Ugye emlékeztek még erre a posztomra tavalyról? (Ha akkor még nem olvastátok a blogot, akkor tessék most pótolni! ;)) A napot anno a Hilton Budapestben kezdtük egy villásreggelivel, amit nem véletlenül az executive lounge-ban költöttünk el, merthogy a szállodán végigsöprő felújítási hullám  a pesti oldalra  – így a Parlamentre is – csodás panorámával rendelkező Ikon éttermet is elérte, hogy aztán ősztől ismét teljes erőbedobással kapcsolódjon be megújult fizimiskájával a hotel és a város vérkeringésébe – immár azonban újrakeresztelve, Láng Bistro néven. Az élményben vasárnaponként 12:00-15:00 óra közt ti is osztozhattok. A két termes enteriőr nagyobbik hányada azokat a kortárs, amerikai stílusú luxusjegyeket hozza, amiket a szálloda többi része is, azaz visszafogott színekkel és mintákkal operál –  engem kicsit a fentebbi nézőpont az Armani/Casa stílusára emlékeztet. Őszintén szólva nekem tetszik, hogy itt nincs semmi pazar elem, olyan, amitől az ember álla picit már egyébként is leesett a lobbyn végighaladva, amíg eljutott ide. Furcsa is lenne a túl nagy kontraszt, hiszen ugyanebben a légtérben kapott helyett a látványkonyha (ahol frissen sütik a steaket az egyéni kívánalmaink szerint is akár), illetve a svédasztalos rész is, ami  valahol nekem egy fancy mediterrán piachangulatot idéz meg a színes mérlegekkel, a gyümölcskosarakkal és faládákkal. De sok az indusztriális elem, és metrócsempéből sincs éppen hiány – no,  ez a felhozatalról ugyanígy elmondható!

Az első élmény ugyanis: a döbbenet. Sőt, inkább egyfajta sokkos állapot ez! Sok büféreggelin/ebéden/vacsorán vettem már részt életemben, ilyen kínálatdömping azonban soha, sehol nem volt! Semmi költői túlzás nincs ebben most, mintha a szálloda csapatát az ötletelésnél az vezette volna, hogy ne tudjunk semmi olyasmire gondolni, ami ne lenne ott. A pultok roskadoznak a finomabbnál finomabb falatoktól, picit lehetetlen vállalkozásnak is tartanám mindent felsorolni, így csak a kedvenceimet emelem ki – aztán meg legyen ugye nektek is egy kis meglepetésfaktor a dologban! A konyhaszigeten sorakozó melegítőtálcákban a nyilván mindig változó leveseket és főételeket találjuk, bevallom, én innen most csak a medvehagyma krémlevest kóstoltam, mert még sosem próbáltam ezt a hiperszezonális zöldséget. Ja, meg a medvehagymás pennét! A meleg fogások döntő többsége egyébként a magyar konyha szülötte, míg a hideg előételes és a desszertes pult választéka főként a nemzetközi sztenderdek szerint lett kialakítva.

Nézzük is akkor a személyes highlightjaimat! Nagyon szerettem például a terrine állagú kacsamáj patét, ez egy kis lila, ehető virággal érkezik, illetve különösen ízletes – és egy kicsit édeskés –  volt a marhatatáros falatka is. Többféle érlelt sonka közül lehet választani, pl. van mangalica vagy kacsamell, de  spanyol és olasz jellegű is. Nagyon szerettem ezekhez köretként a sült zöld spárgát és a pestós kápiapaprikát. Ami meglepő volt, hogy szusit is kínálnak, a lazacos, avokádós, vörös tonhalas és pankómorzsás garnélás makik és tintahalas nigirik a Wasabiból érkeznek. E mellett egy nagy tálban vegyes seafood saláta is van – itt szerencsére nem locsolták meg nyakig balzsamecettel, mint általában mindenhol. A marinált lazac vagy a vajhal mellett kétféle rákmártogatós is akad, egyik jobb, mint a másik. A sajtszekció főként importtermékekből áll, elég látványos a hatalmas reggiói parmezántömb, az én kedvencem azonban egy tarte-os tálkában felszolgált francia lágy sajt volt.

Természetesen még ezerféle köret és pékárú, a nagyobb fajta kapribogyótól kezdve a bruschettán át a sült padlizsánig egy csomó egyéb finomság, amire most nem térek ki részletesebben. Jöjjenek inkább a desszertek! Ami meglepett, hogy négyféle fagyi közül is lehetett választani, illetve a mangópürével és bogyós gyümölcsökkel rétegzett chia mag puding volt még egy nagy élmény, ez volt a kedvencem. De szerettem a bogyós gyümölcs velős pohárdesszertet, illetve a gluténmentes meggyes lepényt is. A meggyes és az almás rétes is remek volt by the way! Mivel én se a somlói galuskát, se a gesztenyepürét, se a madártejet nem szeretem, így ezeket most is szkippeltem, amit viszont sajnálok, hogy se a citromtortára, se a “meggyes alagút” névre hallgató franciás desszertre, se a macaronokra nem maradt már kapacitásom. Látjátok, mondtam én az előbb, hogy nagyon impozáns a felhozatal, s bár mi közepesen éhesen érkeztünk, messze nem lehet végigkóstolni mindent egyszerre. Ez az a brunch a városban, ahova tényleg muszáj visszatérni, mert egyszerűen eszméletlen! (De ezt már mondtam ugye.)

A szerviz kifogástalan, a felszolgálók nagyon kedvesek és figyelmesek, folyamatosan töltik újra a pezsgős- és a borospoharakat, ahogy a frissen facsart narancslevet is (a 10 900 Ft/fős all you can eat ár ezek mellett a korlátlan sör és üdítőital fogyasztást is tartalmazza). Egy szó mint száz, itt a szép idő, tegyetek egy sétát a gyönyörű budai várban, előtte vagy utána pedig falatozzatok egy jót a város legpazarabb kilátásában gyönyörködve!

Fotók: PR és saját