A háromrészes dokumentumfilmről először itt olvastam, ahol kevésbé voltak elragadtatva mindattól, hogyan is mennek a dolgok a miniállam területének negyedét a magántulajdonaként kezelő II. Albert herceg birodalmában. És ebben most semmi költői túlzás sincs, ez tényleg az a hely, ahol az egyébként alkotmányos uralkodó maga dönti el, hogy a Vöröskereszt bálján mi legyen a desszert (ahogy nagyjából minden állami fogadás menüjét illetően szükséges a jóváhagyó aláírása), illetve ki kaphat állampolgárságot. Csak képzeljük el, ez utóbbi olyan, mintha Áder János kényére-kedvére dönthetne arról, hogy ha valaki teljesíti is a törvényben meghatározott feltételeit a magyar állampolgárság megszerzésének (végigmegy a vizsgákon, stb.), mégsem írja alá a papírt személyes okokból. Ugye, hogy megdöbbentő lenne? De Monaco nem az EU tagja, szuverén állam, amelyet a Grimaldi család alapított egykoron, így érthető, hogy nagy a respektjük. Nem akarok nagyon spoilerezni, tényleg nézzétek meg, de többek közt olyan dolgokról lesz benne szó, hogy mennyi pénznek kell lennie a bankszámláján annak, aki akár csak egy mezei lakos szeretne itt lenni (tehát szimpla resident és nem monagesque citizen!), hogy a helikopter itt olyan, mint máshol a taxi, vagy mennyibe fáj egy éjszaka a kikötőben egy jachttulajdonosnak. De elárulják, mennyit kóstálnak per night a legdrágább lakosztályok a legelegánsabb szállodákban, mennyit hoz évente a Forma-1, avagy hogyan próbálják Dubajjal és Szingapúrral tartani a versenyt a gazdagok figyelméért és pénztárcájáért. Aminek része a fiatalitás is, erről is beszél a projektfelelős, Castro hercegnéje – aki szabadidejében még a vitorlásversenyen is zsűrizik. Méregdrága ingatlanok, szuperjárgányok, csilliós divatholmik, ez minden burzsuj egyik kedvenc városa: Monte-Carlo. Íme! (A három, közel egyórás rész egyébként fent van jelen pillanatban a YouTube-on is teljes hosszában, de azt én itt, az erre vonatkozó jogszabály miatt nem linkelhetem be.)

Nyitókép: Monte-Carlo SMB Corporate