Azok, akik valamilyen okból komolyabban elkezdenek foglalkozni az önmagukat körülvevő térrel (azaz vagy új lakásba költöznek, netán lecserélnék a régi berendezést), biztos, hogy kilátogatnak legalább egyszer a törökbálinti vasútállomás közelében magasodó MaxCity Lakberendezési Áruházba is – merthogy itt az évek során olyan világmárkák nyitottak (monobrand) üzletet, amelyek sehol máshol nem találhatók meg az országban. Illetve mert ez az egyetlen lelőhely, ahol elsősorban a prémium- illetve luxuscégek dominálnak. Személy szerint régóta dolgozom már velük kommunikációs fronton, idén tavasz elején azonban egy friss projekttel keresett meg az áruház új marketingcsapata, amelyet örömmel vállaltam is. Így év vége felé immár harmadszorra. Azoknak, akik Budapest és az agglomeráció jól szituált részein laknak, valószínűleg nem ismeretlenek az alábbi képek, ugyanis ezek mindegyike az áruház szórókiadványába készült, a tavaszi, az őszi és a téli lapszámba. A megbízatásom tehát az volt, hogy találjak ki összesen 12 féle enteriőrrészletet, nőieset és férfiasat, klasszikus stílusút és modernt, luxust és többek számára elérhető árfekvésűt egyaránt. A kiadvány szerkesztőivel egyeztetve olyan koncepciókat kerestem, amelyek alkalmasak arra, hogy széleskörűen bemutassák az áruház kínálatát, érzékeltessék, hogy megéri végiglátogatni az egyes üzleteket, mert mindenhol találni ezt-azt, még ha első blikkre nem is abban a stílusban keresgélnénk. Nem mondom, hogy nem volt hálás feladat olyan üzletek kínálatából csemegézni, mint a Natuzzi, a BoConcept, a KARE Design, az IDdesign, a Bang&Olufsen vagy a Bretz – hogy csak egy párat említsek a sokból. A rengeteg szép termékből öröm volt főzni, és különböző hangulatokat létrehozni általuk, amelyek remélem, titeket is inspirálnak. A közös e képekben annyi, hogy ugyanazon üzletek kínálatából lettek összerakva teljesen a nulláról – amit értsetek úgy, hogy egy fehérre meszelt, betonpadlós, üres üzlethelyiségben fotóztuk/stylingoltam őket. Az alábbiakban pedig jövök pár szakmai tippel is a luxuskategóriás enteriőrök mellé, amelyek hátha hasznosak lesznek számotokra is!
Ezt a két nőies hangvételű enteriőrrészletet egymástól merőben eltérő stílusban álmodtam meg. A bal oldali a párizsi eklektika jegyében fogant, ami első ránézésre talán olyan, mintha bekötött szemmel dolgoztam volna, és raktam, ami a kezem ügyébe esett. Mi sem áll távolabb a valóságtól! E stílus azokban a jellegzetesen párizsi, manzárdtetős, a franciaerkélyes ablakoknak hála fényárban úszó, elegáns kialakítású bérpalotákban érzi jól magát igazán, amelyeket az egykori megyei prefektusnak, Hausmann bárónak köszönhetünk, aki a nyomorúságos, középkori városrészek helyére emeltette ezeket, szellős és elegáns, szabályosan futó sugárutakkal tarkítva a lakótömböket. A francia nagypolgár (=bourgeois) szívesen veszi magát körbe különböző műtárgyakkal illetve egyéb csecsebecsékkel, amelyek mind a kifinomultságáról árulkodnak vendégei előtt. Illetve e bátor, szokatlan társítások megcsillogtatják nem mindennapi ízlését is! Ami természetesen nem azt jelenti, hogy jöhet bármi: figyelni kell a színek és a formák összhangjára! Ha jól szemügyre vesszük, minden szín többször is megtalálható az összeállításban, ezért nem disszonáns az egyveleg.
A jobboldali részletet A nagy Gatsby c. film ihlette, azaz ez egy klasszikus art déco stílus – természetesen a púderszíneknek köszönhetően elég feminin megközelítésben. A fényes felületek és a hagyományosan drágának, fényűzőnek tartott anyagok (bársony, szatén, selyem, szőrme, kristály, arany, ezüst, stb.) terepe ez, főként a kerekdeden szögletes formáké, de ez a hullámíves bársonykanapé is remekül passzol ide. Ez a dinamika köszön vissza a forgófotel formáján is, amelyben nekem benne van a ’30-as években, főként az USA-ban roppant népszerű, az aerodinamika fejlődése táplálta streamline irányzat is . Ha ilyesmi hangulatot szeretnénk otthonra, két tuti tipp: feltétlen szerezzünk be egy napsugaras tükröt, és köttessünk reprezentatív csokrokat mondjuk metszett üveg-vagy kristályvázába! (Ez utóbbi állhat akár minőségi művirágból is, miként a képen is látható.)
A bal oldali férfias szett mögött egy elképzelt élethelyzet áll: azaz hogy nézhet ki, amikor mindenki kedvenc 007-es titkos ügynöke egy kemény bevetést letudván végre hazaér, ledobja a konyakbarna wingtips derbyjét, felteszi az egyik kedvenc lemezét a gramofonra, és száraz Martini híján tölt egy whiskyt/konyakot magának. Szerintem valahogy így! Nagyon tetszett ez a csillagalakzatban különböző színű marhabőrből patchworkölt szőnyeg, ugye ez az anyag a párnákon is visszaköszön csak pettyezett mintával, illetve egy birkabőr formájában – amely a festésnek hála rendkívül hasonlít a híres felföldi marhák bundájára, utalván ezzel Mr. Bond skóciai neveltetésére. (Remélem, kiszúrtátok, hogy mind a polipszobor, mind a földgömb ugyancsak reflektál a filmekre! ;))
A home office/irodajelenet egy urbánus, fiatal férfit feltételez használójául, aki nem fél keverni a klasszikus elemeket (pl.: gazellaszarvak, antik látcső, lovas könyvtámasz, íróasztali szett) a loftosabb kiegészítőkkel, amilyen a marhabőr szőnyeg, a modern zsúrkocsi vagy az állólámpa. (Illetve ezért mutattuk itt hangsúlyosan a látszóbeton padlót is, mert ez roppant jól áll az indusztriális jellegű stílusoknak.) Mint a nyitóképen is látszik, eléggé szeretem Friedl-Kiss Viktor (Viktor Gallery) dzsentlemes sorozatának darabjait, remek eszközök, ha egy teret maszkulinná szeretnénk tenni. Mindkét képre igaz, hogy igyekeztem karakteres kiegészítőket válogatni, amelyek egy irodában, netán a fogadótérben is jól mutatnak, vannak annyira izgalmas darabok, hogy elgyönyörködhessen bennünk a várakozó, amíg nem hívatjuk be a titkárnőnkkel. Akinek remélhetőleg ezután holnap mind kiadjátok feladatul, hogy irány Törökbálint! 😀
Fotó: Gosztom Gergő, Produkció: Szilágyi Noémi, Projektmenedzsment: Zsolnai Endre
