Bár 2001-es alapításával a Baraka Restaurant tekinthető az egyik első igazi fine dining étteremnek Budapesten, bevallom, teljesen kimaradt eddig nálam a repertoárból, se anno a Magyar utcában vagy az Andrássy úton, se mostanság a Dorottya utcában nem ültem be hozzájuk, valahogy a képzeletbeli bakancslistámra kerültek az egyszer feltétlen kipróbálandók közé (és vannak még ott jó páran). A megújult, őszi menüsort ifjú séfjük, a brazil André Bicalho kreálta a “káosz” hívószava mentén. Már e fotók is roppant ígéretesnek tűntek, nem is sejtettem akkor még a monitor előtt, hogy az élmény ennél még sokkalta szuperebb lesz!

Péntek estére foglaltunk végül asztalt, s ahogy beléptünk a Palazzo Dorottya aljában megbúvó étterembe, rögtön éreztük, szívesen látnak minket és jó kezekben vagyunk. A náluk töltött 3,5 óra (!!!) alatt (merthogy kb. ennyi időt vesz igénybe egy 6 fogásos degusztációs menüsor abszolválása) megfigyelhettük, hogy a jobbára nemzetközi vendégkör is pont ugyanígy gondolhatja ezt, ami nemcsak a szintúgy internesönel staff és a tulajdonosok kedvességének és profizmusának köszönhető, hanem valóban annak a szándéknak, hogy az itt eltöltött idő maradandó élmény legyen – amit a sajtóanyagban ugyan egy kissé költői túlzásnak tartottam, végül kiderült, hogy a színtiszta valóság.

Az évszakváltás az új ízek mellett koncepcióváltozást is hozott magával, bár még lehet ugyan á la carte is rendelni, ezt az opciót hamarosan megszüntetik. Az izraeli-amerikai tulajdonos házaspár, Leora és David Seboek egyik legfontosabb célja ugyanis az étteremmel: a szórakoztatás. És mivel a színházban se mi rendezzük a darabot vagy a moziban a filmet, miért is lenne ez másként gasztrofonton? Legalábbis ezen a szinten. Alapvetően 4 vagy 6 fogás közül lehet így választani, mi 6-6-ot ettünk, szóval majdnem mindegyik új kreációt kóstoltuk. Míg a David sütötte kenyerek és az aperitifek (én a legédesebb koktélra, a Margarita’s Kiss-re voksoltam, amely vattacukor díszítéssel érkezik) mellett az első előételre vártunk, volt időm szétnézni enteriőrszempontból is (ugye ez nagyon is fontos!) Bár alapvetően nem szeretem a hangulatvilágítással sötétben tartott tereket, a Barakában mégis egyszerűen csak jó lenni a kényelmesen elegáns berendezésnek, az otthonosságot fokozó polcrendszernek, a látványkonyhának köszönhetően. Nagyon contemporary luxury, nagyon manhattani.

Az első starter a nyitóképen látható “terrárium” volt, ami egy mesebeli őszi kertet idéz meg törött (étcsoki) faágakkal, kristályokkal. Nagyon vicces volt, hogy kapásból nem is tudtuk, mi az ehető, de azért csak rátaláltunk a libamáj-kucsmagomba-csoki trióra (bár utóbbi növénynek van álcázva :)). A második pre-előétel folytatta ezt a trendet, amikor is nagyon koncentrálnod kell, mit is mond a pincér, lévén a tányérodban lévő valami egyáltalán nem annak tűnik: ez hivatalosan gyöngytyúk gombóc volt pirított hagymaágyon, valójában inkább tűnt az egész egy mini szénaboglyának. Most pedig jöjjenek a valódi előételek! Ebből az összeset, mind a hatot kóstoltuk. A kókuszos tom kha leves óriás tigrisgarnéla carpaccióval akkor vált igazán izgalmassá, amikor a vattacukor gömbből kiolvadó spirulinát, ezt a mikroalgát beletették – nekem az egyik kedvenc fogásom volt a különleges ízhatás miatt, de nem fogom lelőni a poént, kóstoljátok meg! 😉 A francia háztáji nyúlból készült gombócok hideg kovászos uborkapürével, málnás és kumkvat gyümölcsös bevonattal érkeztek, míg a kék homárhoz gyömbért, yuzu-citromot, lila édesburgonyát és zöldalmát párosítottak. Az én kedvencem a francia kacsamáj volt, de szerettük az algás, zöld currys, diós endíviát is, ahogy az Omaha fekete Angus bélszínt is Szent Jakab-kagylóval, lencsével, tofuval és wasabival.

Az öt főételből kettőt kóstoltunk, egyik legmaradandóbb húsélményem volt a magyar tenyészgazdaságból származó őz, de az atlanti tőkehalfiléhez párosított úgynevezett salty fingerst (tengeri babnak is hívják) nagyon vicces volt enni, szinte szétpattantak az embernek a szájában. A desszert előtt szintén egy fantáziafogás érkezett, mint a fentebbi képen is látjátok, a francia sajtválogatás csokis macaronkalapos gombaerdővé változott a séf keze alatt. Desszertnek én egy bergamott szörbetes, rizlingborba, köménybe és csillagánizsba áztatott szőlős, kőteleki mézes csodát ettem forraltbor habbal és habcsókkal, de kóstoltam a passiógyümölcsös-sütőtökös csokoládéválogatást is, amely összesen 15 (!) komponensből áll. Záróakkordként hátra volt még egy molekuláris gasztronómia ihlette, brandyvel töltött édesség, továbbá aprósüti sor, ami tényleg nagyon aprócska volt madeleine-nel, linzerféleséggel, macha teás csokival többek közt.

Végezetül álljon itt a roppant szimpatikus séf ars poeticája a menüről, amelyet bár a káosz ihletett, mi tökéletes harmóniát véltünk felfedezni benne, minden íz és textúra olyan profin megkonstruálva a tányérokon, akárha a netflixes Chef’s Table következő évadában lennénk. Apropó, nincs kontaktja valakinek közületek a producerhez? Lenne egy ötletem ugyanis a számára!

„Azért választottuk legújabb, őszi menünk ihletőjének a káoszt, mert ez fejezi ki legjobban ezt az évszakot. Ilyenkor a dolgok nem azok, mint aminek látszanak. Minden olyan furcsa, közben valahogy mégis csodálatos. A múlt romjain lépkedünk, miközben az új évszak meglepetései varázsolnak el bennünket. Érzékeinket megtéveszti ez az össze-visszaság, úgy tűnhet, mintha a hanyatlással kéne szembenéznünk, miközben az új évszak igazi megvilágosodást és örömet hordoz magában. Együtt sétálunk vendégeinkkel ezen a göröngyös úton, együtt éljük át a zavaros felfedezések élményét! Ünnepeljük a rendezetlenséget, és hagyjuk, hogy az ízek leheljenek belénk életet!”

Fotók: PR