Cannaregio Velence egyik leghangulatosabb negyede, egyúttal egy nagyon felemás városrész is: egyaránt jellemzi a nyüzsgő tömeg, de vannak olyan utcái is, amelyeket járva mintha nem is az egyik legfelkapottabb olasz városban kóricálnánk éppen. Ennek a két ellentétes világnak a metszéspontjában található a Madama Garden Retreat butikhotel. A villaépület különlegessége a szálloda nevében is szereplő kert, amelyet jogosan nevezhetünk akár titkosnak is, hiszen a buja zöld vegetáció csak akkor látszódik, ha az ember átkel a közeli csatorna fölötti hidacskán. Egyébként a magas falak elrejtik a járókelők vagy a gondolázók szemei elől a rózsalugasokkal tarkított oázist, amely tényleg kuriózum a sűrűn beépített kerületben. A villának természetesen saját dokkja is van, ha esetleg vízitaxival érkezne az ember, de az utcáról is be lehet jutni. Már a kaput kitárva elég fantasztikus a látvány, csoda, hogy az ember még hűvösebb időben is kint szeretne reggelizni? A hotel ebédet, vacsorát vagy szobaszervízt nem kínál, de ezért kárpótol a bőséges reggeli, amelyet zsúrkocsin szervíroznak, a felszolgáló a legnagyobb udvariassággal lesi az ember minden kívánságát, bármikor örömmel vág a reggelre frissen megsült kuglófokból. De pazar a gyümölcstál és mi a péksütik közül is alig tudtunk válogatni – de ha már egyet kell mondanunk, úgy a pisztáciás croissant-t ajánljuk.

De beltéren (lásd. alább) is lehet étkezni, ami szintén egy igazi vizuális élmény – köszönhetően a lakberendező tulajdonos esztétikai érzékének. A nyers téglafalakhoz bársonykárpitos bútorokat választott, a padlóburkolat terrazzo, a falakon pedig a Moooi holland dizájnbrand egyik ikonikus mintája fut végig, amely igazi dzsungelhangulatot teremt – kicsit fantáziavilágos beütéssel. A feelinget a növényzet is megtámogatja, és nem mehetünk el az olyan részletek mellett sem, mint a recepciónál lévő tűzött falikárpit, vagy a folyosón lévő filigrán pamlagok. Ezek a részletek, finomságok sokat tesznek hozzá ahhoz, hogy miért is jó a “Madamában” lenni. Az enteriőr egyfajta folytatása kíván lenni a kültérnek, ugyanakkor nem tolták túl, nem akar versenyezni a kertben lévő citrom- vagy gránátalmafával, de érezzük, hogy ez egy egységes egész, ami mindenképpen a dizájn alapos átgondolását jelenti. A hotelben spa vagy gym nincs, de bőven kárpótolja az embert a miliő, hogy itt jó csak úgy semmit is tenni, pihenni, amikor az ember elfáradt már a szűk sikátorok és meglepetésszerű terecskék felfedezésében.

Az épületben szobák nem, csak lakosztályok találhatók, mi az egyik legszebben szálltunk meg, amely pont a két csatorna kereszteződésére néz. Van itt minden: egykori templom, palazzo, ódon házikók, ennél képeslapra kívánkozóbb panorámát aligha lehetne még elképzelni is. A lakosztályok enteriőrjei szerencsére nem a velencei barokkos vonalat viszik, hanem inkább a 70-és a 80-as évek egyvelege ez, amit itt találunk. Persze, nehéz általánosítani, hiszen minden tér más és más, mi például a nyitóképen lévő, műpillangós lakosztályban szálltunk meg. Ami kifejezetten előnyös, hogy van konyha is a nappaliban, és elég tágas a helyiség, hogy jó érzés legyen itt időt tölteni. A terek nincsenek túlrakva, de az az igazság, hogy több berendezési tárgyat nem is igényelnek, a sötétebb tónusoknak kifejezetten jól áll ez a minimalizmus. A fürdő volt a kedvencünk, az erezett márvány és az arany kiegészítők nagyon elegáns hatást keltettek – a bekészítés pedig a híres francia manufaktúrától a Diptyque-től van.

A Madama Garden Retreat olyan, mint egy kis ékszerdoboz a városban. Nem akar hangoskodni, nem a fényűzésre játszik, hanem a minőségre, az ízlésességre, olyan, mint egy érdekes festmény: nem akar mindenkihez szólni, csak ahhoz, aki meg akarja érteni és élvezni szeretné a katarzist. Jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik bár Velencében szeretnének megszállni, de a tumultusból nem kérnek, úgy akarnak a városban lenni, mintha kívül esnének azon. Ez a kis butikhotel jó választás, ha értékeljük a nem közhelyes dizájnt, egyúttal szeretjük a luxust, és nem vetjük meg a természetet sem, éppen ellenkezőleg, egy szépen gondozott kertben abszolút fel tudunk töltekezni a szabadságunk alkalmával.

Fotók: PR, The Gentleman’s Review (csak az utolsó)