Interjú a GLAMOUR Magyarország főszerkesztőjével
1.Itthon talán nem annyira evidens, hogy egy nagy női magazin (legyen szó bár divatlapról) vezetője vizuális oldalról (is) jöhet. Te szabadúszó stylistként kezdted a pályádat, különböző magazinoknak,
reklámügynökségeknek és televíziós műsoroknak dolgoztál már bőven az egyetemi éveid alatt is. Melyek voltak azok a csúcspontok ezen időintervallum alatt, amelyekért anno megveregetted a saját válladat?
Az az érdekes, hogy a vizualitás és a verbalitás mindig párhuzamosan voltak jelen az életemben, és mai napig mind a kettőt ugyanolyan fontosnak tartom, nem tudnám elengedni egyiket sem. A látottakról, a fejemben megjelenő képekről, víziókról szövegek jutnak eszembe, és az olvasott szövegekről képek. Az ELTE-n magyar és esztétika szakon végeztem, gyerekkoromban egészen korán kijelentettem, hogy újságíró leszek, holott azt sem tudtam, ez mit jelent. Mindenki reál beállítottságú volt a családban, kivéve a nagymamámat, aki az édesanyjától örökölte a szabószalonját, de igazából egy divattervező volt, csak akkor ezt nem úgy hívták. Volt még egy dédnagyapám, aki főszolgabíró volt, jogász, de az összes többi rokonom gyógyszerész, technikai ember, biológus, matematikus. Mondhatom azt, hogy a családban eléggé csodabogárnak számítok. De mindig békén hagytak, csak időnként szóltak rám, hogy nem kellene éjszakánként olvasni, mert az éjszaka alvásra való. Ha arra gondolok, mit szalasztottam, el, akkor leginkább a be nem teljesedett krimiírói karrieremre gondolok, és arra, hogy a krimijeimet éjszakánként a gyógyszertári ügyeletben gépelte Édesanyám. Mai napig nagyon vonzódom a rejtélyekhez, nagyon élénk a fantáziám. Most újra tanulok, kutatok, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori iskolájába járok, így továbbra is a szövegek, a divat, a látvány, a kommunikáció világában kalandozom, és nem engedném el egyiket sem. Nem vagyok azonban jó alany, ha csúcspontokról kérdeznek, mert számomra sokkal inkább az egyenletes, következetes munka számít, így a saját életemet is ezen elképzelés mentén vezetem. Minden sikerért, minden előre lépésért, minden újabb tudásért meg kell dolgozni. Az életem során már elég sok szerepkörben voltam, és ezek mind-mind a részeim, elő tudom venni őket, ha a helyzet úgy kívánja: megértem a stáb összes tagját, ismerek minden műveletet a médiában, oktatási programot is vezetek a Ringier Axel Springer kiadónál a digitális fejlődés fenntartására, így alapvetés számomra, hogy sosem vagy készen, nincs fausti pillanat. Valószínűleg rettegek is a fausti pillanattól, így még a gondolatát is kerülöm. Tenni kell, tanulni kell, alkotni kell. Azért vagyunk itt.
2.Nem mindenkinek adatik meg, hogy a Vogue-nál gyakornokoskodhasson – pláne nem a brit kiadásnál. Te azon kevés magyar közt vagy, aki ezt is kipipálhatta. Mit adott ez neked, milyen fontos dolgokat tanultál azáltal, hogy beleláthattál a világ egyik number one divatmagazinjának kulisszái mögé?
Nagyon nagy élmény volt a gyakornokság, mert valahogy misztifikálja az ember a nagy márkák, mint például a Vogue mögötti embereket. Érdekes volt látni, hogy ugyanolyan emberek, mint én, csak nagyobb tapasztalattal, híresebb ismerősökkel. A legfontosabb, amit tanultam, hogy egy jó csapattal meg tudok csinálni egy magazint. Ez három évvel azelőtt volt, hogy elindítottuk a GLAMOUR-t itthon, így volt ideje beérni ennek a mély felismerésnek.
