Személy szerint azt vallom, hogy a kertet megtanulni élvezni pont egy ugyanolyan lassú folyamat eredménye, mint a jó borokat értékelni tudni, azaz a kor előrehaladtával egyre inkább nyitottak leszünk mindkettőre. Én már csak tudom, hisz évekig hadilábon álltam a kertünkkel. Tinédzser koromban ugyanis a szüleim úgy döntöttek, hogy kiköltözünk az agglomerációba, mégpedig egy sorházas övezetbe, ahol ugyan nagy birtok nem járt a házhoz, de a teraszhoz csatlakozó sávnyi terület is eléggé kiverte nálam a biztosítékot. Ugyanis a felosztás szerint két házimunka tartozott hozzám: a kocsik rendszeres lemosása és a kert rendben tartása (azaz a fűnyírás és a gereblyézés). Kamaszfejjel nem láttam meg ebben a pedagógiai szándékot, ellenben mindkettőt nettó szívatásnak éreztem, elvégre a 2000-es években már itthon is feltalálták az...
Olvasd tovább!