5 kérdés a legtöbb követővel rendelkező és legolvasottabb magyar divatbloggerhez

1.Sok meghívást kapsz külföldi, nem ritkán világhírű tervezőktől és divatházaktól, hogy vegyél részt a divatbemutatóikon, termékprezentációikon, akár Londonban, Milánóban, Párizsban vagy éppen New Yorkban. Melyek voltak a legemlékezetesebbek számodra?

Valóban rengeteg meghívás fut be, ismerve a piacot merem azt állítani, hogy jómagam vagyok az a magyar divatblogger, aki a legtöbb ilyet kapta/kapja, és igen, kétségkívül a legjobb fashion showk-ra és termékprezentációkra szólnak ezek az invitációk. (Itt rögtön azt is megjegyezném, hogy akár már maga a meghívó is nagyon különleges lehet! Volt, amikor a show pontos helyszínét és időpontját úgy tudtam meg, hogy egy pénzérmével kellett “lekaparnom” az infókat, pont mint egy sorsjegyen. De arra is volt példa, hogy egy kis hímzett terítő érkezett csupán a kedvenc indiai tervezőm, Manish Arora párizsi show-jára invitálva.) A legnevesebb show-k, amelyekre meghívást kaptam eddig Tom Ford, Elie Saab, Moncler Gamme Rouge, Viktor&Rolf Haute Couture, Schiaparelli, Alexandre Vauthier, Guo Pei, Tony Ward, Georges Hobeika, Georges Chakra, Manish Arora és Issey Miyake divatbemutatói voltak. A legemlékezetesebb pedig Hussein Chalayané, ahol a modellek olyan “ruhát” viseltek, amely víz hatására lemállott róluk, miután a kifutón zuhanyoztak pár percig. Eszméletlenül látványos és meghökkentő volt! Nagyon örülök, hogy vendégként én is részese lehettem egy ilyen fantasztikus bemutatónak a párizsi divathéten. És íme, álljon itt néhány prezentáció a teljesség igénye nékül: Moynat, Chanel Haute Joillerie, Boucheron, Mira Mikati, de még hosszan folytathatnám a sort. A bemutatók helyszínei ugyancsak megérnek egy misét. A divathetek kapcsán jutottam el olyan különleges helyekre, mint például a párizsi orosz nagykövetség tetőtől-talpig aranyozott épülete vagy a párizsi orvosi egyetem. Turistaként is be lehet jutni persze egy-egy ilyen helyre, de egészen más érzés, amikor meghívott vendégként bulizol a tervezővel a show-ja után mondjuk a Picasso-múzeumban.

2.A magyar divatinfluencerek közt – a megosztott fotók alapján – kétségkívül te rendelkezel a legdrágább ruhatárral, számtalan luxusbrandtől lógnak a gardróbodban ajándékok is, amelyek nem ritkán couture darabok. Melyek a kedvenceid és miért?

Sok menő és értékes dizájnerdarabot kaptam az évek során – na és persze vásároltam is! Immár egy évtizede építem a ruhatáram, amelynek több darabját – talán nem túlzás – még múzeumok is örömmel elfogadnák. Itt elsősorban a legnagyobb kedvencemre gondolok, egy brokátból készült Balmain ruhára, amelyet még a divatházat feltámasztó Christophe Decarnin tervezett. Szerintem az ő művészeti vezetése alatt élte a francia luxusbrand az egyik aranykorát, amikor dögös, elegáns és szexisen rockos darabokat dobtak piacra. Bizonyos elemek persze ma is fellelhetők Olivier Rousteing kollekcióiban (válltömés, arany gombok és láncok, stb.), de összességében már megújult a márka. A ruhám annyira megkapó, hogy a magyar divathéten volt olyan szakmabeli, aki annyira kíváncsi volt, milyen tapintása is van a vaskos anyagnak, hogy “észrevétlenül” végig húzta rajta a kezét. A másik kedvenc ruhám a Mary Katrantzou nevével fémjelzett darab, amely különböző hímzett utcai jelzőtáblákból áll össze. Ugyanilyen darab lóg egyébként a japán Vogue divatigazgatójának, Anna Dello Russónak is a gardróbjában. (A fentebb említett Balmain ruhám egy másik változata nem meglepő módon szintén Anna birtokában van. És persze nem azért, mert volt már alkalmunk többször is találkozni és beszélgetni egymással – miközben alsó hangon tíz fotós próbált lencsevégre kapni minket. ?)

