A tavaszi járványhelyzet utáni világ első igazi, azaz közönséggel tarkított divatbemutatóját a Dolce&Gabbana rendezte meg, méghozzá a firenzei városvezetés és a Pitti Immagine támogatásával. Dario Nardella polgármester (aki egyúttal át is adta a város kulcsait a háziasszonyi feladatokat ellátó Monica Belluccinak) nyitóbeszédében ugyanis kiemelte, hogy Toszkána székhelye nemcsak vizuálisan és kulturálisan volt tökéletes választás a szicíliai terveződuótól az idei második Alta Moda, Alta Sartoria és Alta Gioielleria kollekcióik bemutatására, de történelmileg is. A világot meghódító reneszánsz korstílus ugyanis épp egy hatalmas pestisjárvány után született meg a városban, szóval további magyarázatot talán nem is igényel, miért épp Il Rinascimento e la Rinascita (azaz Reneszánsz és újjászületés) lett a kollekciók neve. A ruhaköltemények ugyanis nemcsak szépek, de a helyi kézművességet is ünneplik, összesen 50 helyi cég vett részt a háromnapos fashion show munkálataiban a bőrdíszművesektől és ötvösökön a csipkeverőkön át a szállítókig. Az olasz sajtón abszolút átment az üzenete ennek, PR-szempontból sem épp elhanyagolható, hogy máris egyfajta szimbólumává kezd válni a reménynek az olasz kézművesmesterség és átvitt értelemben az egész ipari termelés újjászületését illetően. (Egyébként a milánói divatház úgy nyilatkozott erről, hogy már a járvány előtt tárgyaltak a show-ról a városvezetéssel.)  A D&G erre elég szépen rá is játszik, korábban ugyanis a cég sosem mutatta be ennyire transzparensen az alvállalkozóit, a számtalan rövidfilmnek köszönhetően ellenben most beleshetünk a firenzei kis manufaktúrákba, de a social mediás felületeken még azt is feltüntetik, melyik beszállító mit is csinált pontosan – ami merőben szokatlan világcégek esetében.

A háromnapos show-n a cég 1000 pluszos szupergazdag törzsvevői klientúrájából kb. 150-en jelentek meg személyesen is, ők a toszkán egészségügyi rendelkezések értelmében másfél méteres távolságra egymástól, saját bársonypadon foglaltak helyet – természetesen D&G maszkban. A többiek az egyéni kódjukkal élőben streamelhették otthonról az eseményeket, ahogy azt a korábbi show-nál már megszokhatták. Az első nap (szept.2.) az ékszerkollekciót prezentálták a domonkos szerzetesek híres kolostorában a Santa Maria Novella-bazilika mellett. A nálunk, az Andrássy úti Madison Perfumeryben is kapható parfümmárka (Santa Maria Novella) is innen, a világ első intézményesült patikájából származik – a máig változatlan formában kapható permetet a hírhedt Medici Katalin francia királynénak kreálták a barátok. A második este az idén pont 700 éves Palazzo Vecchio nagytermében zajlott. A tornyos épület ugye Firenze jelképe, előbb a városi tanács, a Signoria ülésezett itt, majd a Mediciek időszakában a nagyhercegi palota szerepét töltötte be, a dekorálatlan terem ekkor kapta freskóit, aranyozását és gazdag szobordíszítményeit az udvari építészként dogozó Giorgio Vasari vezényletével. A ház történésze szerint a valamikor esküvőknek és báloknak otthont adó Salone dei Cinquecento is újjászületett a Dolce&Gabbanának köszönhetően – nem osztják a véleményét azonban azok a tüntetők, akik kiálltak transzparensekkel protestálni, hogy Firenze nem a gazdagok játszótere, és elfogadhatatlan, hogy közintézmények, közparkok adnak otthont ilyen eventeknek.

A harmadik, tűzijátékkal záródó estének a Villa Bardini, egyébként valóban közparkként funkcionáló teraszos kertje adott teret, ahol pazar virágdíszítés és inasok sorfala közepette lépegettek le a lépcsőkön a pompás ruhakölteményekbe öltöztetett modellek. A szabásvonalak az 50-es, 60-as éveket idézték meg, mint mindig. Visszatérve a férfikollekcióra, nagyon tetszett, hogy igyekeztek a helyi kézművességnek az egész tárházát felvonultatni a ruhákon, a híres reneszánsz intarziák vagy tradicionális bőrnyomtatási technikák is vissza-visszaköszönnek a darabokon. A kedvencem persze a Vasari-freskó a köntösökön. Stefano Gabbana egyébként meglepően pont az haute couture-ben látja az újjáéledés eszközét, hasonlóképpen, ahogy a második világháború után is ez volt a szabászatnak az a válfaja, amelyet körbeutaztattak, hogy újra kedvet csináljon az öltözködéshez. Persze, akkor még nem volt egy ekkora konfekciós ipar, amit el kellett volna tartani, az is igaz. További infó a kollekciókról itt meg itt! A teljes show-k pedig itt és itt.

Fotók: PR