E poszt megírását nagyban inspirálta a Starz legújabb sorozata, a The White Queen és a The White Princess folytatása, az Aragóniai Katalinról szóló The Spanish Princess – mivel hogy a hosszú hétvége szabadidejének tetemes részét töltöttem ezzel és az előzmény epizódok megnézésével. (Aki szeretne képet kapni a Rózsák háborúja utáni brit politikai helyzetről és a Tudor-ház felemelkedéséről, annak ajánlom, nagyon jól megcsinált period drama ugyanis!) Az egyik főszereplő, a York-ház uralmának megdöntője, a nyitóképen is koronával a fején parádézó VII. Henrik király, akiről szó szerint le sem lehet robbantani ezt az ékszert, nagyon küzd szegény pára a megtartásáért. Vicces ellentmondásban áll ez azzal, hogy bezzeg a mai királyok fején (kis túlzással) ha párszor lehet látni ilyet egy emberöltő alatt, akkor sokat mondtunk. Persze, ez a trend nem most indult, lényegében az újkorban kezdték elhagyni a royal férfiak (uralkodók és hercegek egyaránt) a koronaviselést, és most annak fogunk utánajárni, hogy miért is alakult ez így. Avagy jöjjön egy kis “divattöri” óra – szigorúan luxusaspektusból!
(Bonaparte) Napóleon császár azon kevés újkori uralkodó egyike, akik bevállalták, hogy tiarában álljanak a köz elé – még ha ez csak egy római babérkoszorút imitáló darab is, amely a birodalmi kontinuitást volt hivatott érzékeltetni. Ma ilyet már biztos nem látunk, a modern királyok már egyáltalán nem viselnek a hivatalos fotójukon koronát.
1.A legfontosabb ok, hogy egyszerűen nem volt már rá szükség. Az ó- és középkorban az átlagember max. a pénzérmére vert ákombákomból kaphatott valamiféle képet arról, hogyan is néz ki az uralkodó. Ha az valami okból a nép közé ment, praktikus volt jelezni, hogy na ő itt a király kérem szépen, előtte nem árt meghajolni. Később is max. festettek róla egy kastélyba kiakasztott képet, egyértelmű attribútummal kellett tehát mutatni a nap minden percében, ki is van a tápláléklánc csúcsán. A fénykép és a modern lapkiadás/pénznyomtatás megszületése után erre már nem volt szükség, mindenki ismerte az országban a “főnök” fizimiskáját.
2.Egy videóban maga II. Erzsébet királynő is elmondja, hogy rém nehéz a királyi korona, és nagyon kell koncentrálnia, amikor valamit felolvas az ünnepi alkalmakon, hogy nehogy végigpattogjon a földön a csilliónyi gyémánttal kirakott fejfedő. Bár a középkorban ugye az uralkodó sisakja is koronát formázott sokszor, de azért valljuk be, se hadakozáshoz, se vadászathoz, se egy mezei lovagláshoz nem a legpraktikusabb viselet még akkor se, ha egy fejpánt szerű darabról van csupán szó. A hölgyek szalonéletéhez (pletykálkodáshoz és teázáshoz) sokkal jobban passzolt ez a kiegészítő.
3. A korona nem nagyon tudja követni a divatot. Míg a régi korok hermelinpalástos glancához jól ment ez a drágakövekkel kirakott asszeszoár, addig már az újkor elején megjelent szettekkel is komoly disszonanciát mutatott, nemhogy a később teret nyert egyszerűbb, hétköznapibb/polgáribb ruhadarabokkal avagy a min. 150 éve teljesen általános formális viselettel: a katonai uniformissal.
A különböző, filléres online webshopokban már 20 000 Ft körül is lehet koronát/tiarát találni, az egyszerűbbtől a túldíszített darabokig. A 2016-os ősz-téli kollekciója részeként a Dolce&Gabbana is visszahozta ezt a kiegészítőt a hölgyek és a mi számunkra is, ezeknek az ára ellenben 3000 dollár felett volt. Bár a női tiarák még meg-megjelennek az alta moda show-kon, a férfidarabok gyártásával már leálltak – feltehetőleg érdeklődés hiányában. Az a pár rapper és Jared Leto biztos nem tett ki egy stabil vevőkört, pedig még a divatmagazinok is az “ügy” mellé álltak.
4. Le a cicomával! Az uralkodói korona státusszimbólum, az állami reprezentáció eszköze, nem véletlenül festtették maguk mellé a teljes repertoárt a régi királyok: a koronaékszerek (országalmával és jogarral) mutatták ugyanis a tudatlan szemlélőnek, hogy mely országok tartoznak alájuk. Az államfői hatalom ráruházása ugye mai is koronázással történik a monarchiákban, minek utána a roppant értékes darab nyomban vissza is kerül a kincstárba a következő szerepléséig. Ugye hagyományosan a hitveseket nem kenik fel ünnepélyes keretek közt (hiszen csak a monarcha házastársai, nem társuralkodók), a koronájuknak sincs többletfunkciója így egy jól csillogó ékszernél. Ezeket tiarának nevezzük, amelyek általában hajtűszerűen rögzítődnek a fésűs fogazatukkal – még egy ok, hogy miért nem hordanak ilyet a férfiak, hosszú, dús haj híján nem lenne ugyanis mihez tűzni őket.
5. A modern világban tényleg teljes mértékig anakronikusan hatna, ha a nép által eltartott vezető farsangosat/cos-playt játszana, így is néha túl van tolva a kitüntetéshalmaz az unformison (gyémántcsillagok meg szalagok formájában). Mivel ma már egy mezei lánybúcsún is van a leendő ara fején egy műanyagtiara, így abszolút elfogadott, ha az arisztokrata hölgyek ezzel tuningolják szettjüket, de minimum furcsán néznénk, valljuk be, ha Vilmos herceg holnaptól felcsapna Disney-karakternek a koronájával.
Fotók: PR
