Interjú a neves stílustanácsadóval, a Schiffer Upper Class tulajdonosával, a ‘Köszönöm, kérem’ c. etikettkönyv szerzőjével

1.Több könyvet is írtál a témában, sok emberrel találkozol, találó hát, hogy téged kérdezzelek róla: melyek a legnagyobb hiányosságai a kifinomult viselkedés terén a magyar férfinak? Miben kell még csiszolódnia?

Igen, néha magam is meglepődve veszem tudomásul, hogy a 2000-ben megjelent ‘Stílusos férfi’ c. könyvem és a tavaly publikált, a viselkedéssel foglalkozó munkámmal a ‘Köszönöm, kérem’ c. kötettel bezáróan, összesen tíz könyvet jegyeztem eddig, és idén ősszel jelenik meg a tizenegyedik. Ennyi leírt szó, több száz előadás és személyes tanácsadás után az embernek kialakul egy képe a társadalomról, a közgondolkodásról, az emberek belső „ mértékegységéről”.

Azt gondolom, hogy a viselkedési szokásaink nem nemzeti, sokkal inkább generációs, műveltségi és neveltetési alapon rétegződöttek. Óvatosnak kell lenni az olyan általánosításokkal, mint tipikus magyar, tipikus olasz vagy tipikus angol. Ezek a megközelítések napjainkban nem megfelelők, hiszen az információs világsztrádának köszönhetően az emberek legtöbbje ugyanazon csatornák mentén tájékozódik, a Facebook vagy az Instagram „kultúrája” ma mindenkihez eljuthat. A viselkedési modellek, a nő és a férfi viszonya átalakulóban van, a hagyományos értelemben vett előzékenység, figyelmesség vagy udvariasság a felnövő generációk számára lassan felesleges sallang, időpocsékolás. Az unalomig emlegetett felgyorsult világ az emberek közötti érintkezési formákat is épp úgy fellazította, mint az öltözködést. A viselkedés kifinomultabb formai jegyeit, a pallérozott jó modort személy szerint én fontosnak tartom, de mint azt a könyvemben is megírtam, el kell fogadnunk a változásokat, azt, hogy az egykor kőbe vésettnek hitt viselkedési elvárások, lassan nem többek, mint a múlt ködös emlékei. A harminc körüli generáció még értékeli azokat, a fiatalabbak viszont egy lazább, megengedőbb világban hisznek, ahol a kommunikációs formák a beszédtől a viselkedésen át az sms és az e-mail műfajáig célratörők és fordulatoktól mentesek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy senki sincs tisztában a csiszoltabb modorral, a kérdés inkább az, hogy erre miként reagálnak mások, hogy értik-e a klasszikus udvariassági megnyilvánulásokat, illetve helyesen értelmezik-e azokat.

Ha az alapok megvannak, azaz tudunk köszönni, kérni és megköszönni (erre utal a könyvem címe is) , akkor eljutottunk a bázishoz, innen gazdagíthatjuk viselkedésünk tárházát, figyelhetünk az apró részletekre, lehetünk egymással előzékenyek, odafigyelők és türelmesek. Ugyanakkor nem szeretném megkerülni a konkrét választ, de mint azt írtam is, nem hiszek az általánosításokban, összességében azt gondolom, hogy a magyar férfiak viselkedése, semmivel sem rosszabb, mint más országokban.

2.Szintén egy adekvát kérdés: mennyire veszik általában komolyan az urak a dresszkódot a meghívókon? Az én tapasztalatom sokszor az, hogy grafikai illusztrációnak tekintik. Tévednék?

A dress code nem tájékoztatás, hanem egy elvárás, ezt valóban sokan félreértik. Amikor egy meghívást elfogadunk, akkor el kell fogadnunk a meghívó fél megjelenésre vonatkozó kérését is. Sajnos a meghívók jelentős többségén ez nincs megjelölve, de ha mégis ott áll egy dark suit, black tie, semi-formal, business, business casual, stb. megjelölés, ezt sokan nem tekintik kötelezőnek. Előadásaimban és a  könyveimben is nagy hangsúlyt helyezek erre a témára, hiszen a legtöbben a a mai napig keverik a casual, smart és business casual öltözködési szinteket, miközben a sötét öltönyt vagy szmokingot jelölő black tie már ismertebb fogalom.

A megkívánt ruházati szintet be nem tartani modortalan és udvariatlan viselkedés a meghívó féllel, illetve természetesen a többi vendéggel szemben is. Egy különleges esemény, céges rendezvény vagy családi ünnepség rangját a megjelent vendégek és a megjelenésük módja is adja, ezért ajánlom, hogy ha elfogadunk egy invitálást, tartsuk be a meghívón szereplő öltözködési kódot, ha pedig nem tiszta, hogy az pontosan mit is jelent, olvassanak utána! A megjelenésnél – ha a párunkkal megyünk -, arra is érdemes ügyelni, hogy az öltözetünk összhangban legyen, ami nem összeöltözést, azonos forma- vagy színvilágot jelent, hanem az öltözeti szint összhangját. Gyakran látni főleg nyáresti alkalmakkor csinos ruhát és magas sarkú cipőt viselő nőt, t-shirt és bermuda (ez a darab megérne egy külön témát), valamint vászoncipő kombinációt viselő férfival. E helyett ilyenkor a hosszúnadrág, az ing, a sneakers vagy klasszikus lábbeli, és esetleg még egy könnyed nyári zakó is elvárható lenne.

