Zágráb egyetlen Michelin-csillagos helye a Noel étterem, közel a főtérhez, a belvárosban. Berendezését tekintve egy kellemes miliőről van szó, semmi túlhivalkodó luxuskodás, amolyan otthonos elegancia vesz itt körbe, amelyet a személyzet kedvessége is csak megtámogat. Mintha egy nagyon küzeli, mellesleg jól szituált barátunkhoz mennénk vendégsége – aki mondjuk több mint húsz fogást tálal fel és keni-vágja a fine dining műfaját. Persze, koktélokban és teákban is otthon van, az általunk is próbált, feltehetően az utolsó napjait töltő tavaszi Spring Blossoms menühöz nemcsak borpárosítást, hanem koktélsort vagy hideg teákat is lehet kérni.

Utóbbiak persze, a Távol-Keletről érkeznek, nagyrészt Japánból, igaz, egy marokkói is akad köztük. Vizet is lehet kérni természetesen, még ha palackozott ásványvíz nincs is raktáron, csak a ház saját szűrt csapvizét szolgálják fel, igaz, ezt mondjuk teljesen ingyen – véleményük szerint ugyanis a vízhez jutás alapvető emberi jog. A környezetvédő szemlélet pedig a tavaszi menüsort is áthatja, hiszen az vegetáriánus, húst nem tartalmaz. Elvégre minek, ha ebben a szezonban a természet úgyis annyi mindent ad, teszik fel a kérdést. És be kell látnunk, hogy igazuk van.

Tekintve, hogy közel huszonöt fogást ettünk végig, így az összeset nem fogjuk méltatni terjedelmi okokból, csak a kedvenceinket emeljük ki.  A welcome koktélok és falatkák után egy matcha kukicha teával kezdtünk az amuse bouche mellett, de később jött egy kefires ízű kombucha is. Érdekesség volt, hogy a kenyereket nem rögtön az elején szervírozták, hanem később tolták körbe egy kocsin, és lehetett válogatni a remek házi pékáruk közül. Nyilván mi sem kértünk mindegyikből, de a melegen érkező, tejes, mákkal megszórt, kalácsszerű fonatnak abszolút nem tudtunk ellenállni, ahogy a kenyerekből is nehéz volt nem repetázni.

Ezután a kedvenc show-elemünk volt soron. kihoztak egy üres tányért és hozzá egy szószt, ecsetet adtak a kezünkbe, és nekünk kellett megterveznünk az ART nevű tétel mintáját – mint látszik, mi egy articsókamotívumra voksoltunk ott hirtelenjében, nyilván nagyban inspirálódva a rákövetkező articsókás fogás által, amely egy gyönyörű vadvirág mintás Rosenthal tányéron érkezett a Brillance Fleurs Sauvages kollekcióból. A közvetlenül utána szervírozott BBQ gombasteak megmutatta, hogy bizony marha nélkül is remekül művelhető ez a műfaj, csak hozzáértés és jó konyhatechnológia szükségeltetik hozzá.

A menü hátsó traktusából szerettük az esőcseppnek hívott palate cleansert és a gyermekkori emléknek elnevezett, Lego-kocka formájú zselét is. De odavoltunk a cseresznyevirágzás nevezetű desszertért és a híres Zágráb környéki desszert, a zagorjei rétes parafrázisáért is piros pontot adtuk. Az eddigi traktát még számos édesség követte, természetesen a végén petit fourral és meglepő módon egy performansz kíséretében zárult az este.

 Gasztrofotók: The Gentleman’s Review, enteriőrfotó: PR