Bespoke, tailor made, su misura illetve made-to-measure. Ismerősen csengenek, ugye? Lényegében mind azt jelenti, hogy méretre szabott, ami ugye a ruházkodás non plus ultrája. Alapvetően mindenkinek, de aki hozzám hasonlóan szinte semelyik márkánál sem konfekcióméret, annak meg pláne! A 176 centimmel nem mondanám ugyan kifejezetten alacsonynak magam, ahogy a hozzá párosuló 60-62 kiló sem éppen kirívó, mégis, valahogy ez a két szám úgy korrelál egymással, hogy csak nagyon kevés esetben esik meg, hogy a kiszemelt darabok úgy állnának rajtam a próbafülkében, mintha rám öntötték volna őket. Persze, mondhatnátok, hogy nem haltak még ki a varrónők, de őszintén, kinek van kedve a frissen vásárolt cuccal rögtön a szabójához szaladni bevetetni vagy levágatni? Na ugye! Természetesen az ember idővel megtanulja, mely márkák mérettáblázata áll a legközelebb a fizikai adottságaihoz, de azért az érzet így is Makó Jeruzsálemtől ahhoz képest, mint amit egy tökéletesen ránk szabott öltözék nyújt.

Na meg az egyedileg nekünk készített öltöny (nevezzük nevén a gyereket, hiszen mi férfiak leginkább ilyen megrendelést adunk le, ha már költünk egy ilyen szolgáltatásra) előnye nem merül ki pusztán abban, hogy tökéletesen passzol ránk a zakó és a nadrág! Arra is kínálkozik ezzel lehetőség, hogy picit a saját magunk divattervezőjévé avanzsáljunk, és megalkuvás nélkül olyan darabokat viseljünk eztán, amelyeket megálmodtunk. Nem vagyunk ezáltal az áruházak/boltok beszerzői teremtette keretek közé szorítva, a kombinatorikai eshetőségek száma ugyanis x az n-ediken. Nyilván a legtöbbünk – megnézve mondjuk a Kingsman első részét – fantáziált már róla, milyen is lehet az anyagminták közt válogatni, miközben egy szabó hajolgat körülöttünk a centijével a híres, londoni Savile Row egyik patinás üzletében. Nos, a lehetőség a megfelelő kerettel a bank/hitelkártyánkon nyilván bármikor adott, ugyanakkor jó hír, hogy felesleges egészen a brit fővárosig utazni csakis ezért! Elvégre Budapesten is van már egy pár szabóság, amelyik Mayfair, Róma vagy Nápoly babérjaira tör. Ezek közül az egyik a mongol gyökerekkel rendelkező Titem, amelynek Debrecen mellett Budapesten, a Váci út 121-127. szám alatti modern irodaház utcafrontján is van üzlete!

A márka (amelyről itt már olvashattatok a blogon) nem új játékos éppenséggel ezen a piacon, generációk óta ezzel foglalkoznak, immár több mint 20 éve készítenek prémium minőségű öltönyöket idehaza is a debreceni varrodájukban. A márkanév egyébként koronát jelent (ez a piktogram a logóban is szerepel), amely az eleganciát és a sikert jelképezi, őszintén hisznek ugyanis abban, hogy a stílusos megjelenés illetve egy jól megválasztott öltöny önbizalmat és céltudatosságot ad, ezekkel felvértezve pedig könnyebben veszi  a ruhadarab viselője az akadályokat. Ezzel az ars poeticával alapította hát meg divatházát itt nálunk a mongol Bátor, aki gyerekkorától kezdve figyelte, hogyan működteti nagyapja odahaza szabóságát avagy varrja nagymamája a szebbnél szebb darabokat. Üzletemberként pedig a piaci rést is jól meglátta, hogy nincs itthon olyan szabászat, amely prémium minőséget kínálna ugyan (akár egyedi tervezéssel is) a közép- és felsővezetőknek, mégis, teszi mindezt reális áron. Mert bár a világ legmenőbb anyaggyártóival dolgoznak  együtt –  amilyen az 1663 óta üzemelő, 13 generációs Vitale Barberis Canonico, de említhetnénk az LVMH-hez tartozó Loro Pianát is, amely 1924 óta szállítja be gyapjú- és kasmírtextíliáit a világ megannyi szabóságának – az árak mégis a kifizethető regiszterben maradnak. Még az egyedi megrendeléseket teljesítő Black Label kategóriában is! (A konfekcióöltönyök 55-90 000 Ft közt, míg a méretre igazított darabok 170-200 000 Ft közt mozognak.)

