Az Erzsébet téri luxusszálloda úgy találta, elérkezett az idő, hogy visszavezesse a vasárnapi brunch műfaját, amelyet vagy a reggeliztetésre is használt, hangulatos Kupola Lounge-ban, vagy a megújult, immár Ottimo névre hallgató éttermükben szolgálnak fel 12:30-15:00 óra közt. A hotel minket is meghívott, hogy próbáljuk ki a szolgáltatást, amely abban különleges a magyar piacon, hogy a tenger gyümölcsei is hangsúlyosan megjelennek a menüben – ami ugye nyilván nem is véletlen, hiszen a brazil étteremkoncepciójukat a közelmúltban az olasz kulinária váltotta fel az újrapozícionálás során.

A leglátványosabban a seafood a welcome tálon mutatkozik meg, amelyen háromféle kagylót, garnélát, lazacot és vöröstonhalat találunk – bár utóbbi kettőt nem itáliai, hanem japán módra előkészítve (wasabival és vízitormával). Állagra ezek kíválók, gyorsan el is tűntettük őket, az igazi feeling azonban a nagy tálról szemezgetni a csemegét egy olasz prosecco társaságában. Bár csak nem régen jöttünk haza Dél-Olaszországból, de mintha visszarepültünk volna, abszolút hozta a hangulatot. Ezután a Kupola Lounge-ban lévő előételek felé vettük az irányt. Ami rögtön szembetűnik, hogy rengeteg a saláta, az ember össze is állíthatja a sajátját, bár nekünk ízlett az előre összedobott, gyümölcsökkel felturbózott verzió, szóval nem erőlködtünk. Vannak itt még magyar sajtok és olasz felvágottak (szalámi, prosciutto crudo), mozzarella meg folyami pisztráng is, na meg édes és sós pékárú is hozzájuk, ki hogyan szereti. A mi kedvencünk azonban a szicíliai halleves volt – ami kísértetiesen hasonlít egyébként állagban a magyar halászlére, az eltérést a fűszerezés adja.

A főételeket (ahogy az italokat is természetesen) rendelni kell, hiszen ezeket frissen készítik. A menükártyán két oszlop van, jobbra a szokásos reggeli ételek (Eggs Benedict, zabkása, palacsinta, stb.), ha valaki nagyon hiányolná őket a brunchból. Mi ezeket már kóstoltuk itt évekkel ezelőtt, na meg a bal oldali sorra, az Ottimo kínálatára voltunk igazán kíváncsiak. A főételek nem túlságosan nagyok, mi kényelmesen meg tudtunk enni ketten három tányérral belőlük. A mi egyik választásunk a grillezett polipkarokra esett, amelyekhez fokhagymás aioli szószt és paradicsomsalsát párosítottak, némi zsenge zöldborsóval dekorálva. Én személy szerint nem kedvelem a grillételeket, mert nagyon könnyű elrontani őket, és még fine dining étteremben is volt olyan tapasztalatom, hogy semmi mást nem lehetett a polipból érezni, csak az odakozmált ízt. Itt azonban a sütés fok-mértékére különösen figyelhetnek, semmi kellemetlen aroma, a texturálitása okán ellenben nagyon jó érzés falatozni (azaz jó minőségű az áru) még valaki olyannak is, aki egyébként nem szereti ezt a műfajt.

A másik húsos ételünk a párolt bárányborda volt, természetesen ehhez mentaszósz dukált, ahogy illik. A kuszkusz szardellával és kapribogyóval lett ízesítve, a szósz miatt mégis erőteljesen inkább édeskés volt az íze, és mivel én kifejezetten édesszájú vagyok, imádtam. A bárányhús zamatos és porhanyós, egy grammnyi zsír nélkül. A tésztaételt sem tudtuk kihagyni a listánkról, így rendeltünk is egy adag szarvasgombás-ricottás töltelékű conchiglioni (kagyló) tésztát. Baromi forrón érkezik, de eszméletlenül jó. Krémes beltartalom, al dente kültakaróval, a szarvasgomba nem tolakodó, szóval határozottan ajánlatos kóstolni.

Ami a The Ritz-Carlton sunday brunchát egyértelműen emlékezetessé teszi, az az édességmennyország, ami az Ottimo enteriőrjében található. A szálloda cukrászséfje, Mázás István ezúttal is kitett magáért, a végén az ember mindent is szeretne megkóstolni, de hely már alig van benne. Így muszáj erőteljesen szelektálni  – vagy pár hét múlva megint visszajönni. Nagyon tetszett, hogy mennyi franciás stílusú süti van, ez szerintem kuriózum itthon az ilyen típusú vendéglátást illetően – nyilván mert időigényesebb ezeket megcsinálni, mint a tepsis sütiket és tortákat. Bevallom, nagyon kokettáltam a Séf édesanyjának receptje szerint készülő, vaníliasodós tepsis almáspitével, de mivel az nem egy emberes adag, így inkább passzoltam. A tiramisú itt pohárdesszert, a kávét egy pipetta segítségével az ember maga infúzionálja a piskótába. Bevallom, én ezúttal a tarte-okra szavaztam, a szicíliai citromos különösen remek volt a tojáshabbal. Az ember azonban innen nem tud úgy távozni, hogy teljesen elégedett a teljesítményével, hiszen annyi mindent nem kóstolt még. Sebaj, majd legközelebb!

Fotók: The Gentleman’s Review
2022. június 7.