Interjú “az Andrássy út cipészével”

1. Aki követi az Instádat, látja, hogy több nagy márka fordul meg nap mint nap a kezeid között, mint annak, aki mondjuk a Harrods cipőosztályán dolgozik. Máshogy kell hozzáállni egy luxusdarabhoz, mint mondjuk egy középkategóriás cipőhöz? Valóban jobban kell vigyázni ezekre, s jobban is igénylik a törődést?

Igen, valamivel nagyobb törődést igényelnek, mivel finomabb anyagok felhasználásával készülnek – gondolok itt akár olyan egzotikus és népszerű bőrökre is, mint a rája, strucc, kígyó, gyík vagy krokodil. Ettől függetlenül nálam minden behozott cipő egyforma bánásmódban részesül, nem teszek különbséget márka és márka közt. Egy új modell megvásárlása után mindig elsősorban a bőrfelület impregnálását szoktam javasolni, illetve bőrtalpú cipő esetén – annak védelmére – szinte észrevehetetlenül vékony, csúszásgátló réteg felhelyezését. Bőrtípus függő, de általában minden használat után ki kellene tisztítani a lábbelit, hogy az hosszú ideig megőrizze az értékét és az állagát. Természetesen bármikor szívesen segítek ebben is, több neves magyar és külföldi üzletembernek is én felelek kvázi a “cipőflottájáért”.

2. Kétszer is felhívtad a figyelmemet, hogy egy adott cipőt a rendeltetésének megfelelően kell használni. Egyszer, amikor egy nyári zápor után felhólyagosodva vittem hozzád egy bőrcipőt, hogy mentsd meg, illetve amikor egy hasított bőr mokaszinban szerettem volna túlélni a pesti építkezéseket. Melyik típust mikor (ne) használjuk?

Talán ez az egyik legnagyobb nehézség a munkámban, hogy nem hallgatnak rám az emberek. Én – mint cipőszerető és ezekhez értő ember – azt gondolom, hogy mindig alkalomhoz illő viseletet hordjunk! Pályafutásom során nagyon sok olyan javítandó darabot kaptam az ügyfeleimtől, amelyet valamilyen különleges baleset ért. Hogy egy példával illusztráljam a dolgot: a hasított bőr mokaszint, különösen ennek  a gommino fazonját egyáltalán nem arra tervezték, hogy éljen túl egy feltúrt várost, a fesztiválszezont, netán az őszi esőzéseket. Alapvetően alkalmi viselet, arra való, hogy az ember megérkezik a Porschéjával a monte-carlói kaszinó elé, és pár lépcsőfokot megtesz benne. Értem, hogy a legtöbben, nem ezt az életet éljük, de azért szeretnénk viselni ezt az ikonikus surranót. Nem győzöm hát magamat ismételni, pont ezért létfontosságú az impregnálás minimum három rétegben, esetleg a viaszolás már az első felvétel előtt. Egy minőségi kemikáliával (én például a Tacco Footcare-től a Protector 4×4 univerzális víztaszító spray-t nagyon szeretem)  megvédjük cipőnket az időjárás viszontagságaitól, ételtől, italtól és mindenféle szennyeződéstől! Olyan ez, mintha egy védőburkot vonnánk a cipőnk köré, a szakember sokkal könnyebben és hatékonyabban tudja majd eltávolítani a különféle szennyeződéseket, hiszen azok nem magán a cipő anyagán, hanem ezen a rétegen vannak.

3. A feltöltött képeid joggal váltanak ki a követőidben csodálatot, hiszen sokszor teljesen levitézlett darabokat újítasz fel úgy, hogy akár vadonatújnak néznénk őket. Volt olyan cipő, ami rendesen megizzasztott? Mik a legfontosabb praktikáid? Van csodafegyver?

