Manapság már nem nagy szám, ha egy jól ismert brand más platformon is kipróbálja magát, mint amit korábban megszoktunk tőle. Számtalan példát tudnánk hozni a divatházak környékéről is, amelyek némelyike ma már hoteleket és éttermeket is üzemeltet (vagy legalábbis hozzáadja a nevét), ne adj isten, bútorkollekciót tervez. De épp úgy említhetnénk az autómárkákat is, amelyek meg pont hogy a divatipar felé kacsintgatnak elég lelkesen. Ezzel persze semmi baj sincs, hiszen bolondok lennének ezek a cégek, ha nem használnák ki a sok pénzből, sok munkával felépített márkaismertségüket, hogy minél inkább megfejhessék a márkahű fogyasztóikat/törzsvásárlóikat. Van azonban egy  specifikus üzletág, amelyről talán méltatlanul kevés szó esik ezen a fronton: ez pedig a lapkiadás. Merthogy vannak olyan prémium magazinok, amelyek már kiléptek a papír síkjából, és nagyon is 3D-ben várnak minket egy munkaebédre avagy egy délutáni kávéra. Na persze, nem itthon!

Fontos leszögezni, hogy pár kivételtől (ezek általában valamilyen eventhez kötődnek, amolyan eseménymarketing eszközként, pop-up jelleggel) eltekintve ezeket a helyeket nem a magazinmárkákat tulajdonló gigakiadók üzemeltetik, hanem licenszszerződések alapján helyi cégek, amelyek jó üzleti lehetőséget látnak abban, hogy az adott piacon egy hiteles és erős brand égisze alatt fusson a vendéglátóipari befektetésük. Ezeknek a licenszeknek az értékesítésében a legjobb jelenleg a legprominensebb életmódmagazinokat (Vogue, GQ, Glamour, Architectural Digest, House&Garden, Tatler, W, Vanity Fair, stb.) tulajdonló Condé Nast International, amelynek jól ismert lapjai egy csomó országban ott vannak vagy helyi leányvállalat vagy licensz révén – itthon egyedül a Glamour magazin jelenik meg tőlük a Ringier-Axel Springer gondozásában, de ugyanilyen konstrukcióban működik a régióban az ukrán, vagy a cseh-szlovák és lengyel Vogue is.

Persze, egy jó brand nem egyenes út a sikerhez, ezt tanúsíthatja a Gucci vagy a Marc Jacobs is, mindkettő bezárta ugyanis a kávézóját Milánóban, ahogy a Missoninak sem jött be a szállodabiznisz, a befektető licenszpartner (The Rezidor Hotel Group) nem hosszabbított velük szerződést, az edinborough-i és a kuvaitvárosi hoteljeiket már nem is így hívják, a tervezett ománi, brazil, török és mauritiusi egységekből pedig nem lett végül semmi, csak a beharangozó sajtóközlemény. Hasonlóképp a milánói Palazzo Moscovában sem a Maison Moschino dizájnhotel működik ma már, hanem az NH-csoport egy szállodája. Ezt a hullámvasútat a Condé Nast is megtapasztalta, hiszen, ha minden eddigi egysége talpon lenne még ma is, akkor már egész csinos kis láncolatról beszélhetnénk.

Vogue Cafe először Moszkvában nyitott, majd Dubajban a The Dubai Mallban – ez azóta bezárt. Ezt követte a kijevi a Fairmont Grand Hotelben, majd a portói az Infante Sagres luxushotelben, végül a rijádi a Riyadh Park Mallban, illetve Pekingben is nemrégi nyílt egy. Találkozni lehetett még vele Londonban is a Westfield áruházban pop-up kávézóként a magazin helyi kiadásának százéves jubileuma alkalmából 2016-ban és a Southbank Centerben is a Vogue Festival keretében, ahogy ugyancsak időszakosan volt kialakítva a párizsi Printemps luxusáruházban, a tokiói National Art Centerben és a Ginza Six luxusáruház tetején is, utóbbi lounge formában. Az berlini GQ Bar után szabadon szintén a Patrick Hellmann Schlosshotelben nyílik a berlini kávézó is jövőre.  Az előbbiekkel szemben Vogue Lounge-ként üzemel a kuala lumpuri a Renaissance Kuala Lumpur Hotelben,  nyilván kicsit éttermesebbre véve a fizimiskát. (A bangkoki egység, amely a helyi The Ritz-Carltonnak is otthont adó MahaNakom Cube-ban volt, már bezárt.) A jelenleg egyetlen Vogue Restaurant pedig Isztambulban található. Mivel egy társasági magazin alapvetően női lap, ide kívánkozik még a moszkvai Tatler Club is, amely a nagy múltú brit glossy orosz kiadásának “márkakiterjesztése”.

A Condé Nast nemzetközi férfilapjának elegáns bár műfajt álmodtak meg az alkotók, sajnos azonban mind a moszkvai, mind a helyi J.W. Marriott hotelben lévő dubaji is bezárt, csak egy legény maradt a gáton, a már emlegetett berlini. Bár itt kell megemlítenünk, hogy két pop-up próbálkozása is volt a brandnek: a londoni Rosewood hotel éttermének teraszán, illetve a st. moritzi Baldrutt’s Palace-ban.

De ejtsünk szót más kezdeményezésekről is. A Hearst Magazines International nagyágyúja, a Harper’s Bazaar is büszkélkedhet egy kávézóval a dubaji dizájnnegyedben (a brand meglehetősen erős a közel-keleti régióban, a női divatlap mellett van lakberendezési, esküvői és művészeti magazinja is), továbbá az Elle nevével is fémjeleznek egy párizsi és két tokiói kávézót is, ebből az egyik persze hogy a Ginza-negyedben található.

Fotók: PR, Nyitókép: Tatler Club