Ebben a tavalyi posztomban már érintettem a témát, hogy ugye egy bizonyos társadalmi és egzisztenciális szint felett az otthon már nem csupán egy bensőséges tér, ahol a szabadidőnk jelentős részét töltjük a családdal vagy éppen egyedül, hanem a reprezentáció, a lenyűgözés eszköze is, amelynek sokféle apropója lehet. Az egyik nagyon kedves (külföldi) barátom budapesti lakásai például egyre csak nőttek az évek folyamán, négyszer költözött, mert sosem volt elég nagy a tér ahhoz a társasági élethez, amely neki bizony lételeme. Ezeken a partikon arisztokraták, nagykövetek, üzletemberek, a pesti társasági elit krémje vett részt, akiknél természetesen magasan volt a léc, amelyet meg kellett ütnie a berendezésnek és a dekorációnak is. Mivel a szóban forgó úr egy roppant jó ízléssel megáldott lakberendező, így...
Olvasd tovább!