Madridnak sok luxusszállodája van, de az 1912-ben megnyílt, akkoriban 800 szobás Palace Hotel különleges helyet foglal el a város szövetében. Számtalan híresség szállt már meg a történelmi falak közt, csak hogy egy párat említsünk: Picasso, Mata Hari, Dalí, Josephine Baker vagy Richard Strauss. Állítólag a hotel megépítését maga XIII. Alfonz király sugalmazta az eredeti tulajdonosnak, aki a korszak új anyagából, vasbetonból álmodta meg a grandiózus, négy kupolás épületet a város egyik legszebb pontjára. A Paseo del Pradóra (Prado-sétány) néz, de nemcsak a világhírű, klasszikus alkotásokat felvonultató szépművészeti múzeum, a Prado van hozzá közel, hanem két másik híres gyűjtemény is: a régi mesterek mellett különösen a századfordulós modern művészetben erős Museo Thyssen-Bornemisza és a modern festészet legfontosabb kiállítótere, a Museo Reina Sofía is. Sétatávolságra esik a Retiro park is, az egykori királyi rezidencia kertje, ahol bármely évszakban jól esik csak úgy andalogni.
A Palace Hotel volt Spanyolországban az első (és a világon a második), ahol minden szobához tartozott külön fürdőszoba is, illetve telefon úgyszintén. A szálloda a XX. században volt katonai kórház, de egy komplett szinten itt működött valamikor a Kínai Népköztársaság nagykövetsége is. Ma 475 szobával és lakosztállyal várja az eleganciára vágyó utazókat. Örömmel fogadtuk hát el a hotel meghívását, hogy kipróbáljuk, milyen érzés is az egyik legelőkelőbb spanyol szálláshelyen ébredni és falatozni. A The Westin Palace Madridba már megérkezni is egy élmény, a belváros szélén lévő épület egy komplett háztömböt fed le, rögtön sokkol így a méreteivel. Gyönyörű, aranyozott kovácsoltvas kapun lépünk be a festett előcsarnokba, ahol az embert azonnal megcsapja a történelem szele. Hagyományosan vett lobbyja nincs, innen a lépcső egy kör alakú előcsarnok részbe vezet, ahol például a karácsonyfát is felállították – mi az ünnepek előtt jártunk itt. Innen nyílik a teázó, a Tumi bőröndmárka üzlete és egy különlegesség is, az Olivier Bernoux shop. A kiegészítőtervező legyezőit olyan hírességek veszik, mint Madonna, Maye Musk vagy Rossy de Palma.
A szálloda kollégája ezután a legfölső emeletre kísért minket, méghozzá az egyik kupolalakosztályba. A tágas, mégis otthonos suite mintáiban a szecesszió köszön vissza, a kilátással pedig aligha lehet felvenni a versenyt. Éjszaka különösen szép, amikor ki van világítva a téren lévő Neptun-szökőkút és az ember város fényeiben gyönyörködhet. Bár a szobák modern bútorokkal, visszafogott színekkel vannak berendezve, mégis körül lengi őket valami, ami a régi korokat idézi meg. Valószínűleg ez az atmoszféra köszönhető a lakosztály térszervezésének is, hogy picit olyan zegzugosan kapcsolódnak egymáshoz az egyes helyiségek. Nekünk mindenesetre az egyik legjobb szállodaélményünk volt, az biztos. Egy kiadós városnézős, múzeumlátogatós nap után jól esett lehuppanni és visszatölteni az energiákat az egész napos szobaszervíznek köszönhetően.
És akkor térjünk is rá a gasztronómiára! A hotelnek a teázója mellett van egy bárja és egy ázsiai étterme is – bár ez eléggé lezártnak tűnt, amikor ott voltunk. A legnagyobb attrakció azonban ezen a fronton a La Rotonda étterem, ahol állítólag a város legjobb reggelijét adják – mint megtudtuk a concierge-től. Az egyik hétvégi nap, amikor nagyon későn mentünk le, kb. 20 percet álltunk sorba az asztalért, szóval tényleg egy roppant népszerű helyről van szó, amelyet a helyiek és a máshol megszálló turisták is előszeretettel látogatnak. Nem is csoda, a festett üvegkupola alatt mesés falatozni, és hát a választék is lenyűgöző. Természetesen van mód egyedi ízlés szerint is elkészíttetni az omlettet, ez alap, de erre nem is nagyon van szükség, olyan gazdag a kínálatát – akár még gyozát vagy tavaszi tekercset is találni. Mi mindenkit arra bátorítunk, hogy tapasztalja meg a The Westin Palace-élményt, hiszen vétek lenne elmulasztani!
Fotók: PR
