Interjú a Budapest Design Week kurátorával, a Magyar Formatervezési Tanács tagjával
1.Ha azt mondjuk, luxusdizájn, a kívülálló lelki szemei előtt roppant drága anyagok és sokórás kézimunka jelenik meg, holott egy fröccsöntött műanyagból készült, sorozatgyártott termék árcéduláján is izmos összeggel találhatjuk szembe magunkat. Az árképzésen túl mitől függ, hogy egy terméket ebbe a kategóriába sorolunk-e?
Egy dizájntermék ára és pozicionálása rengeteg tényezőtől függ. A divatmárkákhoz hasonlóan a dizájn területén is léteznek olyan nevek, amelyek esetében a márkát és/vagy a dizájnert is megfizetjük akkor, ha megvásároljuk a darabjaikat – ilyen brandek például a Cassina, a Minotti, a B&B Italia, a Vitra vagy a Knoll, akik a világ legismertebb tervezőivel és építészeivel dolgoznak együtt. Emellett azt is tudnunk kell, hogy ezek a gyártók gyakran többévnyi kutatómunkát, fejlesztést, technológiai- és anyagokhoz kapcsolódó innovációt is belesűrítenek egy-egy termékbe: a sok-sok anyagkísérlet, az új gépek legyártása, az ezekhez szükséges alkatrészek, a gyártmányrajzok, szabadalmak, formatervezési mintaoltalmak, a védjegyek, az engedélyek beszerzése, a tervezővel és a termékfejlesztőkkel való sok-sok éves fejlesztés, tesztelés, a makettek és prototípusok gyártása és javítgatása rengeteg pénzbe kerül, ezeket is meg kell fizetnünk tehát egy-egy dizájntermék megvásárlása során. Ha a termék sikeres, akkor természetesen akár hatalmas hasznot is hozhat a cégnek, de ez mindig óriási rizikó, és több év intenzív fejlesztést illetve nagy összegű anyagi befektetést igényel. A Knoll egyik népszerű terméke, a Diamond Chair 1952-ben született, miután egy Harry Bertoia nevű olasz szobrász mintegy két évig (!) kísérletezgethetett szabadon a Knoll fémműhelyében a drótváz bútorrá alakításának lehetőségeivel. A végeredmény egy azonnali bestseller lett, amit azóta is szünet nélkül gyárt a cég, ma már számos verzióban (nálunk a Code Showroomon keresztül érhető el – a szerk.). Mindemellett pedig, ahogyan a divatmárkáknál, a dizájncégek esetében is vannak marketing-, kommunikációs, disztribúciós, jogi és más háttérköltségek, amelyek természetesen szintén a termékek árába beépítve térülhetnek csak meg, hiszen a dizájntermék-gyártóknak más bevételi forrása általában nincs. A kérdésben említett fröccsöntés példájánál maradva például az olasz Kartell cég már a negyvenes-ötvenes években élen járt a különböző műanyagok kifejlesztésében, és ez a mai napig így van: a kétezres évek ikonikus Louis Ghost széke például több különböző szabadalom és forradalmi technológiai újítás ötvözeteként, ráadásul a korszak legnagyobb sztárja, Philippe Starck formatervezői közreműködésével született meg – pedig „csak” egy átlátszó műanyag szék.
2.Karim Rashid, Phillipe Starck vagy Marcel Wanders nevét talán mindenki ismeri, akit egy kicsit is meglegyintett a dizájn szele. Kik az új játékosok ezen a piacon, akiknek a termékeibe akár jó ötlet lehet invesztálni is?
A dizájn világában rendszeresen jelennek meg olyan új tehetségek, akiknek hosszú távú sikerességét ma még nem biztos, hogy jól ítéljük meg. Mindenesetre azt gondolom, hogy a jelenlegi “sztárok” közül Sebastian Herkner, a Bouroullec fivérek, Jaime Hayón, Patricia Urquiola vagy Elena Salmistraro olyan dizájnerek, akiknek a sorozatgyártott termékeit is érdemes gyűjteni, hiszen összetéveszthetetlenül sajátos karakterük van. Az egyedi darabokat tervezők közül pedig már-már műalkotás kategóriába sorolható és biztosan sok évig a gyűjtők kedvence lesz például az excentrikus Bethan Laura Wood vagy a recycling kérdéseire művészi válaszokat adó Martino Gamper, illetve Piet Hein Eek.
3.Ha már márkák, a munkádból adódóan sok hazai tervezőt ismersz, ki tudnál közülük emelni párat, akiknek a termékei mind minőségileg, mind árfekvésileg megállnák a helyüket akár egy londoni, párizsi vagy milánói luxuslakásban is?
A minőség nagyon nehéz kérdés, mert ahhoz, hogy igazán minőségi darabot gyárthassunk, szükség van egyrészt egy nagyon profi gépparkra, gyártósorra és kiváló minőségű alapanyagokra, másrészt mindez csak akkor ér valamit, ha az adott márka már több évnyi nagyon intenzív tapasztalattal is rendelkezik a gyártás terén. Mindehhez természetesen profi háttérszervezet kell, amely üzletileg gondolkodik, egy hosszú távú stratégia és üzleti terv mentén, gondolva a jogi, kommunikációs, humán erőforrást érintő, raktározási, logisztikai, csomagolási és más költségekre is. Érthető módon a hazai dizájnmárkák közül csak néhány tudja e kettőt biztonsággal felmutatni –amellett, hogy a dizájn színvonala is nagyon magas kell, hogy legyen –, de azt gondolom, hogy pl. a világpiacon is sikeres Plydesign székei, a szívvel-lélekkel készülő Hannabi kanapék, a vidám és praktikus Lumo Concept lámpák, a látványos, gigantikus Manooi csillárok, a sokoldalú Kaza és Moko burkolatok, a POSITION Collective lámpái és bútorai, illetve a például a német és osztrák vásárlók körében nagyon népszerű Sixay tömörfa bútorok bárhol megállják a helyüket a világon.
