Manapság már idehaza is több helyen kipróbálhatjuk az afternoon tea elegáns szertartását –  ráadásul igen magas nívón -, amely a brit kultúra egyik alapköve és a világ felsőbb köreinek is egyre inkább a sajátossága. E délutáni étkezést szokták még egyébként tévesen high tea-nek is nevezni, a magyar nyelvben pedig az ötórai tea elnevezés rögzült. Manapság azonban már nem annyira kőbe vésett az időpontja, a lényeg, hogy valahol ebéd és vacsora közt legyen: Londonban akár már két órakor is teázhatunk, míg itthon a három és hat óra közti idősáv a megszokott. Nekünk, uzsonnázáson szocializált magyaroknak ez egy meglehetősen új dolog, így arra gondoltunk, 10 pontban összeszedjük mindazt a tudást, amivel felvértezvén nem kell akkor sem szégyenkeznünk, ha netán jönne egy meghívó a Buckingham-palotából. Lássunk is hozzá!

1.Letelepedvén először is ölünkbe terítjük az asztalon/tányérunkon összehajtott textilszalvétát/asztalkendőt. (Elvileg a nyakunkba is köthetjük, de amellett, hogy roppant idétlen dolog a partedli, még praktikátlan is.) Nemcsak a ruhánkat védjük vele, amennyiben úgy érezzük, hogy szükséges, ezzel törlünk szájat is, finoman oda-odaérintve egy pontját az ajkunkhoz. Ha mosdóba kell mennünk, a szalvétát finoman összehajtva a kés felőli oldalára helyezzük a tányérunknak (de az is oké, ha a székre dobjuk le), a terítőre – természetesen nem az ételfoltos oldalával elkápráztatva az asztaltársainkat. Majd az étkezés befejeztével is ugyanígy teszünk, semmiképpen sem gyűrjük galacsin alakúra, vagy dobjuk bele a tányérba!

2.Nagy tévhit, hogy az angolok mindig tesznek tejet a teájukba. Nagyon furcsán fognak ránk nézni, amennyiben gyümölcs- vagy zöldteához kérünk ilyet, ellenben fekete teákhoz nyugodtan: krémesebbé és édesebbé fogja ugyanis tenni amazokat, enyhít a savasságukon. (Viszont tejszín teába fejvesztés terhe mellett sem kerülhet!) Mivel régen a fehér, finomított cukor kifejezetten drága volt, így a luxuscikknek számító teába is ezt tettek az előkelők. A szigorú brit etikett szerint ma sem illik barnacukrot vagy édesítőszert, netán mézet tenni bele.

3.Kevesen tudják, hogy a jó minőségű szálas tea akár négy felöntést is bír  – bár a szakértők szerint a harmadik a legízletesebb. Ha tehát kifogy a kannánk, nyugodtan kérhetjük a felszolgálót, hogy vigye el feltölteni. (A harmadik kör után azonban már kissé spórolósnak tűnhetünk, szóval csak mértékkel.) Az ötórai tea – pláne, ha egy szállodában költjük el – emelkedettebb étkezés, úgy illik, ha mindenki rendel magának egy saját kanna teát. Különben úgyszintén picit megúszós kép alakulhat ki rólunk a személyzet szemében.

4. Jobb helyeken minden csészéhez saját szűrő jár, amely segít abban, hogy a kannából átevickélő alkotóelemeket ne kelljen elropogtatunk. A szűrőnek általában külön porcelántálkája van, használat után így ne a tányérunkra tegyük, hogy minden a tealében ússzon majd! Úgyszintén ne rakjuk vissza a terítőre a már használt kést, amennyiben van ezüst vagy porcelán késbak, arra helyezzük, ha nincs, akkor a tányérunknak támasszuk! Ha végeztünk az étkezéssel, a világ nagy részén a nálunk is elfogadott 4-10 óra irányban rakjuk összezárva az evőeszközünket, míg Angliában 6-12 óra irányban (azaz függőleges állásban) jelezzük a pincérnek, hogy elviheti előlünk a szervízt.

5. A teát nem illik körbe-körbe kavargatni, hatalmas örvényeket keltve és nagy csörömpölést csapva. Előre-hátra mozgassuk a kiskanalat, úgymond 6-12 óra irányban, nem hozzákoccintva a fémet a porcelánnak. (A régmúltban ez védte a csészét is, hogy ne sérüljön a máz, ezáltal ne repedezzen be és folyjon be alá a tea, csúnya barna foltokat hagyva maga után.)

6.A teához egy emeletes állványon érkezik a sok finomság. Ennek a kínálónak a neve: étagere – a francia étage (emelet) szóból származik. Az alsó szinten találhatók a sós falatok – Angliában ez szinte mindig uborkás, lazacos illetve tojáskrémes, háromszög (tramezzini) vagy hosszúkás téglalap alakúra vágott, héjatlan klubszendvics. A középső szint a tipikus angol finomságoké, amilyen a scone, a palacsintaszerű crumpet vagy a pudding  – figyelem, ez utóbbi egy süti, azaz nem azonos a tejtermékkel, amit mi ugyanígy nevezünk, csak egy “d”-vel írjuk. A legfelső szinten torták, bonbonok, de akár nemzetközi édességek (linzer, madeleine, stb.) is találhatók. Helye válogatja, hol, milyen gazdagon rakják meg az étagere-t, ezért egyáltalán nem ciki, ha a törzshelyünk volumenjét kitapasztalván már csak egy adagot rendelünk két főre – ha mondjunk egyikünk sem különösebben éhes, vagy nem szeretnénk ipari mennyiségű szénhidrátot magunkba plántálni. (Bár az ötórai tea nem éppen a fogyókúrázásról szól – csak úgy mondjuk!)