Minden szakembernek van üzleti titka, saját fortélya, így nekem is. Ebben az évben lesz pont 25 éve, hogy ezt a csodálatos munkát végezhetem, és ezen idő alatt is folyamatosan képeztem magam, vannak egyedi technikáim, amelyeket még a mai napig is tökéletesítgetek. A Magyarországon található luxusüzletek – amelyek közül sokat a partneremnek nevezhetek, hiszen a vásárlóiknak automatikusan engem ajánlanak, mint a náluk megvásárolt termékekhez legjobban értő hazai szakembert –  folyamatos inspirációt adnak. Követem az új trendeket, és természetesen a külföldi kollégák munkáiból is sokat tanulok. Van kollégám Dublinban és Amszterdamban is, akikkel csodáljuk és segítjük egymást, és természetesen megosztunk a másikkal egy-egy új, kikísérletezett fortélyt! Az ügyfelek a munkám és a kreativitásom láttán egyre bátrabban hozzák az olyan cipőket, melyekről már azt gondolják, hogy javíthatatlanok, ezért sűrűn előfordul hogy a kihívás során egy-egy lépésbe beletörik a bicskám. Ellenben a kitartásom és a munkám iránti alázat ezeket a nehézségeket rendre le szokta győzi, és mindig megtalálom a megfelelő megoldást, még ha esetleg arra várni is kell. Akár nem is keveset. Azt muszáj mindenkinek megérteni, hogy ez nem az a fajta futószalagos cipészet, amikor az ember választhat két vastag – fekete vagy fehér – műanyagtalp közül a klasszikus bőrcipőjére.

4. Van esetleg olyan trükk, amit mi, tulajdonosok is megtehetünk azért, hogy ne legyünk bentlakók a Székely Mihály utcai üzletedben?

Amennyiben adtak hozzá, használjuk a gyári sámfát, pihentessük eleget, ne vegyük fel mindennap a cipőt! Lehet időnként olajos anyagdarabbal is áttörölgetni, mentesíteni ezzel az utca porától. Hiába került akár egy vékony gumitalp a bőrcipőre, továbbra sem alkalmas arra, hogy szakadó esőben lófráljunk benne, ilyenkor más darabot kell választani a szekrényből. Amennyiben a felázás mégis megesett, sámfával pihentessük legalább három napig szobahőmérsékleten, semmiképp sem a fűtőtesten vagy alatta! Akkor vethetjük be újra, ha már teljesen kiszáradt, azaz nem lábon szárítjuk! Amellett, hogy egészségileg ez nekünk sem lenne túl jó, a cipőt kitesszük a formatorzulás és az anyaggyengülés veszélyének. Nem egy példát láttam már, amikor az ősszel vett méregdrága cipő tavaszra teljesen eldeformálódott. Ekkora varázsló meg még én sem vagyok. Ha csak picit áztunk meg, a barna cipőn már az is meglátszik. Vizes szivaccsal óvatosan töröljük át a teljes felületet, így nem maradnak meg a esőcsepp foltok. Fekete cipő esetében télen vehetjük általában észre, hogy “kicsapta a só”. Nos, ez a bőr természetes csersav kicsapódása, ecettel vagy citromsavval távolíthatjuk el. De hangsúlyozom, minden darab esetében konzultáljunk a cipészünkkel, mert az “öngyógyítás” az nem megy, több százezer forintot dobhatunk ki vele az ablakon. Láttam már olyan áldozatot, amelyet beleáztattak három liter valamibe. A velúr és nubuk tisztítása talán a legkörülményesebb, hiszen könnyen foltos lesz, a bőr elszalonnásodik – azaz a kezünk zsírja meg a kézkrém eltömíti a pórusait. Kefével, szivaccsal kell minden használat után, de legalább hetente egyszer minimum egy óráig körkörösen tisztítgatni, ami tudom, hogy nagyon körülményesen hangzik, de hajat is szoktunk olykor mosni, nem? Fontos belátni, hogy olyan cipőt még nem találtak fel, aminek semmi sem árt, se víz, se por, se ráfröccsent koktél. Illetve de, a gumicsizma az.

5. Melyiket szereted jobban csinálni, a női vagy a férficipők javítását? Van különbség a kettő közt? Ki vigyázz jobban a surranóira?

A női cipőket azért szeretem jobban, mert sokkal több kreativitást igényelnek. A férficipők a legtöbbször egyhangúak, de a klasszikusan elegáns cipőknek is megvan a maguk varázsa, mivel roppant nagyfokú precizitás szükséges az újjávarázsolásukhoz. Mindkét nem képviselői között vannak gondos és kevésbé gondos gazdák, nem tudnék különbséget tenni. Fontos mindenkinek odafigyelni akár a saját szokásaira, gondolok itt például arra, hogy leguggol-e egy cipőben. A bőr durva megtörésével se a helyi cipész, de még maga a gyár sem tud mit kezdeni. Mindig azt szoktam erre mondani, hogy senki helyett sem tudok vigyázni a cipőjére avagy hordani azt.

Fotók: saját archívum, Berluti