Az 1882-ben elkészült eklektikus, ám döntően neoreneszánsz stílusjegyeket mutató palotácska tényleg sok szerepkörben kipróbálta már magát, abszolút illik így rá a mondás, miszerint minden volt már, csak épp akasztott ember nem. Annak idején a korszak sztárépítésze, Ybl Miklós igazán kreatív feladatot kapott azzal, hogy tervezzen valamit, ami jól mutat a frissen rendbe rakott palotakert, azaz a Várkert Bazár előtt, ámde ápol és eltakar egy lényeges funkciót. Merthogy közműhálózat ekkoriban még nem lévén, valamivel fel kellett juttatni a megszűrt vizet a Dunából a hegyre. Erre volt hivatva a díszes köntöst kapott szivattyúház, amely kezdetben csak a királyi palota vízellátásáért felelt, majd pedig kiszolgálta az egész várnegyedet. A feladat tiszavirág életű volt, hiszen hamarosan lett csatornarendszer, és új funkciót kellett találni az...
Olvasd tovább!