Ha egyáltalán még nem láttátok és imádjátok őket! Bevallom, jómagam nagy period drama rajongó vagyok, főként a századfordulón játszódókat szeretem, mert ott valahogy kevesebb már a kosz az embereken, a ruhák és a díszletek ellenben igencsak pompázatosak. Persze, nem vagyok mindenevő, van olyan, amin csak végigszenvedtem magam (Háború és béke), van olyan, ami annyira untatott, hogy abbahagytam (Upstairs downstairs felújított változata, Tudorok, Marco Polo, Hölgyek öröme – ez utóbbi egy századfordulós nagyáruházról szól Émile Zola után szabadon, ahogy a Mr. Selfridge is.), de vannak olyanok, amelyekből képes voltam egymás után falni a részeket, aztán gyötört is rendesen a lelkiismeret, mivel a feladataimat meg elhanyagoltam miattuk. Lássuk csak, melyek is ezek, amit akár Ti is előrángathattok a kalapból, ha ne adj Isten, a nyaraláson három napig folyamatosan szakad az eső!

1. Downton Abbey

Mielőtt azt gondolnátok, hogy nincs ki a négy kerekem, hogy egy ilyen csajoknak való kosztümös szappanoperát ajánlgatok, akkor most figyeljetek! Természetesen nem a cselédpletykák és a szerelmi civódások (mert ne tagadjuk el, ilyen is van azért benne bőven) kötöttek le, hanem hogy remek betekintést enged az évadokon keresztül egyre inkább teret vesztő vidéki brit arisztokrácia mindennapjaiba. Gazdasági aspektusból érdekes belelátni, hogyan próbál a család kilavírozni a latifundiumok feldarabolását gátló hitbizomány intézménye alól, majd egészen addig követni őket, amíg végül felismerik, hogy végképp megváltoztak a társadalmi keretek, és a nagybirtokrendszer immár fenntarthatatlanná vált. A sorozat legnagyobb erénye, hogy bevezeti a nézőt a személyzet világába is, nekem a hierarchia csúcsán álló Mr. Carson (a főkomornyik) volt  az egyik kedvenc karakterem. Kezdjetek bele, legfeljebb majd csuklom! 😉

2.Borgiák

Az erkölcseit illetően igencsak feddhető VI. Sándor pápáról és kedves (sic!) családjáról szól a három évad, amit sajnos nem forgattak tovább, mert a beleölt pénzt nagyon elbukta a projekt. Mondjuk személy szerint én örülök, hogy nem spóroltak a dolgon (a stúdió és a befektetők nyilván kevésbé), igazán látványosan elevenednek meg a középkori Pápai Állam hétköznapjai, természetesen sok ármánnyal, intrikával, gyilkossággal és szexszel, ahogy azt az ember ettől a korszaktól és műfajtól el is várja. Jeremy Irons igazán profin hozza a karaktert, s bár a többiek csupán másodhegedűsek mellett, remek koncert kerekedik belőle. Szóval ha szeretitek a késő középkori atmoszférát és a  cselszövéseket, továbbá szívesen belelátnátok a korabeli római/itáliai elit életébe is, akkor egy ideig időzzetek virtuálisan a Vatikán falai közt ezzel a sorozattal! (Figyelem, ennek egyébként készült egy német változata is, na, az nagyon béna  az amerikai, az etyeki Korda Stúdióban forgatott után!)

3.Medici: Masters of Florence

Variáció a fentebbi témára 230 km-rel odébb, a “Város” felett itt azonban nem a felkapaszkodott spanyol család, hanem a felkapaszkodott helyi bankárcsalád uralkodik, és próbálja általa saját céljait megvalósítani. Ha eddig max. annyit tudtál Firenzéről, hogy évente ott rendezik a Pitti Uomót,  akkor ez egy izgalmas és roppant szórakoztató tanmese arról, hogyan is működtek úgy általában az észak-itáliai, úgynevezett arisztokratikus köztársaságok és a korabeli politika és gazdaság az Appenini-félszigeten, ha az előbbiből ez még nem lenne elég világos. Dustin Hoffman remek marketingfogás volt, nos, ő csak mutatóban van benne, de a Cosimo de Medicit játszó, trónok harcás Richard Madden is elég jó, ahogy a no name többiek is. Bevallom, én úgy akadtam rá, hogy a végére értem a Borgiáknak, és jöttek az elvonási tünetek, amit ez az egy évad (elvileg több is lesz) ideig-óráig csillapított. Ha Ti is így jártok, ez egy remek elvonókúra, ami után van esély újra normális életet élni. 😀

+1. The Crown

Szintén súlyosan addiktív, szégyen vagy sem, de jól emlékszem arra az ominózus őszi hétvégére, hogy ki sem mozdultam az ágyból, amíg a végére nem értem a 2. évadnak – egészen addig meg voltam győződve róla, hogy csak a Trónok harca okozhat ilyesfajta függést nálam. A világon az eddig készült legdrágább sorozat lett, puccból is futotta ebből a pénzből rendesen, Claire Foy és a többi, relatíve feltörekvő brit színész egyaránt zseniális, tökéletesen visszaadják, milyen lehetett II. Erzsébet uralkodásának eleje – főként a saját szemszögéből. Én mondjuk anno a Hellen Mirren-féle A királynőt is imádtam (pedig nem vagyok különösebben oda az angol királyi családért, az elbulvárosodás miatt roppantul unom őket, az az igazság), remekül kiegészíti azt, és ebben van az eddigi legjobb Churchill-alakítás, amit valaha láttam – nem is tetszett később A legsötétebb óra!

Ha pedig még mindig esik az eső (vagy már meguntátok az arisztokrácia ügyes-bajos dolgait), ajánlom ezeket is a figyelmetekbe! Vagy csak szimplán olvasgassátok a blogot! 😉

Fotó:PR