Mindig is Budán laktunk, erkélyes házakban, szóval jutott elég napfény és friss levegő, mégis inkább tárolásra használtuk az erkélyt: bicikli, üres akvárium, kókadt szobanövények pihentek ott helyettünk. Mostanra már inkább nagyobbacska terasznak is nevezhető balkonunk van, mégis a megszokás nagy úr, valahogy nem tévedek arra gyakran. Múltkor kimentem, mert a szomszéd macskája épp a korlátunkon egyensúlyozott, és nagyon úgy nézett ki, ezúttal végre le is fog esni. Ez nem jött be, de ahogy ott álltam a teraszon, valami megfogott. A lenyugvó nap már megfestette a házak tetejét, és a város zaja is tompábban hallatszott. Lehuppantam a kanapéra, és rádöbbentem, milyen régóta nem ültem ki csak úgy.
De valahogy abban a pillanatban olyan érzésem támadt, mintha nagyon messze lennék a megszokott életemtől....
Olvasd tovább!
