Mivel múlt héten a privát Facebook-oldalam folyamatosan dobta ki nekem emlékként a tavalyi, bukaresti hosszú hétvégém fotóit, elhatároztam, hogy itt a blogon  is megér egy misét a román főváros. Merthogy abszolút megér! Imádtam, ahogy keverednek benne a stílusok és a korszakok, a párizsias paloták (a város a századfordulón, a Román Királyság létrejötte után kezdett rohamosan kiépülni, és ugye a románok mindig is a franciabarátságukról voltak híresek) vegyülnek a hagyományos és sokszor több száz éves ortodox kolostorokkal  és templomokkal, az egésznek mégis valahogy van egy fülledt, dél-olasz hangulata is. Nem is tudom, miért, lehet, hogy csak nekem. Leszögezném azonban: Bukarest nem egy klasszikusan szép, képeslapra kívánkozó város, ellenben roppant izgalmas, ahogy a modern és csillogó a leromlott régivel találkozik. Őszintén szólva nem is értem, miért nem népszerűbb desztináció nálunk, hiszen relatíve közel van, a Wizzair szűk másfél óra alatt ott van az Otopeni reptéren, ahonnan mi busszal navigálódtunk be a belvárosba, de természetesen ezt az – úgy emlékszem fél órás – utat transzferrel is abszolválhatjuk. A repjegyeket anno teljesen impulzusból vásároltam, és nem mondom, hogy ez a buszút eloszlatta a kétségeimet, hogy három napig itt bizony nem panelháztömböket és irgalmatlan nagy nyomort fogunk nézegetni.

A busz egyébként az Unirii térre (Piața Unirii) érkezik, a mi szállodánk a parlament (és az éppen épülőfélben lévő, új mega-giga székesegyház) oldalában húzódó Izvor-negyedben volt, itt van egyébként a helyi J.W. Marriottnak is otthont adó The Grand épülete, ami picit olyan, mint egy mini luxuspláza: a spa, a  World Class edzőterem, luxusirodák és egy kaszinó mellett fedelet biztosít a Louis Vuitton, a Roberto Cavalli, a Valentino, a Dolce&Gabbana, az Ermanno Scervino, a Rolex, a Phillip Plein, az Escada, és idén tavasztól a Dsquared2 márkaüzletének is, de a multibrand shopoknak köszönhetően lehet benne például Trussardit, Versace Collectiont, Alexander McQueent, Loro Pianát és Pierre Balmaint is vásárolni, illetve itt luxusírószereket (S.T Dupont, Dior, Montblanc, Hugo Boss, Versace), luxusórákat (Longines, Chopard, Baume&Mercier, Movado, stb.), valamint ékszereket (Messika, Pasquale Bruni, Marco Bicego, stb.), itt meg niche parfümöket (Amouage, Carthusia, Lalique, Diana Vreeland, stb.) lehet találni. Ha ezt választjuk szálláshelyül, közel esik a Parlament Palotája, a világ legnagyobb alapterületű épülete, Ceaușescu megalomániájának legékesebb bizonyítéka, amely végül a román nép 3 milliárd eurójába fájt. Csak csoportokban lehet megnézni, szerintem érdemes, mert bár sokan húzzák rá a szájukat, bent abszolút nem lehet megmondani, hogy ez nem egy neobarokk palota – nyilván tudjuk, hogy csak a nyolcvanas évek elején fogtak neki, de akkor is! Pazar termek sora, gigantikus oszlopok és kristálycsillárok, még az egyik teraszra is ki lehet menni, ahol elterül előttünk a Bulevardul Unirii, ez a grandiózusra megtervezett, szökőkutakkal dúsan rakott sugárút, amelynek két oldalán luxus lakótömböket építettek, ahol csak a leghűségesebb pártelit lakhatott. Ez egykor biztos fényűző lehetett, ma inkább szomorkás, az üzlethelyiségek  zöme kiadatlanul (mondjuk pont itt van az egyebek mellett Karl Lagerfeldet, Pal Zilerit és Cerrutit is forgalmazó Capodopera multibrand), a márványborítás a parlamentéhez hasonlóan potyog.