Utóbbi kapcsán keresett meg a márka, miszerint örömmel készítenének egy rám szabott öltönyt, amelyre a fentebbiek ismeretében lehetett nemet mondani szerintetek? Hát persze, hogy nem! 😉 Mivel korábban mindig csak konfekcióöltönyt viseltem, nagyon izgalmasnak ígérkezett pluszban az egész procedúra – nemkülönben a végeredmény! Ha hozzám hasonlóan eddig ti sem estetek még át ezen a tűzkeresztségen, úgy most igyekszem minél plasztikusabban visszaadni a történteket, hogy legalább annyira jól érezzétek magatokat itt virtuálisan, miképp én a próbafülkében.

Rohanós, lapzártákkal tarkított hetem volt, így előre megkérdeztem, körülbelül mennyi időbe fog fájni a méretvétel, s jött is hamar a megnyugtató válasz: maximum egy fél órába. Amiből aztán végül másfél óra lett (persze, mi fotóztunk is), de min. egy órát ti is szánjatok rá, mert rengeteg minden van az üzletben a kész öltönyökön/zakókon/ingeken/mellényeken kívül is (bőrcipők, nyakkendők és díszzsebkendők, mandzsettagombok, övek és nadrágtartók, stb.), amit hozzám hasonlóan úgy is végig fogtok böngészni. Pláne akkor, ha egy teljes szettben gondolkodtok. A másik, ami jelentős időrabló még, a megannyi anyagminta könyv átlapozása, illetve a gombok hozzájuk párosítása. De ugye a bespoke műfaja nem is a kapkodásról szól! Sokkal inkább arról, hogy az ember kiélvezze, hogy most ő és az igényei állnak a középpontban, ez egy különleges szertartás, amely ugye egyfajta alkotó tevékenység is. Amiben mondjuk el lehet veszni, az is igaz! Merthogy nem tartom magam éppenséggel kevéssé kreatív embernek, de bizony teljesen más tészta megtervezni egy öltönyt, mintsem leakasztani egy kész modellt a fogasról, felpróbálni és a kasszához sétálni vele. Nem mondom, hogy nem kértem ki több ízben is az üzlet szakembereinek tanácsát, mert így volt. No, de kezdjük az elején!

A méretvétel volt számomra a legérdekesebb momentuma az egész metódusnak. Miután jeleztem, hogy kifejezetten a slim fit fazont kedvelem, az eladó hölgy csak végigmért, és leakasztott egy zakót, hogy próbáljam fel. Tökéletes volt, egy kis túlzással mintha rám öntötték volna, arra gondoltam így, hogy akár el is mehetek! Persze, az ujja picit hosszú volt, na meg kifejezetten kétsoros gombolásút szerettem volna, szóval mégiscsak maradtam. 😀 Az első lépés tehát, hogy megpróbálják kb. belőni az ember méretét egy konfekciódarabbal, amelynek a szabásmintáját majd az egyedi adottságok alapján módosítják. Itt jön ugye képbe a centivel való méricskélés, amiből lesz egy pár a válltól a bokáig, lévén teljesen ki kell tölteni egy erre szolgáló adatlapot. Bár az üzlet szakemberei pont úgy dolgoznak, ahogy a nagy könyvben meg van írva, abszolút figyelembe veszik az egyéni preferenciákat is. Míg a zakónál hagytam magam meggyőzni (ennél a modellnél ugye az a szép, ha a fenék alá ér), addig a nadrág hosszában már kevésbé, mivel nem szeretem, amikor megtörik a szövet a cipőnél – nekem annál mindig olyan érzetem van, mintha hosszú lenne a nadrág szára. Örülök, hogy egyéb fronton (pl. vádli) is a szakvéleményre hagyatkoztam, a próbánál ugyanis tényleg abszolút megvolt a wow-hatás, hogy ezt most valóban rám öntötték. Merthogy így is volt, köszönhetően a pontos  méretvételnek. (Ezen nem kell egyébként minden alkalommal átesni – ha az ember tartja az alakját -, a felvitt adatokat ugyanis gépen tárolják, másodszorra elég csak szövetet választani az új darabhoz.)

