Körülbelül másfél hónapja új  champagne bárral gyarapodott Budapest, a The Unbound Collection by Hyatt márkához tartozó Párisi Udvar Hotel az épület híres passzázsában nyitotta meg az ÉTOILE nevet kapó egységet, amelyet legkönnyebben a Ferenciek terére nyíló bejáraton keresztül lehet megközelíteni. A francia szó ugye csillagot jelent, amely a legenda szerint a pezsgőt feltaláló champagne-i szerzetes, Dom Pérignon híres szállóigéjére reflektál. Az egyébként bort előállítani szándékozó barát megízlelvén a véletlenül buborékossá lett nedűt így kiállított fel, ha minden igaz: “Ez a csillagok íze!”. Benne és a szálloda csapatában annyi mindenképpen közös, hogy valami újdonságba fogtak. Bár több olyan étterem is van már a városban, ahol kifejezetten drága és ritka, palackos bortételeket kóstolhatunk egy különleges gépnek köszönhetően, amely újra lezárja a felbontott üveget, champagne műfajban eddig ilyen nem volt idehaza.

Ha valaki egy különlegesebb tételt szeretett volna megkóstolni (azaz nem egy sima brut Veuve Clicquot-t), annak bizony eddig ki kellett fizetni azt az egész palackkal. Ennek vet most véget az ÉTOILE, amelynek itallapján olyan, pohárral is kérhető házak találhatók, mint a Laurent-Perrier, a Bollinger, a Pol Roger, a Louis Roederer, a Charles Heidsieck vagy a Taittinger. (Ezek ára 5900 és 23 500 Ft között mozog, a zömük 10 000 Ft/pohár alatt van.) Természetesen lehetséges palackkal is kérni, ott sokkal izmosabb is a választék – meg természetesen az árak is: a legolcsóbb 25 000 Ft, a zöme 70 000 Ft alatt van, de vannak simán 150-200 ezres palackok is. (A legdrágább a 0,75-ös, 2010-es Bollinger Vieilles Vignes Francaises, amiért  1,2 millió Ft-ot kérnek.)

Mivel a hatalmas csarnokban, közvetlenül a bár mellett továbbra is ott a Párisi Passage brasserie étterem, így az ÉTOILE-ban nincs vacsora felszolgálás, pusztán kísérőételeket szolgálnak fel – abból viszont igen ötleteseket, mint mi is tapasztaltuk a hotel meghívására. Mivel mi ezután rögtön át is ültünk vacsorázni, csak kettőt kóstoltunk: ebből az egyik az epres popcorn cheddar szósszal leöntve. Ahhoz képest, hogy milyen egyszerű alapanyagokból van összerakva, annál ötletesebb. Nem jutna eszünkbe a pattogatott kukoricába epret szeletelni, majd az inkább nachoshoz passzoló sajtszósszal jól nyakon önteni az egészet. Látványra is szép, ahogy a könnyed popcornkupac megrogyik a szósz ráöntésével, a kolorit pedig üdévé teszi a tányért. A másik, amit kóstoltunk, az egy tál klasszikus hasábburgonya volt, amelyhez szarvasgombás majonézt adnak. Szintén nem szokványos társítás, szerettük nagyon, jó volt az ízharmónia. De lehet itt kaviárt is kóstolni blinivel és tejföllel, de az ananászos-chilis-korianderes tonhal ceviche és a paprika chutneys, málnás-pisztáciás-gránátalmás, vajban pácolt kacsamáj is elég jól hangzik. Az ÉTOILE egyébként elindított egy programsorozatot is, a Champagne Session névre hallgató pezsgőkóstoló esemény mindig egy adott champagne házat jár körbe a tételek segítségével, ezt lent a bárban is meg lehet kóstolni, de van ennek egy emelkedettebb verziója is – szó szerint. Merthogy emezt a szálloda 6. emeletén lévő elnöki lakosztályban tartják, ahol mi is megszálltunk már, itt olvashattok róla.

