Az 1870-ben a Mariahilfer Strasssén megnyílt Hotel Kummer a császárváros egyik híresebb szállodájának számított nagyon sokáig. Megkopott fényét 2020-ban kapta vissza, sőt, igazából egy teljesen új életet nyert a gyönyörű épület a felújítással és átépítéssel, alig vártuk így, hogy a saját szemünkkel is lássuk azt a különleges miliőt, amely a 70-es évek Párizsának stílusát vegyíti a kelet-közép-európai századforduló hangulatával a Hotel Mottóban. A legszembetűnőbb változás először is, hogy az eredetileg lapostetős épület egy modern, manzárdos kialakítást kapott. (Mivel a fitness/spa és az étterem is itt, a hatodik emeleten található, ezért erről bővebben alább írunk.) A fehérre festett, eklektikus homlokzat fenséges eleganciát kölcsönöz a sarokháznak, amelynek mindkét oldalon van bejárata. A Mariahilfer Strassén egy saját pékséget is nyitottak, a Motto Brot kínálatából mi is kipróbáltuk a pain au chocolat-t és a mandulás croissant-t – utóbbi olyan kiváló, hogy még a kicsekkolás után is beugrottunk ide, hogy a kocsiban legyen mit majszolni. A Schadekgassén lévő bejárata (lásd. alább) gazdagon meg van pakolva növényekkel, kicsit ilyen dzsungelfeelingje lesz tőle az embernek, nagyon hangulatos. (A képen még egy korai állapot látható.)

Innen érhető el az egész kicsi lobby is, amely a hotel egyik legbájosabb része. Nagyon tetszett nekünk, ahogy próbálták itt megteremteni annak az illúzióját, mintha bizonyos darabok már az eredeti nyitás óta itt lennének, és az évtizedek során gyűlt fel mindaz, ami itt most látható – holott ugye minden új, kivéve a két rózsaszínes kanapét, amelyek a párizsi Ritz hotel leselejtezett, felújított darabjai. Figyelemre méltók az egész épületben a világítótestek, hogy milyen jó ízléssel vannak kiválasztva, Vagy az a céljuk, hogy a régi pompát jelenítsék meg, vagy olyan modern darabok, amelyek egy klasszikus modellből vették az inspirációt – mint a lobby csillárjai is. A lobby sok dizájnelemet előrevetít már: a cementlap mintás kerámiaburkolatokat, a rajzolt figurás tapétát, ami a lifteknél is megjelenik, a rojtos lámpaburákat, a játékos díszpárnákat. Az embernek ezekben mind van ideje gyönyörködni, mert becsekollás után rögtön meg is kínálják egy gin-tonickal. Külön pirospont a liftek klasszicizáló mivoltáért: az antikolt fémkaszni mellett minden részlet azt sugallja, hogy a ház építésénél tervezték be ezeket is.

A szobák és lakosztályok a négy csillagos Hotel Motto legkülönlegesebb helyiségei, egyszerűen imádnivalók, olyan igényességgel vannak berendezve, hogy a koncepcióra való odafigyelés az utolsó részletre is kiterjedt. A szekrények szinte rejtve vannak, ahogy például a képen látható, ablakos vécé is, a textilkárpittal bevont felületek az ágytámlához passzolnak. Imádnivaló a hűtő és a tévé ambivalens megoldása is, egyszerre akarnak ugyanis eltűnni és nagyon is láthatóvá válni. A minibár egy elegáns kis szekrényke, a tévét pedig a foncsorozott fali tükör rejti. A zsúrkocsin alkoholos italok is be vannak készítve citrommal és lime-mal, hogy az ember bármikor keverhessen magának egy koktélt. A szoba legkreatívabb része mégis a fürdő. Imádtuk az antiknak kinéző mosdószekrényt, hozzá a tükröt és a retró mintás zuhanyzóburkolatot, és igazán remek belsőépítészeti megoldás, hogy a fürdőt lényegében egy üvegkalitkába tették, nem falakkal választották le, sokat jelent ez a térérzet szempontjából. Szerettük azt a kreativitást is, hogy minden bekészítésre valami vicceset írtak, a hajszárító zsákjára, hogy Extra Brut, a varrókészletre, hogy Haute Couture, a körömreszelőre, hogy Prison Break. De még az ajtóra kiakasztandó, a szobaasszonynak szóló figyelmeztetés is szellemes: Still in love.

A hatodik emeleten kapott helyett a szálloda étterme, a Chez Bernard. Nemcsak kívülről, az utcaszintről, de belülről is káprázatos lett ez a fajta kupolaarchitektúra, amit itt megvalósítottak. A lentről filigránnak ható, bentről robosztus, minimalista rácsozat egy ízig-vérig francia bisztróétteremet ölel körbe, az ajtóval szemben a bárral. A Chez Bernard abszolút működik a nap mindegyik szakában, mi reggelizni voltunk ott. Büféreggeli nincs, csak á la carte lehet rendelni az ebben a műfajban hagyományos fogásokat, mi kivált ajánljuk a vaníliasodós palacsintát bogyós gyümölcsökkel. Ide és a hetediken lévő rooftop bárba az utcáról beesve is lehet helyet foglalni természetesen. Bécs egyik legjobb adottságú tetőterasza van itt, csodás innen kémlelni a város háztetőit, míg az ember eszik egy jót, vagy elszürcsöli az Aperol Spritzét. Még a novemberi nap alatt is fantasztikus volt, pláne az lehet nyáron a napernyőkkel, amelyek pluszban hozzátesznek a feelinghez.

A szintén a hatodikon lévő spa és gym sem épp mindennapi kialakítást kapott. A manzárdlakásnak tűnő, franciás falburkolatú osztott enteriőrben kellemes lett nagyon a pihenőszekció, de itt található a szauna és a gőz is – jacuzzi az nincs. A másik helyiségben a zuhanyzóval osztozik az edzőterem. Újabban egyre divatosabbak ezek az alapvetően favázas gépek és súlyzók, de itt nagyon hozzátettek az érzethez, hogy visszarepültünk az időbe. A futópad íves kialakítása különleges, tényleg sokkal jobb ötlet volt ezt a márkát választani egy snassz, ultramodern fekete gépcsalád helyett. A Hotel Motto egy pillanatra sem esik ki a szerepéből, de nem akarja túltolni sem. Nagyon finom és jó ízléssel lavírozik korok és stílusok közt, egy olyan atmoszférát megcélozva, ahol egyformán jól érzi magát az is, aki eleganciára, és az is, aki a bohém sikkre vágyik.

Fotók: PR