Esténként a katari főváros egyik legmenőbb szpotja a West Bay negyedhez közel eső Al Hazm luxus szabadtéri bevásárlóközpont. Illetve talán ez az elnevezés nem is a legmegfelelőbb erre a hatalmas, európai eklektikus építészeti stílusú helyre, hiszen az üzlethelyiségek minimum felét éttermek vagy cukrászdák bérlik, a maradékban pedig jobbára közel-keleti parfümmárkáknak a permeteit lehet beszerezni. Mégis, tele van sétálgató párokkal, baráti társaságokkal, akik ha már eljöttek ide lófrálni, akkor már be is ülnek egy vacsorára. Turistaként sem hagyható ki ez a hely, muszáj legalább egyszer hagyni, hogy a vörösszőnyeges eseményeket sűrűn befogadó, a párizsi Grand Palais-t megidéző csarnok elkápráztasson az impozáns méreteivel, de gyönyörködhetünk a méregdrága autócsodákban is (ha a McLaren márkabolt előtt sorakozó járgányok nem lennének elegek), vagy csak úgy tennék szimplán, mint a helyiek: beülnénk valahova falatozni, például a nemzetközi ízekben erős Eva Lounge-ba!

Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy már egy héttel korrában is kóstoltuk a falatkáikat, ahhoz képest, amikorra az asztalfoglalásunk szólt. Ugyanis az egyik legnagyobb dohai plázában, a Mall of Qatarban hivatalosak voltunk egy couture divatbemutatóra, és ott épp tőlük rendelték a cateringet. Sósat és édeset egyaránt kóstolva izgatottan vártuk tehát a nagy napot. Az Eva Lounge egy nagyon ízlésesen berendezett étterem. A belterei abszolút passzolnak az architektúrához, mitha Párizsban lennénk, igazi századfordulós klasszikus a miliő. Hangulatvilágítás, igényes bútorok, mi mégis inkább a korzó melletti teraszukra szavaztunk, hogy miközben eszünk, bámészkodhassunk az utolsó dohai esténken, és utoljára megmártózzunk a tradícionális katari öltözékek forgatagában.

Három-három fogást kóstoltunk, amelyek közt (de hát ez igazából az étlap sajátossága) magasan felülreprezentáltak az olasz étkek. Előételnek egy burrata salátát kértünk egyszer, mert már nagyon vágytunk a krémes-tejes, igazi dél-olasz sajtféleségre, amelyhez roppant finom balzsamecetes vegyes salátát párosítottak – elég nagy adagot. A mási előételünk egy meleg lencseleves volt. Igazából hiányzott is már a sok újázsiai étel után egy tartalmas meleg leves, másrészt szintén egy búcsúcsók volt ez az izgalmas Perzsa-öböltől. Az egyik főételünk a ház signature fogása volt: a fekete fettuccine 24 karátos aranypehellyel. Gyönyörű, hedonista, pazar és finom. Ennyi, basta! A másik főételünk is az olasz csizmáról származott, minőségben meg nem mondtuk volna, hogy a sajthoz hasonlóan nem importból származik a Nápolyi-öbölből. A sajtos alapra szarvasgomba szeletek kerültek, épp kellő mennyiségben. Érezhető volt az aromája, de nem volt túl sok, amitől a repülőn a mellettünk ülő már bosszankodott volna.

Az Eva Lounge kínálatából említsük még meg a jelenleg kétféle hamburgert. A triplasajtos marha és a focaccia tészta buciban adott csirkés tetején is bele van sütve a hely logója. Az étterem azonban leginkább a desszertekben domborít, amelyek meg kifejezetten franciásak, sőt, már a fine dining szintjét súrolják. Három kifejezetten erős játékos is van. Kezdjük azzal, amelyiket nem kóstoltuk, a sáfrányszívet – mesésen néz ki. Mi azonban az újraértelmezett, kávészemet formázó tiramisúra és a fehércsoki alapú, de bogyós gyümölccsel gazdagon megszórt Gombakert fantázianevű kompozícióra szavaztunk. Utóbbi tényleg remek ötlet, igazi műalkotás. Ha az ember Dohába vetődik valamiért, pont úgy nem szabad kihagyni, mint a fontos látványosságokat.

Fotók: PR