Pont két héttel ezelőtt, szombaton rendezték meg az Alcsútdoboz melletti, máriavölgyi Pannonia Golf&Country Clubban az idén épp 30 éves Mercedes Trophy golfverseny hazai etapját, amelynek tétje ugye az volt, hogy ki jut tovább a várnai regionális elődöntőbe, ahonnan pedig már csak “pár ütésnyire” van az ember a stuttgarti döntőtől. Bár a versenyre való jelentkezésnél nem volt must-have egy Merci kocsikulcsát is meglóbálni, azért a parkoló felhozatala alapján rögtön le lehetett vágni, hogy a 104 induló 70%-a bizony boldog tulajdonosa a német autómárka produktumainak.

Nem tudom, jártatok-e már egyébként ebben a golfklubban – amit az országban a number one-nak tartanak a hozzáértők, s nemcsak a mérete, hanem a körítés miatt is. Nos, a helyszín tényleg meseszép, egy 200 éves, védett platánsoron keresztül vezet az út a XIX. század első felében épült, klasszicista stílusú épülethez, amely egykor istállóként funkcionált József nádor birtokán. A dór oszlopos portikusz előtt  díszkert, körben fehérre mázolt (engem az amerikai ranchek stílusára emlékeztető) kerítés, nem csoda hát, hogy olyan feelingem volt, mintha valami hamptonsi garden partyra lettem volna hivatalos.

Mivel jól megcsúsztunk, így egy kis szusszanás és az elektromos EQ-család kint tartózkodó EQC-modelljének tüzetes megvizsgálása után bele is csaptunk a rendezvény egy órás golfoktatásos részébe – mármint csak minket, meghívott vendégeket tanítottak a profi játékosokból lett edzők, természetesen nem a versenyzőket! 😀 Én évekkel ezelőtt már vettem ugyan egy órát a Highland Golf Clubban, de konstatáltam, hogy bizony azóta sem lett több affinitásom a témához. Bár azt hozzá kell tennem, amikor épp nem a gyepet kapáltam vagy a levegőben hadonásztam, egész szép ütéseket produkáltam a gyakorláshoz kapott 50 méteres ütővel. A golf a fotelből nézve ugyanis elég egyszerű játéknak tűnik, ugyanakkor ahogy észrevettem, nemcsak nekem volt azzal is gondom, hogy az erre-arra lejtő greenen valahogy bevarázsoljam a labdát a lyukba. Szóval tényleg melósabb sport, mint amilyennek tűnik, megéri kipróbálnotok!

Az ebéd előtt felkaptattunk a golfpálya legmagasabb pontjára, hogy testközelből is megnézzük a verseny különdíját, a kanárisárga, kizárólag Kecskeméten gyártott CLA-modellt, amelyet végül is senki sem nyert meg. Nem csoda, mivel e sportkocsira egy jól irányzott hole-in-one ütéssel lehetett volna csak szert tenni, ami meg épp nem gyerekjáték, a pontos arányt már elfelejtettem, de nagyjából egy a csillióhoz az esély. (Bár tavaly az idei verseny bírájának sikerült ez a manőver, szóval nem lehetetlen egyetlen ütéssel betalálni egy jó távoli lyukba, ha a szél, a szemünk és a szerencse is úgy akarja.)

Ebéd után lehetőségünk volt tesztvezetni a Pappas Auto által felvonultatott modelleket, mivel jómagam nem tudok vezetni, így csak utasként próbáltam ki a C-osztályos limuzint és a CLA-t. Előbbiben nagyon tetszett, hogy a kanyaroknál az ülés ellentart, a másiknál pedig a szélvédőre kivetített “műszerfal” kápráztatott el.

Fotók: PR