3.2004-ben a világ egyik legismertebb divatlapja, a GLAMOUR elindult Magyarországon is, amelynek te lettél az alapító-főszerkesztője. Azóta több mint másfél évtized telt el, ami nem kevés idő, össze is forrt a
neved a lappal. Mire emlékszel vissza a legszívesebben?
Szívesen emlékszem arra, hogy a kisbabám velem volt a magazin indulásakor az irodában, és hogy a kollégáim nem bánták, sőt, csapattagként fogadták. Egy életre leköteleztek ezzel. Emlékszem a kerek évfordulókra, az ötödik, a tizedik, a tizenötödik évre. Sok mindenkivel megismerkedtünk az évek alatt, rengeteg olvasónkkal találkoztunk, van, akivel rendszeres kapcsolatot ápolunk. Egy közösségként tekintünk a GLAMOUR körüli nőkre, és női közösségekre mindig is nagy szükség volt, ma is csak úgy tudunk jobb helyzetbe kerülni, ha életben tartjuk ezeket a közösségeket.
4.Ha GLAMOUR magazin, elsősorban mindenkinek a GLAMOUR-napok, másodsorban a Women of the Year díjátadógála ugrik be. Megkockáztatom, ezek ma már akár önmagukban is erős brandek. Jól tippelünk, hogy két büszkeség, ugye?
Mindig is egy márkaként tekintettünk a GLAMOUR-ra, és sok mindent csináltunk az elmúlt 16 évben. Csak párat említenék, a hozzájuk tartozó legfőbb mondanivalóval. A GLAMOUR Women of the Year gála annak a fontosságáról szól, hogy a társadalom elismerje a nők érdemeit, ne csak a szépségük, hanem az eredményeik, tehetségük, okosságuk miatt is állhassanak a többiek előtt, pluszban a nők egymás közötti elismerését is fókuszba állítja. Ha a nők segítenek egymásnak, és nem akadályozzák, leszólják egymást, ha nem irigységet, hanem örömet éreznek a másik nő sikerei láttán, azzal már fel is emelték önmagukat. Olyan ez, mint egy varázslat, érdemes kipróbálni. A GLAMOUR-napokat a magazin első születésnapjára, 2005-ben találtam ki, amikor azon gondolkodtunk, hogy hogyan tudjuk megajándékozni az olvasóinkat. A cégek, magazinok általában önmagukat ünnepelték, zártkörű partikat rendeztek, nekem ez nem tetszett, én az olvasókat szerettem volna meglepni. A magazinban mindig találnak olyan tippeket, amikkel felfrissíthetik a megjelenésüket, a könyvespolcukat, a gardróbjukat, a sminkszereiket, így adta magát a gondolat, hogy a szülinapunk alkalmával, októberben, vásárolhassanak kedvezményesen a szupertrendi márkák kínálatából. 36 kuponnal indultunk, mára pedig már igazi shoppingünnep a GLAMOUR-napok, amit áprilisban és októberben is megrendezünk, illetve a GLAMOUR Shopping alkalmazással még más alkalommal is lehet kedvezményekhez jutni. A GLAMOUR Gardróbfrissítést is nagyon régen elindítottuk, ennek az a lényege, hogy a környezettudatosságra, és az adományozás jelentőségére felhívjuk a nők figyelmét. Hogyan is? Már a tízes évek elején éreztük, hogy a divat üteme nem fenntartható, és generálni kell egy olyan platformot, divatot, ami a már használt, de még hordható darabok új életét segíti. A GLAMOUR Gardróbfrissítés már létező projekt volt, amikor a nagy highstreet márkák még csak gondolkodtak a használt ruhák visszagyűjtésén. Mára ez már egy nagyon fontos dolog lett a világban, hiszen ötven évre elegendő ruha van a Földön mindenkinek, tehát radikálisan fogalmazva, nincs szükség új ruhák gyártására. Ez az egyik olyan terület, ami természetszerűen a legjobban érdekel most bennünket, és szeretnénk segíteni az embereknek, a