Azok közül, amelyeket ajándékba kaptam, sok kedvencem van, de most csak a legfontosabbakat emelném ki. Katrin Langer német táskatervezőtől kaptam egy hímzett clutch-ot, amit a híres luxuswebshopon, a Moda Operandin kb. 1 millió forintért lehetett megvásárolni. Ez volt az első olyan darabom, ami megütötte ezt az értékhatárt. Egy libanoni dizájnertől kaptam egyszer egy kék, az oldalán felsliccelt couture ruhát. Ennek már vagy 5 éve, így ezt is felvésném a képzeletbeli highlight listámra, hiszen én voltam az első magyar divatblogger, aki couture ruhát kapott ajándékba egy tervezőtől. Az meg külön öröm számomra, hogy nem a hazai – kimondom, könnyített – terepen értem el sikert, hanem külföldön, ahol még nagyobb a konkurencia. A tervezőnő, Marcella Mouawad küldött nekem egy rajzot, ahol fel volt tüntetve, mit és hogyan kell lemérni magamon, hogy mindenhol megfelelő legyen a méret és abszolút jól álljon rajtam. A budapesti Kempinski hotelen keresztül kaptam meg – akikkel egyébként évek óta együttműködöm. A harmadik kedvencem nem ruha és nem is kiegészítő, hanem egy festmény, amelyet egy Londonban élő amerikai művésztől kaptam. Magam választhattam ki, hogy melyik alkotását szeretném. A Művész Úr az enyémhez hasonló festményeit többek közt a híres, londoni Saatchi Gallery is kiállította, ezért is hatalmas büszkeség számomra, hogy megtisztelt a megkeresésével.

A negyedik favoritom két kis szobor, amit Törley Mária magyar szobrászművésztől kaptam ajándékba. Annyit érdemes róla tudni, hogy ő Törley József pezsgőgyáros egyik leszármazottja,  jó pár köztéri szobor készítője. Tavaly karácsonykor felajánlotta, hogy választhatok tőle egy szobrot magamnak ajándékba. A mű egy nagyobb méretű csiga, amelynek hátán egy kisebb elefánt áll, ami azt szimbolizálja, hogy nincs lehetetlen, bármit el tudunk érni, ha igazán akarjuk. A másikat korábban kaptam tőle, az pedig egy almaformában lévő férfi és nő, akiknek teste összefonódott, ez az alma magháza. A két szobor ugyan teljesen eltér egymástól, de én mindkettő jelentésével maximálisan tudok azonosulni. Egyébként tudomásom szerint magyar blogger még sosem kapott műtárgyat, így én vagyok eddig az egyetlen kivétel – csak ha már highlightokról beszélgetünk. Van még egy olyan darab, amit ajándékba kaptam, pontosabban köszönet gyanánt egy vásárlás után. Az egyik olvasóm a menyasszonyának keresett Budapesten eljegyzési gyűrűt, én segítettem neki kiválasztani a legmegfelelőbb darabot a belvárosi Moni’s Jewelry Premium Brand Store nevű luxusékszer- és gyémántüzletben. Végül egy 2 karátos Forevermark gyémántgyűrűvel távozott az illető, amelynek az ára 6 millió forint volt. Az üzlet tulajdonosainak jóvoltából egy fehérarany gyűrűt választottam hát magamnak, közepén egy smaragddal, amelyet fehér gyémántok vesznek körül. Nagyon szeretem, csak különleges alkalmakon viselem.

Összességében elmondhatom, hogy számomra minden egyes ajándék emlékezetes és fontos valamiért, mindegyik azt mutatja, mennyi mindent értem már el az évek alatt. Az én munkám ugyebár nem segítik és nem teszik gördülékennyé magyar PR-szakemberek, még senki sem járta ki helyettem soha az utat, én mindenért egyedül dolgoztam meg önerőből, mindenféle szakmai segítség nélkül. Ezt nem is bánom vagy sajnálom, hiszen minden egyes siker csak és kizárólag az enyém, illetve nem függök senkitől sem. Nem kell továbbá elviselnem, hogy mások kényük-kedvük szerint rángassanak, illetve attól sem kell tartanom, ha netán az éppen aktuális PR-os munkahelyet vált, akkor kegyvesztett leszek az adott cégnél. Merthogy nem lesz ott az ismerősöm, aki “tolja a szekerem”. Nem kell várnom senkire, mert magam intézem minden egyes kollaborációmat. Én tárgyalok ugyanúgy a Cartier központjával, ahogy a magyar Moni’s ékszerházzal.

3.Aki követi a mindennapjaidat, az látja, hogy a magyar kollaborációid messze kisebbségben vannak a külföldi munkáidhoz képest – azon belül is leginkább Londonból akarnak veled együtt dolgozni. Mely felkérésekre vagy a legbüszkébb?

