Nincs olyan nagyváros, amely ne tudna felmutatni olyan értelmetlen veszteséget, amikor is egy csodás épülettel lett szegényebb. Nyilván egy olyan hely, mint Budapest, amelyen hadseregek garázdálkodtak (=bombázták és lőtték) többet számlál ezekből a sajnálatos esetekből. De arra is számtalan példa akad, hogy a városok önszántukból mondanak le olyan ékeikről, amelyeket a későbbi korok egész biztos landmarknak tartottak és szétinstáztak volna (lásd. a párizsi Trocadero-palota avagy New York megannyi reprezentatív épülete). Budapesten sok magán- és középület gyilkosa lett a német és a szovjet hadsereg összecsapása, de sokkal többet ártottak neki a kommunisták, akik számtalan pazar, még megmenthető palotát bontottak le pusztán ideológiai okokból. És persze ne feledkezzünk meg a kortársak bizarr ötleteiről sem, amelyek kapcsán a mai személőben jogosan merül fel a kérdés: már akkor is munkaerő hiány volt, így nem talált egy tisztességes főépítészt avagy örökségvédelmi szakembert a városvezetés? Hogyan engedhették meg pl. a regnáló miniszterelnök szeszélyéből a város egyik legpazarabb épületének tartott Karátsonyi-palota ledózerolását? Érthetetlen. No, de lássuk mára miket hoztam!
Fentebb az Andrássy út (akkor még Sugár út) egyik legpazarabb “nyaralóját”, az Edelsheim-Gyulai-villát (1876) látjátok, amely a Hősök terén állt. Később ismert volt még Born-villaként is, ugyanis ez a bárói família vette meg a névadó grófi családtól – előbbieknek egyébként a hivatalos rezidenciája természetesen a várban volt, egy meglehetősen puritán házban, szóval lehet, ezt akarták kompenzálni ezzel az ingatlannal. Az Edelsheim-Gyulai-család neve ugye onnan lehet ismerős, hogy egyik tagja, Ilona grófnő Horthy Miklós menye lett, egy nagyon rövid ideig kormányzóhelyettesné, ugyanis férje két év házasság után repülőgép balesetben halt meg. (A jó pilótaként számon tartott Horthy Istvántól a saját mulasztásával magyarázott szerencsétlenség elképzelhetetlen volt már akkoriban is, valószínűleg a nácik buherálhattak valamit a gépén, hogy megakadályozzák a kiugrási kísérletét a háborúból.) A telek félköríves alakja árulkodó lehet egyébként, igen, itt áll ugye ma az a félköríves ház, amelynek a kedvéért Born báró lebontatta ezt a pazar épületet 1942-ben – jobb üzleti lehetőségnek látta ugyanis, ha bérlakásokat alakít ki.
A másik épület egy igazi “nagyvad” volt, a királyi palota tőszomszédságában állt a várban, a jelenleg egyszintesként csúfoskodó Honvéd Főparancsnoksággal szemben (amit ugye pusztán szélfogónak hagytak meg a kommunisták, hogy ne fázzanak a téren keresztülsüvítő szélben az elvtársak). A Teleki-palotát francia stílusban dolgozták át, hogy egy hatalmas, kerttel ellátott épület legyen belőle: József főherceg palotája. Az épület nem szenvedett katasztrofális károkat a harcok során, jól mutatja, hogy egy ideig munkáskonyha üzemelt benne, majd ideológiai okokból mégiscsak felrobbantották, na meg hogy a helyére buszparkolót (!) létesítsenek. Ma ugye pusztaság és – egyes szakértők szerint középkorinak kamuzott – romok tekinthetők meg a helyén, őszintén remélem, hogy egyszer arra is futja majd, hogy a királyi lovardához és a főőrségi épülethez hasonlóan ezt is visszahúzzák. Legalább betonból.
Ha olvasnátok még a témában, itt egy korábbi posztom arról, mi lett a budapesti Ritz hotel sorsa.
Fotók: Fortepan/Budapesti Történeti Levéltár, FSZEK