3.Ma, amikor sok hölgy kikéri magának esetleg azt is, hogy átadják nekik a helyet valahol, felmerül a kérdés: hol végződik az úriemberség, és hol kezdődik a hímsovinizmus?

A viselkedési elvárások, hogy mi a minimum, vagy mi a sok, koronként változtak. Voltak idők a történelemben , amikor a viselkedés és az etikett fontosabb volt, mint maga az ember, egy elvétett címzés, egy helytelen megszólítás, egy oda nem illő mozdulat örökre száműzhetett embereket a francia udvarból. Száz évvel ezelőtt még szinte frivolnak számított egy kivillanó női boka, elfogadhatatlan volt a férfi, aki az utcán nem viselt öltönyt, nyakkendőt és kalapot. Huszonéves nőknek és férfiaknak csak felügyelet mellett illett találkoznia, és udvarlás előzte meg a szexet. Ezek a társadalmi szokások a városokban természetesen csak a középpolgári osztálytól felfelé voltak szokásban, a szegényebb rétegeknek erre, még ha lett is volna igényük, nem volt lehetőségük. A vidéki szokások megint mások voltak, hiszen ott gyakran még szigorúbb volt a szokásjog, az apa szava mindent eldöntött.

Az udvariassági szabályok egyik sarokpontja a férfi előzékenysége a nővel szemben, viselkedésünk ezen fontos területe ma repedezni látszik, hiszen a női és férfi viszony átalakulása, a megszokott keretek felbomlása  manapság bizonytalanná teszi a férfiakat. Mit szabad és mit nem, mi az, ami belefér, mi az, amit már nem engedhetünk meg magunknak, nehogy soknak, modorosnak vagy régimódinak tűnjünk. A két nem közötti egyenjogúság magától értendő, de a klasszikus  – hosszú idő alatt beégett –  férfi-női viselkedési helyzeteket ez bizonytalanná tette,  a jó modor és az előzékenység ellaposodni látszik. Ma az a szabály, hogy nincs szabály, lazaság van, kötetlenség és könnyedség. Ahogy Oscar Wilde mondaná: “Természetesnek lenni a legnehezebb póz, amit az ember felvehet.”

4.Nem kérem, hogy ebben a válaszban taníts meg mindenkit születettarisztokrata módjára étkezni, de vegyük át a gyorstalpalót, mit illik és mit nem egy fehér abroszos ültetett vacsoránál mondjuk?

A terített asztal melletti viselkedést a harmincas években még tanították az iskolákban, hiszen azt tartották, a polgárember arról is felismerhető, miként viselkedik az asztal mellett. Ennek fogalma manapság  igen csak széles spektrumon mozog, hiszen a bisztrókon és éttermeken át a kisebb ünnepségek, netán bálok vagy nagy társasági események széles körét érinti.

Fontos, hogy minden, az asztalnál helyet foglaló ember bemutatkozzon a másiknak, az általános szabály az, hogy mindig az érkezőknek kell ezt megtenniük a már asztalnál ülök felé, a férfiak a köszönést mindig állva, a nők tetszőlegesen ülve vagy állva is fogadhatják. Továbbra is illik az étkezés megkezdésével mindenkit megvárni és a szalvétát a térdünkön elhelyezni. Ha távozunk az asztaltól, akkor ezt egy “bocsánat egy pillanatra” bejelentéssel tegyük, de soha ne emlegessük a mellékhelységet! A kenyeret mindig törjük, sosem harapjuk! Sok apró szabály van, amit ma már nem tartunk fontosnak: ha például hölgy távozik az asztaltól, a férfiaknak illik kicsit megemelkedni, a visszaérkezésekor pedig felállva megvárni, amíg ismét helyet foglal. Figyelmesen illik vizet tölteni a partnerünknek, és ha valamiben hiánya van az asztalnál, elfogyott a bor, az üdítő, a kenyér, ezek gyors pótlásában segédkezni kell. A szalvétát csak akkor helyezzük a tányérra, vagy mellé, ha végeztünk az étkezéssel, az evőeszközökkel való jelzést se feledjük, ha a tányérunk leszedésre kész, helyezzük a kést és a villát “fél hatos állásba”!

