A médiaszerepléseinek köszönhetően talán az ország leghíresebb séfje két évet várt és készült arra, hogy végre megnyithassa első saját éttermét – ebből ugye egy esztendőt a koronavírus számlájára kell írni. Kétszer halasztották el a nyitást, ami csak még jobban táplálta a hely körül a szóbeszédet, de hát ugye nomen est omen, mégis csak Rumournak keresztelték el a Costes-csoporthoz tartozó fine dining éttermet. A misztikumra pedig egyéb eszközökkel is rájátszanak, például hogy már belépni sem annyira egyszerű, ahogy azt az ember talán jogosan várná. Percre pontosan érkeztünk, mégis rá kellett újra pillantanunk az óránkra, hogy biztos jól láttuk-e. Lehetséges, hogy még nincsenek nyitva? A Régiposta utca felőli bejárati ajtó ugyanis meg sem moccant a vehemensebb taszigálásra sem , a nehéz, bordó bársonyfüggöny is gondosan elhúzva előtte – ahogy a teljes kirakati fronton. Gondoltuk, megkérdezzük akkor a mellette lévő Rumour Deli gourmet üzletben, hogy merre van a járás, mire a rokonszenves eladó közölte: a legjobb helyen vagyunk, majd egy rejtekajtón keresztül egy elegáns térben találja magát rögvest az ember – valami ilyen érzés lehetett anno bizonyos vendéglátóhelyekre is bemenni az USA-ban a szesztilalom idején. Persze, a Rumour csapatára épphogy a maximális szabálykövetés a jellemző. Szigorúan védettségi igazolvány csekkolás és kézfertőtlenítés után lehet csak továbbhaladni a “gasztroszínpad” felé, amiben semmi költői túlzás nincs, lévén pont ez a koncepció.

A Londonban, Koppenhágában, Szingapúrban és Sanghajban is sok tapasztalattal gazdagodó, utóbbi helyen az általa vezetett étteremnek mindössze öt hónap alatt Michelin-csillagot szerző séf egy művészeti előadást tűz a repertoárra minden este (vasárnap és hétfő kivételével) két ízben is. 17:15-19:00 óráig a 6 fogásos, úgynevezett pre-theater menüvel kezd (ára: 25 000 Ft/fő + 12 000 Ft a borsor mellé+szervízdíj), 19:30-tól pedig jön a következő turnus a 11 fogásos Rumour menüt (ára: 45 000 Ft/fő+szervízdíj) ízlelgetni. Persze, aki gyakorlott fine dining tesztelő, az tudja, hogy a számok nem tartalmazzák például sem az amuse bouche-t, sem a palate cleansert, sem a petit fourt, ezek grátisz érkeznek.

Még mielőtt azonban jobban belemélyedünk az ételekhez külön tervezett és legyártott tányérokba, nézzünk picit körül! A Bonta Gáspár tervezte enteriőrök sötétek, tényleg teátrumi atmoszférát teremtenek, a vendégek, mint nézők ugyanis szemben ülnek a látványkonyhával a félköríves, 21 férőhelyes pult jóvoltából – azaz itt nincsenek külön asztalok. Ez az úgynevezett chef’s table (=séf asztala) koncepció, ami egyúttal azt is jelenti, hogy ide nem lehet csak úgy beesni, sőt, koronavírus ide, válság oda, az étterem minden este teltházzal fut, így jó előre kell foglalni. (A galériaszinten lévő angol típusú bárban azonban nem: itt külön figyelembe ajánljuk a füstölt kókuszos pina coladát!) A belteret műtárgyak dekorálják, olyan művészek keze által, mint pl. El Kazovszkij. Az artisztikum a Rumour minden szegletét körbelengi, a férfimosdóban például egy hatalmas gumikacsa gyűjtemény fogadja az embert amolyan geg gyanánt. No, de most már lássunk hozzá a vacsorához!

A menükártya viaszpecséttel van lezárva, mint valami titkokat tartalmzó, csak a címzettnek szóló üzenet. A kenyér-vaj kombó után szinte rögtön érkezik is a posztmodern műalkotásként trónoló három amuse bouche falatka, nekünk egy koktélparadicsomnak kinéző kecskesajtot és egy minihamburger alakú répás macaront szolgáltak fel többek közt. Az első előétel egy sült kápiapaprikás, dashis, lime-os padlizsán volt, ennél azonban jóval érdekesebb volt a zserbószeletnek kinéző, kacsamájas Baumkuchen-torta, amely mellé kacsaszíves, portói boros, Granny Smith almás tartlet társult. A következő fogás egy gyöngyhagymával szépen dekorált karalábépüré volt – s bár nem rajongunk ezért a zöldségért, a fűszerezésnek köszönhetően roppant jó ízzel ettük. Következő fogásnak égetett karfiol érkezett barnavajas hollandi mártással, amelyre szárított marhapofát reszeltek fűszer gyanánt, a szósz alól pedig pici shimeji gombafejek bukkantak olykor elő.

S hogy miért szerepel ennyi zöldség a menüben? Kifejezett szándék volt egy fenntarthatóbb konyhát vinni, ugyanis a vacsora alatt meg nem álló séf következő vágya pár év múlva egy húsmentes helynek a megnyitása. (Vegetáriánus menüt persze itt is van lehetőség kérni, de jó előre kell jelezni. Az étterem komolyan veszi az ételallergiákat is, de az intoleranciánál inkább a medikációs opciók megfontolására kérik a vendégeket. Lévén ez egy fine dining kulinária, az ételek az utolsó részletig alaposan ki vannak találva.) A főfogás előtt körbehordoznak egy díszmarkolatú késszettet, amelyből választani lehet, melyik színnel vágná fel szívesen az ember a kacsamellet, amelyhez árpagyönggyel megtöltött zellerkosárka a köret. A kedvencünk az egész menüből a cseresznyés-mandulás desszert volt, amely valóban egy hatalmas cseresznyeként trónol a fehér nyersporcelán emelvényen. Hozzá egy nyolc évig hordóban érlelt sherryt ajánlanak természetesen.

Az ízek mámorában az ember pedig nézheti a folyamatos sürgés-forgást, találgathatja, vajon mi készül a tányérokon, amelyek mindjárt elé is kerülnek. A séf is ott van minden este, végzi az utolsó simításokat, és legalább egyszer mindenkihez odamegy pár jó szót szólni, amolyan kifogástalan vendéglátóként. Távozáskor kérésre szívesen fotózkodik is a rajongókkal, akik nyilván viszik tovább, szájról szájra adják az étterem jóhírét. De hát ez már a névválasztáskor sem volt persze kérdés!

Fotók: PR / Seregélyesi Gábor
2021. május 25.