A sajtóreggeliknek és egyéb eventeknek hála kb. csilliószor jártam már az Aria Hotelben és fent, a High Note Skybarban is, amely a város egyik legkülönlegesebb helye szerintem, ahogy a fejed fölé magasodnak a Szent István-bazilika gigantikus tornyai és kupolája, miközben lazítasz egy jót és élvezed a kiváltságosok gondtalan életét. A 360 fokos panorámáról már nem is szólva! Azt gondolná az ember, ha egy helyet ilyen remek adottságokkal áldott meg a sors, akkor a staff kb. ülhet is nyugodtan karba font kézzel, minek megmoccanni, ha egyszer úgyis tódul a nép. Szerencsére a csapat nem osztja a fentebbi elképzelést, a szálloda ősz-téli menüjét ugyanis egy olyan kreatív koncepció mentén rakták össze, hogy hasonlóról én korábban nem is hallottam még. A szezonális berendezést Hollywood aranykora inspirálta (ugyanúgy a neves dizájner, Varró Zoltán ízlését dicséri, ahogy az egész szálloda), és ehhez passzolnak a “fine drinking” koktélok (8 féle), a főételek (6 féle) és a desszertek (2 féle) is. Kíváncsiságunkat csillapítandó elmentünk még karácsony előtt, hogy bele-belekóstoljunk a műremekekbe. Mivel az étcsoki nekem annyira nem barátom, így a két desszertet (Hófehérke almáját és a Harry Potterben oly sokszor kutyult Százfűlé-főzet fine dining remake-jét) szkippeltük, ellenben a 4 bárételtől meg elaléltunk, olyan klasszul ki voltak találva az utolsó részletig. Merthogy nem csupán az adott fogás alkotóelemein van a hangsúly, hanem a tálalás és a szervírozás is a filmélmény alá muzsikál. 4 koktélt is teszteltünk persze, lássuk is egytől-egyig ennek a több mint másfél órának a kivonatát, amely méltó lezárása volt egy fárasztó munkaévnek!

Az első fogás a 24K névre hallgatott, s az ikonikus James Bond-mozi, a Goldfinger ihlette. Az aranyporral befújt, aranyrúd formájú kacsamáj terrine-hez remekül passzolt a tokaji aszús szósz, ahogy a birsalma is, a kedvencünk mégis, hogy vajban csak épphogy megfuttatott, cuki briósszeletekre lehetett kenni. A Coppola rendezte Drakula inspirálta Blood and Smoke tulajdonképp rozé kacsamell és kacsatöpörtyű, a vérpacákat pedig a három féle formában is a tányéron lévő cékla és vérnarancs szolgáltatja – a folyékony céklalé külön kis fiolában érkezik mellé, mintha valóban egy ampulla vért hajtanánk fel. A legjobbat pedig még nem is mondtam! A feeling kedvéért egy tálkában szárazjég is érkezik mellé, amelyre vizet löttyintve kész is a vészjósló füstgomolyag. Én ilyet még nem láttam, szóval nagyot mulattam rajta – de ahogy észrevettem, a szomszéd asztalnál ülő párra is pont ilyen hatást tett a dolog. Ezután érkezett A dzsungel könyve után kreált Welcome to the Jungle című egy nagy kövön, alatta szürke sókristályokkal (kezdetben igazi kavicsok voltak, de fő a biztonság). A sziklán vízibivaly bélszínjéből vágott falatkák trónolnak háromféle állagban elkészített csicsókával. A negyedik, a vega fogás szintén nagyon poénos volt: egy  konzervdobozból finoman rácsorgatják a spenótot a ricotta gnocchikra. Bizony, már mondjátok is, hogy a The Sailor Man a Popeye, a tengerészből van. A Lazacfogás Jemenben (The Catch) és A számkivetett (Wilson) parafrázisát ugyan nem kóstoltuk, de fotón azok is eléggé jól néznek ki.

A 8 koktélból 3-at teszteltünk csak, mivel elég édesszájú vagyok, és alapvetően egyáltalán nem igénylem az alkoholt, így egy alkoholmentesre szavaztam másodszorra. Bár a hivatalos listában nem volt benne, de a gyömbéres vajsör is elég HP-sen hangzik, s mivel utána a Tatooine nevezetű állt, így több kérdésem nem volt a bármenedzserhez, hogy ezek is film ihletésűek-e. 😀 Én egyébként többször is megkíséreltem már házi keretek közt elkészíteni ezt az italt J.K. Rowling világából, de ilyen jót még nem ittam, mint itt koktélban – külön tetszett, hogy kandírozott gyömbérrel szolgálták fel. A másik koktélom a Mr. Big nevezetű lett a Szex és New Yorkból, bár a Cosmopolitan nem épp a kedvencem, de feltétlen ki kellett próbálnom házi málnalekvárral. A külcsín is fenséges, ahogy a matt, fehér, porcelán martinis pohár kívülről művészien össze van kenve liofilizált gyümölccsel. Ha már itt tartunk! A President nevezetű egy hibrid darabban érkezik, egy borospohár és egy kávéscsésze szerelemgyermeke ez, amelyet egy hazai manufaktúra gyárt a szállodának az eltört borospoharakat újrahasznosítván. A negyedik persze hogy a Shaken, not stirred (rázva, nem keverve) nevű James Bond-kedvenc lett, amelynél én egy karcosabb italra számítottam, nagy pozitív csalódás volt ez így nekem.

A márciusig elérhető menü egy kellemes nyitánya is lehet akár egy olyan estének, amelyen egyik régi kedvenc filmünket nézzük újra, mivel a szálloda földszinti különterme keddenként este hét órától mozivá alakul, ahol a Cirko Filmmel és a Magyar Nemzeti Filmarchívummal együttműködésben egy csomó régebbi klasszikust lehet megnézni, lista és regisztráció itt. Bár a Teatro Ariában is lehet némi nasit kérni, hogy ne korgó gyomorral üljük végig az előadást, mindazonáltal én mindenkit arra bíztatok, hogy inkább erre a gourmet vacsira szavazzon – úgyis különösen szépek sötétedés után a város fényei, és az izzófüzérekkel kivilágított tetőterasz hangulata is egyedülálló.

Fotók: PR (fotó: Balkányi László, stylist: Hegedűs Boglárka)