A Kotori-öbölnek hívott beltenger-rendszer Montenegró talán legszebb része, ahova a Balkán elitje is rendre ellátogat nyaranta. Magát a névadó, egykor osztrák-magyar fennhatóság alatt álló, középkori valójában megmaradt városkát is érdemes megnézni, a séta után pedig maradhatunk is vacsorára. Ahogy mi is tettük pár hete, ugyanis a szomszédos Dobrota település legmenőbb hotelkomplexuma, a Huma Kotor Bay meghívott minket a fine dining éttermükbe, amely a number one-nak is nevezhető az országban. Egyrészt köszönhető ez a vezetéknevéből magyar gyökerűnek tippelhető szerb executive séfnek, Aleksandar Kerekesnek, másrészt a csodás természeti adottságoknak. A magas hegyekkel körülölelt öböl partján akár egy stégen is lehet falatozni a naplementében, miközben az ember mellett komótosan elhúz egy turistákat szállító óceánjáró. Tényleg festői, olyan, mint amit az ember utazási prospektusokban lát.
Maga az étterem laza stílusban van kialakítva, a bútorok a neves olasz dizájnbrandtől, a Gervasonitól vannak, nem feszengős egyáltalán, mint a képeken is jól látszik. Ami annak is köszönhető nyilván, hogy picit szimbiózisban működik a szálloda privát strandjával, amely a Virtú nevű bárjukhoz tartozik. Mi is itt süttettük a vacsoráig magunkat, majd szépen elkészültünk, és átültünk az asztalunkhoz. És vártuk a meglepetést, ami nem is maradt el! Nagyon szeretjük, amikor egy menünek valami jól kitalált koncepciója van, ez most a Mudra Art Cuisine-ben az, hogy minden ételt valamelyik művészettörténeti korstílus ihletett. Lássuk hát, hogy azokkal a fogásokkal mi a helyzet, amiket mi rendeltünk az á la carte menüről!
A választást nemcsak az nehezíti meg, hogy az ember nem tud dönteni a jobbnál jobbnak hangzó ételek közt gasztronómiai szempontból, hanem izgi, ezek vajon hogyan néznek ki. Rendeljen-e az ember két barokk inspirációjú ételt vagy inkább a reneszánszra voksoljon? Szóval nem egyszerű! A signature koktélokat szürcsölgetve és a neves, isztriai Meneghetti boutique hotel saját olívaolajába mártogatva a kenyereket töri a fejét az ember, most mi tévő legyen. Azt elég hamar eldöntöttük, hogy az egyik előételünk az impresszionizmus ihlette garnéla carpaccio lesz, ami küllemében valóban megidézte Monet kertjét, pláne a virág alakú dupla tányéron. Pikáns és fűszeres volt, ahogy a Szent Jakab-kagyló is, amelyet szarvasgombával ízesítettek. Tökéletes nyitánya volt ez a kettő a barokk főételeknek.
Mivel pont előző nap ettünk tőkehalat, így a vad adriai tengeri sügérre esett az egyik választásunk, amelyhez zöldségeket, illetve zöldségpüréket párosítottak. Bár tengeri vidéken vagyunk, azért a Balkánhoz a birkatenyésztést is párosítjuk, így feltétlen akartunk valahol ilyet is próbálni, így esett a választás a fregola tésztával (lényegében tarhonyával) körített báránybordára, amelyhez pörköltszaft helyett jus-t párosítottak. Az az igazság, hogy bár az ebéd kimaradt, itt igazából jól is laktunk, de feltétlen ki akartunk próbálni, hogy az étterem cukrászséfje, Kristina Radosavljevic mit is álmodott meg posztimpresszionizmus címszó alatt. A rebarbarát imádjuk, így nem is volt kérdés, hogy a szilárd és fagyi állagban érkező, eperkompóttal társított kompozíciót szeretnénk kóstolni. A másik választásunk egy mézes krémes volt karamellizált körtével – ami azért messze áll az itthon jól ismert gejl süteménytől. Ezen a ponton már végképp elvarázsolódtunk a helytől, de jött a búcsú, ugyanis még egy órás út volt hazafelé Herceg Noviba, a szomszéd öbölbe. A kitérőt errefelé nemcsak a terméskőből épült városkák, de ez az étterem is határozottan indokolja.
Fotók: PR, The Gentleman’s Review
2022. augusztus 11.
