkább itt megszállni, mivel amikor az ember kilép az oszlopos privát teraszára, akkor az tényleg olyan érzés, mintha visszarepült volna az időben az arisztokraták közé. Ami nagy erénye még a hotelnek, az a konyhája. A reggeli is rendkívül gazdag, szokatlan ez egy négycsillagos hoteltől, luxusszállodákhoz méltó a trakta, amit érdemes a kollonádos teraszon elkölteni a napsütésben és a tengerben gyönyörködve – nekünk ez még most decemberben is sikerült. A többi napszakban is határozottan csak ajánlani tudom a hotel Isadora nevű mediterrán éttermét (akkor is, ha nem itt szállsz meg, Kedves Olvasó), az á la carte menü fogásait több alkalommal is kóstoltam, a fine bistro kategória felső szintjét hozta némelyik – csalódást pedig még az egyszerűbb ételek (mint a Caprese saláta) sem okoztak.
Két másik Liburnia szállodában is megfordultunk e szűk két nap alatt, az ötcsillagos Hotel Ambasador Cubo éttermét teszteltük, és a négycsillagos Heritage Hotel Imperialba (ami a második legrégebbi szálloda a városban) is benéztünk egy kis festegetés kedvéért. A Liburnia ugyanis minden évben nagy hangsúlyt fektet az adventre, a hoteljeik gazdagon dekoráltak, és számos különleges programmal próbálnak kedveskedni az ilyenkor utazóknak. Az egyik ilyen például az eredetileg Rudolf trónörökös feleségéről, Stefánia belga királyi hercegnőről elnevezett Heritage Hotel Imperialban a festegetés, miközben az embert folyamatosan borral kínálják – a welcome pezsgő után. A Hotel Kvarnernek feladja a leckét a századfordulón sok bált látott teraszának mérete, a teret ünnepi stílóban berendezett lounge-okkal illetve téli finomságokat áruló kis fabódékkal dobják fel – az almás-fahéjas forró Canella a tuti tippem itt. De nemcsak a hoteltulajdonosoknak, magának az opatijai városvezetésnek is szívügye, hogy négy évszakos desztinációvá tegyék a települést. Az éppen a Hotel Kvarner tőszomszédságában lévő közpark (valójában az első elegáns opatijai magánrezidencia, a Villa Angiolina egykori kertje) is feltétlen megnézendő, de érdemes az esti sétát a Szent Jakab-templom és apátság, az első opatijai épület felé venni, ott van csak a nagy élet ilyenkor a feldíszített bárokban. Karácsonyi vásárt ellenben ne keressünk, az itt nincs, de talán nem is olyan nagy hiányosság ez. A tengeri levegő bőségesen kárpótol ezért.
Fotók: PR (Hotel Kvarner – Liburnia Hotels & Villas)