Annak, aki már régi olvasója magazinunknak, feltűnhet, hogy mintha ezt a karakteres enteriőrt látta volna már itt. Így van, ez egy jó megérzés, évekkel ezelőtt már kaptunk meghívást a Hilton Budapest PR-csapatától, hogy próbáljuk ki az akkor új ajánlatként jelentkező, azóta kifejezetten népszerűvé vált Sunday Brunchukat. Akkor eléggé mediterrán volt a dekoráció és a kínálat jellege is, a képeket összevetve látszik, hogy ettől immár elköszöntek. Nemcsak vizuálisan, hanem gasztrofronton is, mi tegnap egy kifejezetten magyaros menüvel találkoztunk, amellyel az a terv, hogy havonta változik majd, mindig valami tematika szerint. A február a Valentin-nap miatt természetesen a szerelemről szól. Február 14-én egy úgynevezett Dinner Date-en lehet részt venni este, avagy van-e romantikusabb annál, mint ide elhozni az embernek a párját vacsorázni, hogy közben a Halászbástyában és a kivilágított pesti oldalban gyönyörködjék? Aligha. De a Hilton étterme, a Láng Bistro nemcsak tegnap, hanem jövő héten, február 18-án vasárnap is a szerelmeseknek dedikálja a sunday brunchát / lunchát (ettől természetesen másokat is szívesen látnak, a belépésnek nem feltétele az, hogy az ember párral érkezzen), amelyről alább mondjuk is a véleményünket.

A kényeztetés már rögtön a belépéskor elkezdődik, amikor az ember kezébe nyomnak egy Hungaria rozé pezsgőt (vagy Törley alkoholmentes rozét), és a felszolgálók később is bőszen kérdezgetik, hogy utántölthetnek-e. (A kifejezetten jutányos ajánlat része az all you can eat svédasztalos büféebéd mellett, hogy az italok – úgymint borok, sörök és üdítők, narancslé – is benne foglaltatnak a párok esetében 35.000 Ft+12%-os szervízdíj árban.) Mi közvetlenül az ablak mellé kaptunk asztalt (érdemes kifejezetten a panoráma mellé foglalni), ami igazából már nem volt ismeretlen, hiszen egy teljes estén és reggelen keresztül néztük a szálloda egyik lakosztályából, ahol az éjszakát töltöttük a hotel meghívására. Mert hát akár így is lehet Valentin-napozni, miért is ne, ha az ember megteheti, hogy foglaljon itt egy szobát. Mi személy szerint eléggé szeretjük azt a budapesti Hiltonban, hogy az enteriőrjei nem túl hivalkodók, de mégis elegánsak. Ha lenne ilyen kifejezés, azt mondanánk, hogy a kiszámítható, megnyugtató luxus regiszterében mozognak, legyen szó a szobákról, illetve bármilyen közösségi térről, így a lobbyról vagy az étteremről is. Figyelem, ha viszont úgy döntünk, hogy a szerelmünknek azzal kedveskedünk az idén, hogy egy éjszakát itt töltünk, a szobaárban benne lévő reggelit hagyjuk ki, mert mi még éhesen érkezve is alig tudtunk megkóstolni mindent, amit szerettünk volna – így kimaradt a tárkonyos bárányragu leves is sajnos.

A koncepciója az ebédnek igazából nem változott, sokféle előétel, főétel és desszert közül lehet választani. Előbbiek hidegen szedhetők a pultról, a főfogások melegített tálakban leledzenek, a desszertek pedig porciózva vannak. A látványkonyha pedig azért felel, hogy mindig legyen friss borsos marhaszegy madeira mártással, abból ott lehet kérni. Kezdjük akkor az előételeknél! Mint a képen is látszik, itt a sonkák viszik a prímet, de a vegetáriánusoknak és a vegánoknak is sokféle opció áll a rendelkezésére – úgy általában is. Számunkra itt a legérdekesebb a füstös báránygerinc volt, illetve a marinírozott lazactatár kaviárral és sült céklával. Mindkettőből repetáztunk is. Levesből a házi tésztás kakasesszenciát kóstoltuk, ezt is ajánljuk. A sajtok közül a legfurcsábbat, a fotón is látható feketét teszteltük, egész különleges az íze, jól megy a kenyér helyett felszolgált pogácsák közül a szarvasgombáshoz. (Az egyik legfinomabb pogácsa, amelyet valaha ettünk, komolyan!)

Igazából már itt elég korlátozott vol a főételekre fordítható kapacitásunk, s bár ígéretesen hangzott az illatos erdei gombákkal sült rozmaringos mangalica java is, végül csak a rozé kacsamellre  szavaztunk. Ez lehetett volna kevésbé átsütve, de abszolút elfogadjuk, hogy mivel kvázi csévinges kínálás van, így valami olyan köztes megoldásra kell törekednie a konyhának, amely kedvez azoknak is, akiknek a hús csak akkor fogyasztható állapotú, ha barna színű. Holott a Love Brunch egyik fontos koncepcionális eleme, hogy a piros és a rózsaszín árnyalataira kerül a fókusz a fogások kapcsán, ami leginkább a desszertes pulton érvényesült. Akár kifejezetten szájbarágósan, mint a szív formájúra hajtogatott, pink fondant-nal leöntött churros, vagy finomabban, mint az eperragu öntetes túrógombóc. A budapesti Hiltonban a kókuszos chia puding passion raguval mindig nagyon jó, de a legkülönlegesebb és legszebb édesség véleményünk szerint ezúttal a vérnarancs gerezddel szervírozott matcha tea torta volt. Persze, számos finomság akad még, de mindenről nem szeretnénk lerántani a leplet, próbáljátok ki magatok!

Fotók: The Gentleman’s Review