Régóta terveztem már, hogy megnézem a Budapesttől mindössze 6-7 órányi autó- vagy vonatútra lévő bajor fővárost/tartományi székhelyet, a múlt hétvégén pedig e szándék végre realizálódott is. Őszintén szólva nem sok prekoncepcióm volt a városról, azt tudtam, hogy elég gazdag a régió, és hogy itt van a német Condé Nast is – ehhez a kiadóhoz tartoznak ugye a legmenőbb német nyelvű prémiumlapok, a Vogue, a GQ vagy az Architectural Digest. De hogy ezen kívül még mi van itt? Arról ich hatte keine Ahnung, azaz fogalmam sem volt. De most elmesélem nektek dióhéjban!

Ami Münchenben nagyon szembetűnő, hogy minden márka ott van: Chanel, LV, Dior, Burberry, Cartier, Hackett, Céline, Chloé, stb. És folyamatosan nyílnak az új üzletek (pl. Kate Spade most tavasszal), avagy a második eresztés (pl. Steinway&Sons). De az sem ritka, hogy egy prémiumbrandnek egymáshoz közel több üzlete is van: BoConceptből, Ritualsból avagy Bang&Olufsenből legalább hármat számoltam. És hogy hol is kell ezeket keresni? A helyi Andrássy út a Maximilianstrasse, de a keresztutcáiban is van mit találni (pl. a komplett Tom Ford épületet). Ennek nyitányánál merőlegesen fut a királyi palotáról elnevezett Residenzstrasse, amely az operaház előtti teret köti össze a palotakert előtti Odeonplatz-cal. No, ez a környék a luxusshoppingolók Mekkája – ámbár azt hozzá kell tenni, hogy meg kell dolgozni az üzletekért, mert nincs minden a szánkba tolva, egy csomó üzlet passzázsok/árkádok rejtekén bújik meg.

Érdekesség, hogy az előbb említett téren van a Maserati és a Jaguar szalonja is, mindkettőben állandó jelleggel működik egy kávézó, ahol a betévedőket vendégelik meg  – előbbi ügyfélpartijára mi is csak úgy spontán becsöppentünk, nagyon menő volt ezen a szép téren a napsütésben kortyolgatni a kapucsínót a Maserati logós nyugszékekben ücsörögve. A város híres gourmet piaca, a Viktualienmarkt melletti utcában (Frauenstrasse) van egyébként Bugatti szalon is, ahol Ettore Bugatti fashioncuccokat is kapni, továbbá érdemes még benézni a Briennerstrasse sarkán lévő Nymphenburg porcelánszalonba, ez egy nagyon régi és menő porcelánmanufaktúra (a bajor Herendi), amelynek tulajdonosa egyébként a bajor királyi család jelenlegi feje. Ezen az utcán feljebb haladva elérünk a Maximilansplatzhoz, ez a környék a luxus dizájnüzletek terepe (pl. Poggen Pohl, B&O, Ligne Roset, stb.)

Ennyit a boltokról, de van még mit beszélni a vásárlásról, mert szinte hihetetlen, hogy Münchenben egymást érik az áruházak! A Galeria Kaufhof vagy a történelmi épületben lévő Karstadt kevésbé luxus, nem így a főtéren (Marienplatz) lévő Ludwig Beck, a Lodenfrey, a Hirmer. Az első kettő egy-egy klasszikus department store ruhára és beautyra optimalizálva. Tényleg nagyok és minden van bennük. A tavaly felújított Hirmer ugyancsak egy sokszintes épület a város székesegyháza, a Frauenkirche előtt, de ez csak férfiaknak szól! Nyúlprém béléses Paul&Shark kabát egymillióért, póniszőrből készült táskák és cipők, gyönyörű Eton díszzsebkendők garmadája és még sorolhatnám napestig. Mindez elegáns környezetben persze! Engedjetek meg még két érdekességet: a szinteken elszórva rulett- és pókerasztalok, ahova bármikor leülhetünk a barátainkkal játszani, mindegyiknek saját krúpiéja van ugyanis. A legfelső szint pedig az XXXL méretű uraké, ekkora választékkal nem is láttam még ilyet sehol sem. A végére hagytam a város Harrods-cát, az Oberpollingert, ami egy hatalmas, sokszintes luxusáruház, a földszinten beauty departmenttel és márkaüzletekkel (LV, Prada, Dior, Chloé, stb.), ahogy kell. A mínusz egyen van tinirészleg, sportosztálya azonban nincs külön, merthogy direkt összeköttetésben van a szomszédos Karstadt Sport épületével. Lakber- és játékosztály, női- és férfidivatárú a legnagyobb brandekkel, Montblanc vagy éppen S.T. Dupont butikkal, food courttal.