Amire jelenleg a legbüszkébb vagyok, hogy tavaly nyáron, a járvány kellős közepén elkezdtem dolgozni a már említett Cartier-vel. A francia luxusmárka egyik igazgatója keresett meg személyesen, aki a londoni piacért felel. Emlékszem, éppen palacsintát sütöttem, szólt a zene közben, a telefonom csipogására lettem csak figyelmes. Kétszer is rá kellett néznem, jól látok-e. Annyira megdöbbentem, ugyanis semmilyen előzménye nem volt a megkeresésnek, leszámítva talán azt, hogy előtte az illető bekövetett Instagramon. Nagyon udvarias és kedves üzenetet küldött, a végén a telefonszámát is megadta. A másik emlékezetes együttműködésem a francia Fauré Le Page-zsal volt Párizsban. A francia márka 1717 óta létezik, és eredetileg a fegyvereiről volt híres. Olyan történelmi személyiségeknek készítettek díszes puskákat és pisztolyokat, mint például XVI. Lajos vagy Napóleon. Olyan világhírű írók klasszikus műveiben szerepelt a manufaktúra neve, mint például Balzac, Dumas, Chateaubriand vagy Puskin.

De az olyan együttműködéseimre is büszke vagyok, amikor nem “nagyágyúkkal” dolgozom. A kisebb brandeket is becsülöm, és örülök, hogy egy olyan hatalmas városból, mint London, nekem szavaznak bizalmat. Ha most csak egyet emelhetnék ki, akkor egy orosz tervezőt említenék. Ksenia Mirella drágaköves ékszerei azonnal ámulatba ejtettek, így képzelhető, mennyire örültem, hogy meglepett egy királynő sakkfigurás arany nyaklánccal. Ha a nemzetközi együttműködéseimet nézem, akkor megemlíteném még Sieta Soebedar nevét, akitől meg egy gyönyörű, fekete magassarkút kaptam ajándékba. Ez azért is fontos számomra, mert már legalább négy éve szerettem volna vele dolgozni és tavaly végre sikerült. Olyan hírességek viselik a cipőit egyébként, mint Kendall Jenner, Kristen Stewart, Selena Gomez, Jessica Alba, Hailey Baldwin, Jennifer Lawrence vagy Maria Sharapova. De tavaly szerződést kötöttem egy amerikai ékszerkészítő céggel is, pont a minap készültek el az első két poszthoz való fotók.

Magyar együttműködéseket ma már csak nagyon ritkán vállalok, az ok pedig pofonegyszerű. Magyarország rendkívül pici piac, ahol már túl sok az influenszer és nagyon kicsi a marketingcélokra fordítható büdzsé. Sajnos nekem a magyar együttműködések alapvetően nem hoznak többletet sem anyagiakban, sem presztízsben, de azért még akadnak olyan hazai brandek, akiknek a magas minőségű termékeit érdemes reklámozni. Ami összességében a blogolást illeti, nemhogy nem szándékozom abbahagyni, még többet el szeretnék érni. Azt soha, egyetlen percig sem gondoltam, hogy ez örökké fog tartani, de még van hova fejlődnöm, és miért ne tenném, ha egyre jobb lehetőségeim vannak?! Úgy látom, még rengeteg remek opcióm van, amit nem szeretnék elszalasztani, inkább megragadnám, amit csak lehet. Ha valamikor abbahagyom a blogolást, nem zuhanok össze, hiszen van egy szép szakmám, diplomáim, amivel tudok mit kezdeni, illetve több nyelven is beszélek. Magyarországon már mindent elértem, amit akartam – és amit bizonyos piaci szereplők hagytak. Londonban viszont még építem magam, épp felfelé ível a karrierem. A brit főváros nem csak tökéletes hely a luxus szempontjából, de rendkívül nagy és sokszínű is, ahol összességében sokkal kedvesebbek és segítőkészebbek az emberek. A londoni szakmabeliek nemhogy nem kirekesztők, de sokkal nyitottabbak, mint magyar kollégáik. A 2020-as év mindenkinek nehéz volt, nekem is, de öröm az ürömben, hogy tavaly legalább tíz – mindenki által jólismert – luxusbrand vezető munkatársai kezdték el követni a munkásságom az Instagramon, ami azért nagyon fontos, mert ma ez a number one platform, amit lényegében mindenki használ és elsődleges információforrásnak tekint. A neveket egyelőre nem árulom el, ha elkezdek dolgozni az adott márkákkal, úgyis kiderülnek. ?

4.A divateseményeken kívül is sok meghívást kapsz egyéb luxuseventekre, melyeket emelnéd ki közülük, ahol különösen jól érezted magad?