4.Nap mint nap olvashatunk arról, hogy a koronavírusjárvány miképpen fogja megváltoztatni a divatipart, beleértve a luxus szegmenst is. Hasonlóképpen lesz szerinted a dizájnszektorral is?
A koronavírus-helyzet sajnos biztosan nagy csapást mér a hazai dizájnágazatra is, elsősorban azért, mert ebben a szektorban döntően kis- és középvállalkozásokról beszélhetünk. A kevés hazai vásárló, aki eddig fontosnak tartotta a hazai dizájnerek támogatását, most érthető módon kevésbé költ dizájndarabokra, a márkák döntő többsége pedig a világpiacon csak jelképes mennyiségű terméket értékesít, aminek természetesen nagyon sokféle oka van. Mi azt látjuk, hogy minőségi átrendeződés zajlik: azok tudnak talpon maradni, akik korábban is folyamatosan foglalkoztak a termékeik fejlesztésével, akik tudatosan építették a márkájukat és intenzíven törődtek a márka és a termékek kommunikációjával, továbbá az értékesítés online formáival, akik nem kizárólag (sőt: inkább csak egészen kis mértékben) a hazai piacra építettek, valamint akik gyorsan és rugalmasan tudtak alkalmazkodni az új helyzetekhez. Kiemelt fontosságúvá vált a fenntarthatóság: ma már újra elvárás, hogy az eldobható használati eszközök korszaka után a termékek hosszú élettartamúak, akár több évtizedig használhatóak legyenek, ugyanakkor ezeknek a kívánalmaknak még sajnos sok termék egyáltalán nem tud megfelelni, illetve ezek esetében az árképzés sem kedvez a sok termék rövid idő alatt történő értékesítésének.
Én azt is látom, hogy egyre többen fordulnak a hazai termékek felé, és nemzetközi darabok helyett hazai gyártókat, hazai tervezőket segítenek a termékek vásárlásával, bár ez – a korábban is lelkesen magyar termékeket vásárló ügyfelekkel együtt is – még mindig egy szűk réteg.
5.Külföldi luxusmárkák hazai kommunikációjával is foglalkozol, mit gondolsz, milyen a jelenlegi magyar fogadókészség erre? Milyen stílust keresnek elsősorban, és mely státusdarabokért hajlandók mélyebben is a zsebükbe nyúlni?
A hazai forgalmazók közül a Hephaistos esetében elsősorban különleges textilek és tapéták (például a Designers Guild és a Cole&Son), a Code Showroom esetében pedig főként világhírű dizájnbútor-márkák forgalmára van rálátásom. Szerencsére mindkét boltnál azt tapasztaljuk, hogy ebben a szegmensben gyakorlatilag nem volt forgalomcsökkenés. Ennek valószínűleg az az oka, hogy egy otthon, szálloda vagy iroda berendezése, kialakítása általában hosszabb folyamat – a fontos döntések, ha a karantén időszaka előtt megszülettek, akkor ezután is érvényesek maradtak: ezek mentén zajlott tovább a tervezés és a kivitelezés, bár ez utóbbi folyamatok a kijárási korlátozásoknak és a határzár miatti szállítási akadozásoknak köszönhetően érzékelhetően belassultak. A nagyobb beruházást igénylő bútorok, burkolatok forgalma egyáltalán nem, ugyanakkor a kiegészítők forgalma érzékelhetően csökkent az üzletekben – ez viszont abszolút érthető, hiszen a dekorációs tárgyak általában impulzusvásárlásoknak köszönhetően fogynak, és mivel az üzletek hetekig zárva voltak, a vevők nem jöttek be hozzánk, így pedig könnyebben ellen tudtak állni egy-egy szép darab csábításának. Az utóbbi két-három hétben, amióta újra teljes nyitvatartási időben üzemelnek, mindkét helyen egyértelműen a forgalom növekedését tapasztaljuk: továbbra sem csökken a lakásfelújítási kedv, az ingatlanpiaci boomnak köszönhetően sok új lakás és más ingatlan készül, részben saját, részben pedig befektetési céllal. Rendkívül népszerűek a Cole&Son és a Designers Guild tapétái, melyek sok évig műalkotásként díszítik a falakat, a Code Showroom esetében pedig leginkább az olasz életérzést sugárzó, minimalista, ugyanakkor a részletekre nagyon odafigyelő, dizájncentrikus termékeket keresik, így elsősorban a Minotti, a Maxalto és a B&B Italia kárpitozott bútorait, az Arclinea fantasztikus konyhabútorait, de egyre többen vásárolják az Hermés fantasztikus textíliáit is, amelyeket szintén forgalmazunk. Mivel ezek a bútorok kifogástalan minőségűek és ezáltal akár több évtizedig is a társaink maradhatnak, nem véletlen, hogy a tudatos vásárlás előtérbe kerülésével egyre többen választanak drágább, de értékálló darabokat. Néhány napja pedig már azt is tapasztaljuk, hogy a kisebb tárgyak, kiegészítők forgalma is felpörögni látszik, köszönhetően annak, hogy az ügyfelek újra betérhetnek a boltokba.
Fotók: Maxalto, archív