Üljünk most virtuálisan pár asztallal odébb! Mi ezt már a valóságban is megtettük, mint említettük fentebb, és kipróbátunk ez-azt a Párisi Passage Café & Brasserie remek étlapjáról. Az épület passzázsában helyet kapó étteremben különleges élmény vacsorázni, mind vizuális, mind kulináris aspektusból. Séfje az évtizedes gundeles tapasztalattal is rendelkező Lutz Lajos, a magyar Bocuse d’Or Akadémia tagja, így nem véletlen, hogy a magyaros ízek itt francia és nemzetközi fogásokkal is keverednek. Lássuk akkor őket! Mi két rák- és két kacsaételt kóstolunk most, desszertből már csak egyre volt kapacitásunk, ugyanis a főételek nem kis adagok. Az egyik előételünk a vaníliában pácolt kacsamáj volt, amelyhez puha briós és sárgabarack chutney párosul némi makadámdióval. Bár én annyira a sült májat nem szeretem, ha gyümölcs van mellé, mindig meggyőzöm magam, hogy ezt kell választani. Nagyon jól tettem, ugyanis itt szerencsére nem sütik, hanem paté formában érkezik a máj, kellemesen kenhető, a barack jó kísérő, se nem édes, se nem fanyar. Ennél is jobb viszont az óriás garnélarák homármártásban úszó ricottás raviolival és tengeri spárgával. Igazából ez az a pont, amikor az ember sajnálja, hogy a vajhoz már megette a kenyeret, mert olyan jó lenne ezt most szégyenszemre kitunkolni, minden csepje igazi élvezet a szósznak. A levesek közül még a korianderes-fenyőmagos, burratával szervírozott málna gazpacho tűnt különlegesen érdekesnek.

Főételek közül az egyik a mandulás-marokkói citromos, fokhagymás tigrisrák volt, állagra picit hasonlított a rákos előételhez, és legalább ugyanannyira ízletes kreáció volt. Ami itt viszont abszolút vitte a prímet az a “Klasszikusok” menüpont alatt található ropogós kacsacomb, amelyhez gőzgombóc, zöldalma salsa és egy nagy káposztalevél társul. A kacsa olyan, ahogy a nagykönyvben megvan írva, illatos és omlós, a végre nem gyalult halmazállapotban érkező káposzta meg telitalálat. Az ember szinte németté lényegül át, és örömmel teszi, mert egyszerűen olyan jó érzés ezt a kettőt együtt enni. A desszerteknél viszont már bajban voltunk, ami a kapacitásunkat illeti – de ezt ugye előre jeleztük is fentebb. Jól hangzott a sárgabarackos mandulás charlotte is, hiszen egy seregnyi izgiség érkezik a tányéron: sárgabarack mousse és szorbé, forrázott mandula, pillecukor, mandula crumble  – ami így együtt elég jó kombó lehet. De sárgabarack már volt az estén, és az örökös duplázás helyett, inkább a “Pomme-Verte” nevű kreációra voksoltunk: azaz a szuvidált alma mellé barna vaj mousse, karamell és tápióka ropogós dukál. Különböző textúrák, egymással harmonizáló ízek, amelyek a szájban valóban egy egységes egésszé, egy úl élménnyé állnak össze.

És a végére ejtsünk itt még szót a reggeliről is, hiszen ugye a vacsora után a hotelben is aludtunk. A reggeli bőséges, természetesen a svédasztal mellett lehet kérni á la carte is tojásételeket, az én kedvencem ugyanakkor a juharszirupos friss gofri volt, mert ebből a műfajból kevés a jó idehaza. Kecskesajt, lazac, bogyós gyümölcsök, friss pékáru, frissen facsart narancslé, azaz van minden, ami egy ötcsillagos hoteltől elvárható, olyan magas minőségben, ami egyértelmű a Hyatt-nél – mint tapasztaltam ugyancsak idén a londoni The Unbound Collection by Hyattben, a The Great Scotland Yard Hotelben is. Ahogy oda is, tuti hogy ide is vissza fogok még menni, tegyetek hát így ti is!

Fotók: PR
2022. június 29.