Ami az egyéb invitációkat illeti, hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra, hogy nemrég a Saint Laurent háztól kaptam meghívást a könyvbemutatójukra a párizsi divathéten. Ami pedig az amerikai piacot illeti, egy new yorki ügynökség keresett meg 2015-ben, menjek el az Omega egyik prezentációjára, ahol ott volt Cindy Crawford és családja is. Ugyanitt megemlíteném, hogy én vagyok eddig az egyetlen magyar divatblogger, akit egy nemzetközi, rangos influenszerdíjra is jelöltek. Egy amerikai ügynökség keresett meg azzal, hogy kiválasztottak a II. Albert monacói herceg támogatásával alapított díjra. Az Influencer Awards Monaco divat kategóriájában a legjobb 20-ba válogatott be az Ő Királyi Fensége, Castro hercegnéje vezette zsűri, ezzel elismerve a szakmai hozzáértésem, illetve, hogy képes vagyok megállni a helyem a nemzetközi szcénában.

Néhány éve egy párizsi PR-ügynökségtől kaptam meghívást az Iris in Paris nevű rendezvényre, ahol volt szerencsém találkozni a világ legidősebb divatikonjával, a most 99 éves Iris Apfellel. Csak rámutattam a fejemen lévő Anya Caliendo kalapra, amin az ő arca volt, majd azonnal szólt is a menedzserének, hogy készítsen rólunk közös fotót. A Swarovski – fennállásának 120. évfordulója apropóján, a Rizzolival karöltve – egy könyvet mutatott be Párizsban egy elegáns luxusparti keretén belül, ahol több hírességgel is készítettem közös fotót, például a közismert, orosz társasági előkelőség és divatikon Elena Perminovával és a világhírű Kristina Bazan divatbloggerrel. Kedvenc, firenzei alapítású webshopom (melynek tulajdonosával jóban is vagyunk), a LuisaViaRoma Firenze4ever nevű bloggerpartijára is kaptam meghívást, akkor találkoztam először az ismert bloggerrel, Bryanboy-jal. A brit divatélet legrangosabb eseményén, a British Fashion Awardson is volt lehetőségem részt venni néhány éve. A londoni influenszereknek az elegáns Home House-ban is tartottak pár éve egy bulit, ahová Cindy Crawford lányát, a ma már topmodell Kaia Gerbert is elhívták.

Időhiányból fakadóan mindenhová nem tudtam azonban elmenni, ahova hívtak, de például szerették volna, ha megjelenek a kazah divathéten is, Almatiban, a Sicis prezentációján a milánói Design Week keretében, vagy egy jótékonysági gálán a milánói Palazzo Parigi nevű luxushotelben. Ha a magyar luxuseventeket veszem alapul, akkor a balaton-parti bulizás volt számomra az egyik legemlékezetesebb Clovis Taittinger-val. Köszönhetően a budapesti InterContinental Food&Beverage Directorának, Borsos Gergőnek, aki megszervezte a közös hajókázást a Balatonon. Hálás vagyok neki, hogy általa egy ilyen remek embert ismerhettem meg. Ha valaki úriember, akkor Clovis Taittinger abszolút az. Nemcsak rendkívül kedves, de szerény és közvetlen is. Én már azelőtt is ismertem a családja pezsgőit, vettem is néhány palackkal, de azért az egész más és felettébb jó érzés, amikor személyesen megismered egy híres francia család leszármazottját. Ők azok, akik családként a mai napig magénkézben tartják a saját brandjüket. Mára már elmondhatom, hogy vele is baráti kapcsolatban vagyunk.

5.Sok külföldi hotel keres meg, hogy tölts el náluk akár egy hetet is a VIP-vendégükként, hogy teszteld a szállodát és persze ajánld a követőidnek. Nekünk itt melyeket javasolnád?

A két legkülönlegesebb hotel, ahol megszálltam egy-egy kollaboráció keretén belül, az a Mandarin Oriental Marrakesh és a Ciragan Palace Kempinski Istanbul. Nemcsak húzónevek a szállodaiparban, de a tökéletes lokációjuk miatt is érdemes legalább egyszer mindkettőbe ellátogatni. Isztambul ráadásul csak két órányi repülőút Budapestről. A helyi Kempinski hotelhez tartozó hatalmas épületben laktak egykor a szultánok és irányították az akkor még fennálló Oszmán Birodalmat az első világháború végéig. Ma már többnyire fényűző esküvőket és egyéb rendezvényeket tartanak a palotában a lokális elit tagjai. A marrakesi Mandarin Oriental különlegessége, hogy különálló villákban lehet megszállni, így lényegében egy óriási magánlakosztályt bérelhetnek a vendégek. Akkora területen fekszik a szálloda, hogy golfautóval visznek ide-oda a hotel teljes területén. Mindkét szállodában van lehetőség tradicionális hamamra, amit én személy szerint nagyon kedvelek. Isztambulban a hagyományos törökfürdőt vétek kihagyni, Marrakesben pedig az arab változatot lehet tesztelni.

Fotók: Neulander Zoltán
2021. január 19.