7. Az afternoon tea egy társas időtöltés – és nem feltétlen a családunkkal. Mivel az ételek egy közös szervírozó alkalmatosságon érkeznek, illetve mindegy egyéb (vajas krémek /pl. lemon curd/, lekvárok, cukrok, esetlegesen sodók) közös tálkákban, kiöntőkben leledzik, nem illik a másik tányérjába belepiszkálni, ahogy ezekbe a tálakba sem beleeszünk, hanem mindig kiszedünk belőlük magunknak a saját tányérunkra – figyelve persze arra, hogy másoknak is jusson. Természetesen a célra megfelelő evőeszközökkel, sosem a sajátunkkal. Az ételeket egyébként nyugodtan megfoghatjuk kézzel, még a szendvicshez sem használunk kést és villát. A szigorú brit etikett szerint nem kérhetjük egyébként el az asztal túlsó végén lévő cukrot vagy lekvárt direktben az asztaltársunktól, egy kérdéssel kell kiprovokálnunk (ajánlgatva a felénk eső dolgok közül valamit), hogy a viszontkérdés elhangozzék: kérünk-e ezt-azt arról a térfélről. A direkt kérdést faragatlanságnak tarthatják egyesek.

8.A híres angol, édestésztájú, sokszor mazsolával vagy kandírozott gyümölccsel megszórt “pogácsa”, a scone helyes kiejtése: szkon. (II. Erzsébet is így ejti.) Nem szkón, szkan meg szkán. Mindig kézzel törjük félbe a közepén, sosem vágjuk. Kétféle módon ehetjük: amennyiben a főzött krém (clotted cream) kerül alulra és rá a lekvár, úgy devonshire-i módra majszoljuk (Devonian), amennyiben ez fordítva történik, azaz először megkenjük eperdzsemmel, és kiskanállal pöttyintünk rá némi krémet, cornwalli módon csináljuk (Cornish). Mindkettő elfogadott ma már az egész világon. A lényeg, hogy a tetejét és az alját ne borítsuk újra össze, mert ez nem hamburger!

9. Mivel az afternoon tea immár nemzetközi szokássá avanzsált, így ne lepődjünk meg, ha nem a fentebbi menü érkezik, hanem az adott ország híres alapanyagaiból készült, vagy akár teljesen újragondolt kreációk szemeznek majd velünk. Magyarországon előszeretettel vetik be a hazai avagy osztrák, jól ismert édességeket, találkozhatunk így Rigó Jancsival, islerrel és almás rétessel is, ahogy kacsamájas vagy mangalicás falatkákkal úgyszintén. Általában a menü szezonról szezonra változik, hogy sose unják meg a törzsvendégek. Sok helyen a tea mellé pedig pezsgő/champagne is jár, még inkább emelve az étkezés fényét.

10. A délutáni tea bár egy szertartásos étkezés, mint látjuk, mégsem formális! Azaz nem kell hozzá kiöltözni, sőt, nevetséges is, hiszen az csak vacsorához szükséges. Természetesen az adott hely jellegét figyelembe véve illik megjelenni, azaz egy elegáns, ötcsillagos luxusszállodába nem megyünk be tréningruhában.

Na de mi is az a high tea? 

Az eredetileg négykor szervírozott délutáni tea a XIX. században Anna, bedfordi hercegné hatására jött divatba, és természetesen az előkelők időtöltése volt – hiszen egy többórás sport megenni ennyi mindent, amire csak azoknak futotta időből, akiknek nem kellett dolgozniuk. A tea luxuscikkből tömegtermékké válása után azonban a szokás gyökeret vert a munkásosztály körében is, akiknek akkor volt rá ugye lehetőségük, amikor kijöttek a gyárból a nap végén. Ők persze nemcsak süteményeket és falatkákat ettek, hanem valami kiadós meleg ételt is fogyasztottak a forró ital mellé, hogy visszapótolják a felhasznált energiát. Lényegében tehát a vacsorát hívták tea-nek, azonban ahogy ismét csak változott a munkarend, a vacsorát már “supper”-nak kezdték nevezni, a “tea” pedig valóban a teázást jelentette. A “high” szó arra volt hivatott, hogy elkülönítse a gazdagok “afternoon tea”-jétől, míg utóbbit ugyanis pamlagokon, puffokon fogyasztották a szalonokban, illetve akár a kertben, addig a munkásosztály asztaloknál, magas háttámlás székeken ülve iszogatta meg a teáját.

Fotó: The Ritz London, Harrods, Tiffany&Co.
2019. július 2.