cégeknek, hogy a gondolkodásunk modernizálása, a környezettudatosabb gazdálkodás, élet, divatkövetés minél hamarabb elterjedjen. Ezért is hoztuk létre a legújabb projektünket GLAMOUR&GOOD név alatt, amivel többek között ezt a szellemiséget népszerűsítjük, de konferenciák formájában például a nők vállalkozókedvét, az önálló kereset fontosságát, az egyenlő fizetéseket, a nőbarát szülést és még ki tudja mennyi minden fontos dolgot helyezünk majd fókuszba az évek során. Visszatérve a GLAMOUR Gardróbfrissítésre: összegyűjtjük az olvasóink ruháit, amiket már nem hordanak, de még jó állapotban vannak, egy másik nő örülne neki, kitisztítjuk, és nyitunk egy popup üzletet, ahonnan 500 forint adományért lehet hazavinni a ruhákat. Az adományt mindig másnak adjuk, volt, hogy a fiatal divattervezőket segítettük, volt, hogy a Nane-t támogattuk, illetve támogatták őket az olvasóink. Fontos üzenet, hogy 500 forint is sokat jelent, ha rendszeresen beilleszted az életedbe, hogy minden hónapban támogatsz egy civil szervezetet vagy célt, akkor teszel azért, hogy ezek az önzetlen emberek dolgozni tudjanak. Rengeteg ruha cserél gazdát egy-egy alkalommal, hiszen volt, hogy egymillió forint feletti összeget gyűjtöttünk össze. Persze, nem az összeg nagysága itt az igazi nyereség, hanem a gondolkodásmód megváltoztatása, amihez idő kell. Remélem, még sokszor meg tudjuk rendezni ezt az eseményt.
5.Van még olyan célod, amit nem értél el szakmailag, de rajta van a bakancslistádon? Akár a magazinnal.
Rengeteg célunk van, és tornyosulnak előttünk a feladatok. Az egyik például, hogy a nyomtatott magazinról leszedjük a „nem környezettudatos” bélyeget. Az elmúlt tizenöt évet nagyon masszív online felhasználóként töltöttem, sajnos azt kell mondanom, hogy ideje felismerni, hogy az online olvasás, tájékozódás nem egyenlő az offline olvasással. Pluszban abban a téveszmében használjuk tízen órákat a telefonunkat, komputerünket, hogy ez a környezettudatos, közben az elektroszmog ugyanolyan káros, komoly megbetegedéseket okoz. A GLAMOUR-t 100%-ig újra felhasznált papírra nyomtatjuk, és egy print magazin esztétikai értéke összehasonlíthatatlan az online cikkek „dobozaival” még akkor is, ha ott megjelenik a mozgókép, mint egy igen komplexen használható műfaj. Kérdés: hányan és mennyi ideig nézik. Lehangolóak a nagyon népszerű cikkeknél, videóknál is az „ott töltött idők”, azt üzenik nekünk, szerkesztőknek, hogy maximum három percünk van. Per pillanat körülbelül három perc lenne az emberi figyelem és ezáltal a kommunikáció platformja? Szakmailag elég nagy kihívás, pláne, hogy van olyan anyagunk, amivel több hetet töltünk, hogy elkészüljön, és pillanatok alatt betemeti az interneten minden más információ. Én nem érzem egyenlőnek a printeket az online felületekkel, nem érzem, hogy kiváltanák egymást, inkább azt gondolom, ki tudják egészíteni egymást. Említettem, hogy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori iskolájába járok, ahol azt kutatom, hogyan lehet ma még a divatról kommunikálni, és abban reménykedem, hogy meg fogom látni a fényt az alagút végén, így a korszakváltásból ki tudjuk hozni a legtöbbet mind a befogadók, mind az alkotók szempontjából. Ez túlmutat a GLAMOUR-on, ez a média, a divatipar, sőt, minden ipar problémája már.
Fotó: Annoni Zita
2021. március 8.