A hatalmas Izvor park mellett folydogáló csatorna a történelmi belváros (amit sajnos a Kárpátok Géniusza rendesen szétbarmolt a “modern/luxus szocreál” érdekében) széléig ér, ahol is kezdődik a város Andrássy útjaként is felfogható Viktória sugárút (Calea Victoriei): többek közt itt van a Ferrari Store, az Emporio Armani, a Radisson Blu hotel aljában a Hugo Boss, az Athénée Palace Hilton aljában a Gucci (átellenben a most Szépművészeti Múzeumként szolgáló egykori királyi palotával), de ezen az utcán találjuk az Antony Morato, a Burberry és a MaxMara üzletet is, sőt még a helyi Stan Ahuját is. A Farfetch itt pedig jól összeszedte a helyi multibrandeket! A történelmi nevezetességek is itt helyezkednek el, gyönyörű paloták (pl. a CEC Bank székháza vagy a régi kaszinó) tarkítják a leromlott bérházakat és paneltípusú épületeket. Sajnos pont az óváros lett a vigalmi negyed, így ha nem tudunk lepusztultabb (és ócskább) helyeket elképzelni a belső-erzsébetvárosi romkocsmáknál, nos, Bukarestben megtaláljuk ezeket a (fél)meztelen white trash / redneck angol turistákkal egyetemben. Szóval nem kertelek, aki csakis a luxust szereti, maradjon a Calea Victoriein, ettől eltávolodva néha tényleg nagyon balkániak az állapotok, a vidékről feljött kéregetőktől elkezdve a sikátorokban futkosó patkányokig. De valahol ennek is megvan a romantikája, hogy az egyik utcában a fényűző luxus, mellette kettővel pedig a nyomor jelei. Persze, a plázákban is találhatunk luxusüzleteket, a reptér felé a külvárosban lévő Baneasa Shopping Cityben van Chopard, TAG Heuer, Montblanc, Longchamp, Tumi, Wolford, sőt még Vilebrequin üzlet is, addig a szintén kijjebb eső AFI Cotroceni Armani/Exchange-et és Calvin Kleint tud villantani a többi prémiumbrand mellett. Kihagyhatatlan lelőhely még a Madison Perfumery niche parfümérialáncolat első üzlete a Dorobanti-negyedben (ugye ők még az Andrássy úton és Reykjavíkban rendelkeznek bolttal), ahol számos luxusmárkát találunk még, pl. itt van a Canali üzlet is.

Szállodákban a fentebbiek mellett ott van még a 24 emeletes Intercontinental, ellenben sajnos az eddig említettek mindegyikének nagyon elavultak már a szobái – ahogy a budapesti grand hotelek zömének ugyancsak. Jó hír azonban, hogy a Corinthia láncolat újranyitja a történelmi Grand Hotel du Boulevard-t. A maga műfajában én azonban határozottan ajánlom a Grand Hotel Continentalt, illetve a helyi Sheratont. Éttermekben az eddigi szállodákéi mellett a Herastrau parkban, a tó partján lévő Restaurant Isoletta vagy a Sardin lehet jó választás, kávézóban pedig abszolút a Cărturești Carouselt ajánlanám. Ez utóbbi egy századfordulós áruház, amit gyönyörűen felújítottak, hogy egy dizájn-, gourmet- és könyvesboltot alakítsanak ki benne a tetején egy kávézóval – de sajnos ez nem rooftop!

A Calea Victoriein továbbhaladva érdemes szemügyre vennünk a Cantacuzino-palotát, ez a város egyik legszebb szecessziós emléke, majd továbbsétálni a Viktória térre (Piața Victoriei), ahonnan egyenesen továbbhaladva a nagykövetségek villái közt beleütközünk a diadalívbe (ez egy landmark, figyelem!), hogy ott balra fordulva megcélozzuk a Palatul Primaverii-t, azaz Nicolae és Elena Ceaușescu egykori otthonát. Ami ma valószínűleg az egyik legnépszerűbb múzeum Romániában, ugyanis olyan részletességgel pillanthatunk bele a diktátorpár luxus hétköznapjaiba, hogy milyen gépeket használtak a wellnesshez (mondjuk ezek most már elég rémisztően néznek ki, haha :D), vagy hogy milyen ruhákat hordtak, hiszen ott lógnak a gardróbban a szemünk előtt.

+1 TIPP: Ha pedig telítődtünk már a bukaresti luxussal, ámde van még egy felesleges napunk, ki ne hagyjuk a román királyi család nyári rezidenciájául épült mesekastély-együttest a Kárpátok peremén megbújó Sinaiában – mindössze egy órás vonatútra a fővárostól. Maga a település elég jelentéktelen a Palace Hotelt (figyelem, ez nagyon elavult belülről!) és a kaszinót leszámítva (bár egy szép kolostora is van), azonban a kis gyalogtúra abszolút megéri, a Peleș-kastély ugyanis már az odavezető úton is lélegzetelállító. A sor, amit ki kell állni főszezonban a bejutásért, gigantikus lesz, most szólok, de megéri, mivel gyönyörű faragott enteriőrökön visz a csoportos túra, amelynek révén picit képet kaphatunk róla, hogyan is élt e fényűzésben a Hohenzollern-Sigmaringen dinasztia pár uralkodója és családjaik. (Az épület a restitúciónak köszönhetően ismét a trónfosztott királyi család tulajdonában van egyébként, jó pár más ingatlannal, erdőkkel és földekkel együtt, az egyik legvagyonosabb famíliává téve őket az országban.) Remélem tetszett ez a nem túl rövid poszt, és most azonnal megváltjátok a repjegyeket! 😉

Fotók: PR és saját archívum