Persze, valahova haza kell térni a papírzacskókkal a kimerítő shopping végén, a város legelegánsabb hotelje a Mandarin Oriental, de az élmezőnyben van még a Hotel Vier Jahreszeiten Kempinski, a Sofitel Hotel Munich Bayerpost, a Rocco Forte The Charles Hotel, a Le Méridien és a helyi történelmi grand hotel, a Bayerischer Hof is. A nagy házak mellett érdemes egy pillantást vetnünk a kisebb boutique hotelekre is, pont ilyen a Roomers Hotel vagy az egy helyi szállodalánchoz tartozó Beyond by Geisel. Ez a csoport fogja egyébként üzemeltetni a teljes mértékben átépített és luxusszállodává alakított Königshofot is, ennek mondjuk egyelőre még csak a menő tervei cikáznak a neten, ahogy láttam, egyelőre egy kapavágás nem történt az ügyben. A vajas sörperec – fehér kolbász – édes mustár – sör négyesfogattal világhírű Münchenben nem a gasztronómia az úr, ez egyértelmű volt a teljes ott töltött két nap után is. Ha a ragacsos, végeláthatatlanul hosszú, lócás, zsíros csülkös/cupákos kocsmák nektek sem barátaitok, akkor személy szerint az Alois Dallmayr gourmet üzlet emeleti szintjén található fine dining éttermet, a Restaurant Aloist ajánlom, avagy maradtok a hoteleteknél, netán a Mandarin Orientalban lévő Matsuhisánál. Elegáns kávéház sincs a környéken, aminek az lenne a szerepe (Cafe Schubecks) az übercikin csicsapista. Mi ezért a Theatinerstrassén lévő kétszintes Emporio Armani Cafféba ültünk be (ez egyúttal bisztróételeket és Armani/Dolci édességeket is kínál), ott pedig ki is próbáltam a special edition, vörös grépfrútlével felturbózott Aperol Spritzet: az Emporio Spritzet.

A végére pedig jöjjön egy kis kultúra! Feltétlen nézzétek meg az egyik legnagyobb európai királyi palotaként számon tartott Residenzet, nekem két óra volt úgy, hogy a végén már csak átrohantam a 130 látogatható terem maradékán. Pár kivételtől eltekintve nem is a választófejedelmi és a királyi lakosztályok a legnagyobb durranások, hanem a királyi kincstár koronaékszerei és egyéb csecsebecséi, a hatalmas porcelángyűjtemény és a barokk palotaszínház, a Cuvillier Theater. Ja, és a kagylókból kirakott grotta! Mivel az épület súlyosan megsérült a II. világháborúban, és a szobák nem eredeti módon lettek helyreállítva (a berendezés megsemmisült ugye), így főként ezek alapján érthetjük meg, mekkora luxusban is élt és uralkodott a Wittelsbach-dinasztia közel 850 éven keresztül. Münchenben rengeteg nagy és akár világhírű múzeum is van (pl. a világon az egyik legnagyobb antik szoborgyűjteménnyel rendelkező, jelenleg épp felújítás alatt álló Glyptothek avagy az Alte Pinakothek), mi most csak Németország legnagyobb múzeumába, a világ első számú technológiai gyűjteményével büszkélkedő Deutsches Museumba látogattunk el, na, a hajós szint itt tényleg lélegzetelállító. De 25 km-re a gyönyörű art déco főépülettől van egy vonatokat és oldtimereket bemutató fiókintézménye is (Verkehrsmuseum).

És a környéken még megannyi kirándulási lehetőség, kezdve a város szélén a nymphenburgi kastéllyal, vagy kissé odébb ott a linderhofi és a híres neuschwannsteini kastély, amelyek a Wagner-imádó, bolond, később rejtélyes halált halt II. Lajos király szerelemprojektjei voltak. Aki egyébként kis híján csődbe is vitte az országot ezen építkezéseivel, állítólag hisztériás rohamot kapott, amikor a miniszterelnöke közölte vele, hogy nem ad több pénzt kastélyokra, van már elég. Fenyegetőzött erre öngyilkossággal, az apja holttestének kihantolásával és felpofozásával (mivel csak ennyi pénzt hagyott rá), majd körülhaknizta Európa királyi udvarait, hogy lóvét lejmoljon. Sőt, állítólag még egy bűnbandát is szervezett, hogy kirabolja a legnagyobb müncheni bankokat! No, de ez már tényleg egy másik sztori!

Fotók: PR