A Westend City Center Váci úti oldalában a Hilton Budapest City átadta helyét az IHG Hotels and Resorts szállodacsoport elsősorban üzleti utazóknak szóló hotelláncának, a Crowne Plazának, amely két emeleten várja Budapesten a konferenciázókat vagy valamilyen bizniszügyben itt tartózkodókat. De számunkra, helyi lakosoknak is van mit mondania a négycsillagos hotelnek! A Nyugati tértől a Lehel térig tartó épület kb. felénél, a sétányon most egy teraszba botlunk, itt van ugyanis a fine bisztrójuk, az Axis Café&Lounge, amelyet tegnap este mi is kipróbáltunk. Mutatjuk is, mik voltak a kedvenceink az étlapról!

Bevalljuk, mi általában szeretünk bent ülni egy étteremteszt során, mert az ízek mellett az enteriőrnek is nagy szerepe van abban, hogy miként érezzük magunkat egy adott helyen, hogy szeretnénk-e oda egyáltalán visszamenni. Az Axis ebben pedig nagyon jól vizsgázott, köszönhetően a lengyel Tremend építészirodának, amely megálmodta a beltereket a Nyugati-pályaudvar épülete által megihletődvén. A berendezés nagyon kortárs, abból is a glamúrosabb fajta – de mégsem akarták túlságosan elegánsra venni a figurát, feszengőssé tenni az atmoszférát. A szálloda csillagbesorolásához és a szobák árszintjéhez nyilván igazodnia kell a vendéglátóegységnek is, na meg a menüt végigböngészve is látszik, hogy a menőbb, mégis lazább bisztrófeeling megteremtése volt itt a cél – amelyet azért igen magasszintű kulináriával támogattak meg, mint majd alább kiderül. De előtte pár szót még a térről! Az egész hotelre jellemző a most nagyon divatos dizájnú minimalista világítótestek fokozott használata, a központi csillár az Axis fő látványeleme lett. A plüssbútorok visszafogott földszínei jól passzoltak a fogások természetességéhez, egyedül a márványmintás fóliázott asztalokat nem értettük, hogy jönnek a koncepcióba – de hát nem is vagyunk belsőépítészek, az is igaz. Az étteremnek van egy galériaszintje is, egy különterem, de alapvetően lent, a boxokban vagy körasztaloknál lehet elkölteni az ebédet vagy vacsorát, ha az embernek errefelé akad dolga. Mert hogy megkockáztatjuk, ha ilyen contemporary miliőre és konyhára vágyunk, a környéken most ez a legadekvátabb választás.

Mi nem érkeztünk különösen éhesen, de simán végig tudtunk enni egy háromfogásos menüt – amely előtt még vajjal és tapenáddal megtámogatott kenyérválogatás is volt éhségűzőnek a koktélok mellé. A könnyedség nemcsak az ételekben érhető tetten, de az italokban is. Az egyik signature tételük a rebarbarás martini matt fekete pohárban érkezik, és a legédesebb az itallapon, ha minden igaz. Szóval itt sok gejl, cukros ízre bizony ne számítsunk, nem műfajuk  – persze, az ételek sem maníroskodnak; őszinték kívánnak lenni. Közülük is vannak olyanok (az úgynevezett helyi klasszikusok), amelyekre igazán büszkék, így innen két fogást is kóstoltunk. Az egyik első fogás gyanánt a vargánya gombás vaddisznó-ragúlevest. Érdekes tétel egy nem őszi étlapon, így már csak ezért sem hagyhattuk parlagon. És milyen jól tettük! A gazdag, ízes, tejszínes leves nem telítően nagy adag, de az ember minden kanalat élvez belőle a krémességének köszönhetően. Hideg tavaszi és nyári napokon melegít, de jobb hőmérsékleti viszonyok közt is érdemes ezzel indítani, ha az ember 10 perc Mátra- vagy Börzsöny-élményre vágyik a betondzsungelben. Mint megtudtuk, erre a fogásra nagyon büszke a csapat. Lehetnek is!

Az előételek közül a kecskesajtos, marinált céklacarpacciót választottuk végül – pedig nagyon gondolkodtunk a pestós, grillezett körtés kecskesajton is. De ezt a döntésünket sem bántuk meg: háromféle árnyalatú cékla sorjázott a tányéron, előrevetítvén azt a festői látásmódot, amellyel szemlátomást itt minden tányérhoz és alapanyaghoz hozzányúlnak. Az a kategória, amikor az ember nem szívesen túrja szét a kompozíciót még akkor se, mikor már hosszú percek óta fotózza ilyen meg olyan szögből a telefonjával. Na, ez a céklaösszeállítás pont ilyen. Ízre balzsamecetes, mustáros, textúrára friss roppanós. Ideális azoknak, akik vigyáznak a vonalaikra – na meg azoknak is, akik egyáltalán nem. Előreugornánk picit most az időben, mert a desszert helyett választott utolsó fogásunk is ide kívánkozik a tematikája miatt. Azt rögtön konstatáltuk az étlapon, hogy az Axis csapata szereti a sajtokat. Méghozzá a magyarokat is, amelyeknek komoly bizalmat szavaztak. Így a Hisztéria cukrászda desszertkülönlegességei helyett a végén egy magyar termelői sajttálra neveztünk be, mert eddig ezen a fronton nem volt túl jó tapasztalatunk. Legalábbis semmi kiemelkedő, egy átlag olasz szupermarketet megközelítő. Minden prekoncepciónk ellenére a magyar sajtról való véleményünket muszáj leszünk, ha nem is újraírni, de legalább árnyalni. Az Axisnak ugyanis sikerült az, ami a legtöbb magyar étteremnek nem: olyan kistermelői beszállítókat találni, akik valóban értenek ahhoz, hogyan kell netán karakteres, nem mellékízű, nem rágógumi állagú, azaz jó sajtokat készíteni. És ez nagy eredmény! A tálalásról már nem is szólunk, gyönyörű volt, a pici zöldek egy falatnyi tavasszá avanzsálják a sajtválogatást – amelyhez roppant találó a levendulás körte és a szezám tuille.

Na de vissza a főételekhez! Szintén a klasszikusok közül választottunk egyet: a kacsamell ánizsos répapürével és rozmaringmártással érkezik, a sárga és fehér bébirépák mellett salotta hagyma és kelbimbó is mutatkozik az úgyszintén festői kompozícióban. Szerettük, hogy a kacsa nem volt “véres”, mégis puha maradt, kellően zsíros volt a bőre, a répapüré pedig izgalmasabb volt az ízesítésnek köszönhetően, mint általában az ilyesmi gyökérzöldség köretek. A másik főételünk egy karamellizált hagymával és brokkolival érkező szürkemarha-bélszín volt, amelynek tetején chimichurri trónolt. Robosztus húsdarab a műfaj imádóinak és egyfajta ökoérzés. Mert jó a Kobe és a Wagyu is, de itt a zöld fordulat hevében azért mégis jobb érzés talán egy olyan steaket majszolni, amit kvázi a szomszédban, az Alföldön nevelgettek, nem messziről kell ideszállítani. Pláne, ha van nekünk is egy ilyen kiváló alapanyagunk. Hát így voltunk mi tegnap, de egészen biztos, hogy ezt az alkalmat sok ilyen fogja még követni, ha a Westendben akad dolgunk.

Fotók: PR (enteriőr) és The Gentleman’s Review (étel)
2022. május 13.