Ezután jön a legizgalmasabb rész szerintem: az öltöny megtervezése. Mint mondtam, én egy kétsoros zakót szerettem volna spicces reverrel, de ilyenkor lehet többek közt a zsebekről, a gombokról és a bélésről is dönteni. Na meg a textíliáról! Ez utóbbi nem könnyű feladat, tényleg rengeteg féléből lehet választani, illetve azért hozzátenném, kissé nehéz elképzelni a 15×15 centis anyagdarabok alapján, miként is mutatnának egy komplett szettnyi mennyiségben az emberen. Tényleg hosszas töprengés után végül egy középkék, francia halszálka mintás (nevezzük mini herringbone-nak), fényesebb Holland&Sherry nyári, merinói gyapjúszövetre voksoltam. Talán nem ismeretlen számotokra sem ennek az 1836-ban alapított gyártónak a neve, amely kezdetben a legnagyobb londoni szabóságokat látta el anyagokkal, ma meg már az egész világot. A koncepcióm az volt, hogy nem szerettem volna egy olyan karakteres szettet, amelyet nem tudok egy társaságban kétszer felvenni, ellenben az meg kifejezetten szempont volt, hogy úgyis megállja mondjuk a helyét, ha napközben nincs időm hazafutni két event közt, pont ugyanolyan jól kell teljesítenie egy munkaebéden/tárgyaláson mint egy esti koktélpartin. Mivel egy vékonyabb anyagról van szó, az sem hátrány, hogy tavasztól őszig hordható  – oké, a 40 fokban nyilván kevésbé komfortos viselet.

Az átvétel 1-3 hét múlva az üzletben történik, ahol az ember először próbálhatja fel a kész művet. A szövetben biztos voltam, de így utólag bevallom, kicsit aggódtam, hogy fog majd hozzá kinézni a direkt elütő, barna színű gomb – amiből nem is kevés került fel ugye a zakóra. Először tojásfehéret választottam, de utána rádöbbentem, hogy én ezt valószínűleg a konyakbarna full brogue/wingtips oxford cipőmmel, illetve barna övvel és órával hordanám, szuper lenne így, ha a gombokon is visszaköszönne ugyanez az árnyalat. Röviddel a méretvétel után visszahívtam így az üzletet, hogy módosítsunk a kiválasztott gombon. De azért a félsz picit bennem maradt, jól döntöttem-e. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy olyan lett, mint vártam, s bár aznap pólóban voltam, rögtön elképzeltem, milyen klasszul áll majd ez egy ropogós fehér inggel. Gondolhatjátok, első dolgom volt otthon ennek a lecsekkolása. 😀 Ezután visszacipzáraztam az egész kompániát az öltönyzsákba, és elkezdtem szervezni az első bevetését.

A helyszín a The Ritz-Carlton Kupola Barja lett, ami azt hiszem, a legtökéletesebb lokáció egy ilyen angolos szabású öltöny debütálásához. Nagyon komfortosan éreztem magam az új öltönyömben, az anyag tényleg szuper, többórányi strapa után sem látszott rajta gyűrődés (ugye ezért is jó állati eredetű szövetet választani), szóval tényleg egy remek befektetés egy ilyen minőségi darabba “beruházni”, nem fogjátok megbánni! Becsszó!

Fotók: Gosztom Gergő