Az égbe törő, gúla alakú Shard felhőkarcoló a brit főváros egyik legközismertebb landmarkja, jellegzetes, távolról is jól látszó sziluettje egybeforrt a Temze-parttal. Többek közt ebben az épületben működik a Shangri-la luxushotel láncolat londoni egysége is, amely 18 szintet foglal el. A 35. emelet az ázsiai fúziós TING étteremüké, amely fine bistro ételkülönlegességekkel és afternoon tea-vel vár bennünket. Az ínycsiklandó fogások mellett az sem mellékes, hogy 360 fokos panorámában gyönyörködhetünk: attól függően, hol kapunk helyet, a Szent Pál székesegyház, netán a Tower híd néz velünk farkasszemet. (De még a mosdóban, kézmosás közben is elkápráztat bennünket madártávlatból a mindig nyüzsgő londoni üzleti negyed, a City.) Az elegánsan kialakított, kényelmes enteriőr olykor szezonális dekorációt is kap, pár hete, amikor eleget tettünk londoni kint tartózkodásunk alkalmával a hotel meghívásának, akkor alpesi hütte-hangulat várta a vendégeket. Az asztalunk a Towerre és a Canary Wharfra nézett, mutatjuk is alább, miket kóstoltunk a mesés kilátásban elveszve!
Signature téli koktélokat választottunk az itallapról: mind a kókusztejes, fehér rumos Snowflake, mind a Baileys alapú Campfire elég édes, itatják magukat, egy hideg téli napon valóban tökéletesen felmelegítik az embert, míg meg nem érkeznek az előételek. Mi a dél és fél három közt rendelhető á la carte ebédmenüt teszteltük, és a marha tatakinak valamint a marinált fésűkagylónak nem tudtunk ellenállni. Milyen jól is tettük, mert remek volt mindkettő. Ugye a japán tataki eljárás lényege, hogy a bélszínt (vagy a tonhalat) csak éppen megkapatják a tűzhelyen, de lényegében nyers marad, majd balzsamecetben marinálják, és szójaszósszal tálalják. A yuzu citromos mustár szósz kifejezetten jól passzolt hozzá. A kagylóhoz csilis-gránátalmás dresszinget párosítottak, és a zöld ikraszerű képződmények rajta, nos, az a wasabi kaviár névre hallgatott – és így van, mustárizű volt.
Az egyik főételünk egy sült rizs ágyon tálalt homárfarok volt, szerettük, viszont a show-t abszolút a másik vitte el: a zöldségekkel és Hoisin-szósszal szervírozott gazdag aromájú kacsamell. Nos, sokszor eszünk kacsát, de ez valami teljesen más regiszter volt, Magyország legjobb éttermeiben sem ettünk még ilyen ízleteset és ropogósat a műfajban. A sok zsenge zöldség tökéletes kombináció mellé – bár az újhagymával csínján kell bánni, ha az ember hivatalos ezután még valahova. Azonban a csúcspont a menüben egyértelműen a desszert volt. Szerettük a miso-fagylalttal tálalt csoki mousse bázisú édességet is (alakra első blikkre picit az éclairre hajazott), de az abszolút highlightunk a két személyre ajánlott málnás-licsis pavlova volt. A málnás, roppanós tojáshab vaníliakrémet és licsis pannacottát rejtett, a tetején licsivel, málnával és aranypehellyel megszórva. Talán életünk egyik legszebb desszertje volt ez – és a legjobb ízkombinációjú is. Küllemre szinte már műalkotás, akár múzeumba, de legalábbis az Instára kívánkozik. De ez utóbbi az étterem egész atmoszférájára is elmondható.
Fotók: PR és saját
2022. február 27.