5.Hosszú zakóujj, lifegő nadrágszár, pólóhoz klasszikus bőrcipő. A diavtfiaskók egész reperotárjával találkozhatunk nap mint nap. Mit tanácsolsz, melyek a legnagyobb stílusbakik, amelyek nemcsak esztétikailag, de akár üzleti értelemben is rombolóan hatnak, mert akár nagyfokú udvariatlanságot is kifejezhetnek?

Az, hogy valaki miként öltözködik, sokat elárul a világlátásáról és a gondolkodásáról. Vannak emberek, akik a külsőjükkel való üzenetet mások és maguk miatt fontosnak érzik, átgondoltan, kitaláltan öltözködnek. Másoknak az öltözködés nem más, csupán egy mindennapos rutin, amit az élet kötelező, de kicsit sem szórakoztató részeként élnek meg. Az utcán és a munkahelyen, az életünk különböző helyszínein a két típus egyszerre van jelen, a két nagy csoporton belül aztán van sok alcsoport: a divatozók, a trendmániások, a klasszikusak, az elegánsak, a minimalista stílust vagy éppen a dizájner irányt kedvelők, a városi szürkék, az összeszedetlenek, és persze azok, akik azt veszik magukra, ami reggel elsőnek a kezük ügyébe kerül. Akiknek fontos az öltözködés, akiket ez foglalkoztat és szórakoztat, furcsának érzik a másik oldal  “stílustalanságát”, ők pedig értetlenkedve figyelik a színeket merészen összepárosító, trendeket követő csoportot, akik az élet egyik legkevésbé fontos területével az öltözködéssel, a külsejükkel foglalkoznak. A két nagy csoport sosem fogja megérteni a másikat, de békében élnek együtt a ruhájukat tudatosan viselők, és azok, akik hordják azt, mert szükséges.  A klasszikusnak mondott polgári értékrend lazulása, a casual öltözetek széles körben való drasztikus elterjedése miatt lassan összemosódik körülöttünk minden. Az, hogy mi az elvárt, ma már igen vegyes megítélés alá esik, hiszen a  lazább társadalmi érintkezés könnyedebb öltözködéshez, megengedőbb és elfogadóbb társadalmi értékrendszerhez vezetett.

Mindezeket azért tartom fontosnak, mert az, hogy mi a hiba, mi a baki, mi a helyes vagy éppen a helytelen, általánosságban egyre nehezebben megfogalmazható. Tanácsadóként is azt tartom a munkám központi elemének, hogy segítségemmel az emberek megtalálják azt az egyedi – és nem sémákat követő – stílusukat, ami megfelel az élethelyzetüknek, a fizikai adottságaiknak és az esztétikai igényeiknek. Meglepődve olvasok ma is olyan véleményeket és írásokat, amelyek azt boncolgatják, hogy azok az emberek, akik nem klasszikus öltöny és ing nyakkendős kombinációt viselnek, nem felelnek meg az üzleti életben elvárt követelményeknek. Az ilyen gondolatok megfogalmazói beleragadtak a múltba, ez ma már messze nincs így, a casual életérzés és stílus ma már elfogadott a legmagasabb üzleti körökben is. Az egyedi öltözködés, a skatulyákból való kiszabadulni vágyás ma ezen világ része is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy én ne lennék a klasszikus stílus, a klasszikus elegancia híve, de el kell fogadnom, hogy mint minden, ezek a dolgok is változnak körülöttünk. Természetesen ma is azt gondolom, hogy egy pár komoly öltönynek, minőségi ingnek, klasszikus lábbelinek és nyakkendőnek ott kell lennie minden férfi ruhatárában, de az arányuk ma kisebb lett, több a smart casual, illetve a lazább casual darab.  A kétezres évek elején még nem volt kérdés, hogy az üzleti életben mi a helyes megjelenés, igény és anyagi lehetőségek mentén természetesen széles skálán helyezkedtek el az öltönyök, ingek, klasszikus lábbelik és nyakkendők, de az öltöny mint alapdarab még megkérdőjelezhetetlen volt. Mára a helyzet teljesen átalakult, öltönyt, inget és nyakkendőt viselő férfiakat már csak a pénzügyi, tanácsadói és jogászi szektorban, a nagy multicégek vezetői szintjein látni, ennek helyét a zakó, pamutnadrág, farmer és nyakkendő nélkül viselt ing vette át. De a legtöbben ma már ezt is idejétmúltnak érzik, ezért a casual irányzat egyre lazább darabjait, a gumis derekú nadrágokat, pólókat és sneakers cipőket viselik. Természetesen ma is sok öltözet, együttes van, ami nekem fura, amit hibának tartok, de mindig hozzáteszem, hogy azok, akik ezt “elkövetik”, valószínűleg ezt nem is sejtik.

Fotó: Schram András

 

MÉG TÖBB OLVASNIVALÓ!

Kipróbálnád milyen egy privát fine dining vacsora a The Ritz-Carlton Budapest egyik luxuslakosztályában? Kattints a képre, és már olvashatod is!