Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálam ilyen tájt, év vége felé mindig előjön a személyes igény, hogy átpörgessem picit magamban, hogyan is telt el az esztendő, sikerült-e  megvalósítanom mindazt, amit kitűztem magam elé célként januárban. Az idei szezonzárás alkalmával kissé nagyot igyekszem markolni, ugyanis a mai napot lényegében teljes mértékben azzal töltöttem, hogy több, mint egy évtizedre visszamenőleg igyekeztem átszanálni a fotókat és egyebeket a gépen, a külső vinyón, a telefonomon és a csillió pendrón, hogy valamiféle logikus, jól kereshető rendszer alakuljon a kusza adathalmazból, amelyben sose találok semmit. Ugyan korántsem végeztem még a művelettel – amelyet a nosztalgiázás is csak lassít -, de előjött pár olyan emlék, amelyet örömmel megosztanék veletek itt, lévén a témánkba vág. (Úgysem lesz az idén személyes, a 2019-es évre visszatekintős poszt, szörföljetek és kattintgassatok csak bátran, ha tudni akarjátok, mivel is töltöttem az elmúlt hónapokat!) Alább pedig akkor az a 3+1 event, amelyen még a blog indulása előtt vettem részt a különböző munkáimból kifolyólag, avagy olykor kínálkozik idehaza is arra alkalom, hogy az ember picit különlegesnek érezhesse magát. Akkor is, ha nem milliárdos! 😉

1.A The Ritz-Carlton, Budapest nyitópartija

Akik rendszeresen követnek, sokszor olvashattak már ezt-azt az egyik legkedvesebb hazai luxusszállodámról, de ugye minden barátság kezdődik valamikor. A miénk a szálloda soft openingje alatti sajtóbejáráson indult, amelyet a nagyszabású nyitópartira való meghívás követett. Az eseményen a Gentlemen’s CHOICE magazin főszerkesztő-helyetteseként vettem részt, és valamelyik közép-ázsiai miniszterelnök (talán az azeri vagy a tadzsik) és testőrségének asztalánál kaptunk helyet a fogadáson. A vacsora előtt egyébként még maga Orbán Viktor is mondott beszédet, de eljött a szaúdi királyi családdal is rokonságban álló üzletember (a szálloda tulajdonosa), Khalaf al-Habtoor úgyszintén. Továbbá még abban az évben a szálloda invitálására eltöltöttünk két éjszakát egy pazar, Erzsébet térre néző lakosztályban a két ünnep között. Hát innen a nagy szerelem, most legalább már tudjátok. 😉

2. Vacsora a francia nagykövetnél

Már nem is emlékszem, mi volt az apropója (talán egy 100 éves jubileum?), de éppen akkor látogatott Budapestre a legpatinásabb francia luxusmárkákat tömörítő érdekvédelmi szervezet, a Comité Colbert elnökasszonya, amikor épp jómagam voltam az ugyancsak tag S.T. Dupont régiós kommunikációs- és marketingvezetője. (Magyarország, Szlovákia, Csehország és Lengyelország tartozott hozzám by the way.) Így természetesen a főnökömmel (a régiós ügyvezetővel) együtt meghívtak a Magyar Tudományos Akadémián tartott luxusipari konferenciára (ami az első és 2015 óta az utolsó is volt egyben idehaza a témában), majd hivatalosak voltunk az esti, exkluzív ültetett vacsorára is, amit a francia nagyköveti rezidencián adtak. Az estélyre az országban márkaképviselettel rendelkező francia luxusbrandek vezetői mellett a helyi francia diplomácia prominensei (konzulok, kulturális attasé, stb.) és Párizsban szolgáló magyar diplomaták is meghívást kaptak.

3.Születésnapi maraton Lombardiában

2017-ben 30. születésnapját ünnepelte a Zepter, s mivel a gyáruk Milánó mellett található, így a tulajdonosok odautaztatták egy hosszú hétvége erejéig a vendégeket – a cég leányvállalatainak vezetőit szerte a világból, illetve barátaikat, akik jobbára a belgrádi és a svájci felső tízezerből kerülnek ki. Jómagam egyedüli sajtómunkásként, a főnököm meghívójával képviseltem a Mediaworks női portfólióját (itt a részletes beszámoló róla a Lakáskultúra Online-on egyébként), és szemem-szám tátva maradt, olyan fancyn meg volt szervezve minden. A timing nagyon feszes volt, az ember csak kapkodta a fejét, hogy mikor megy éppen valami red carpet eventre, mikor csak egy szimpla koktélpartira, szóval e pár nap alatt elég sokszor öltöztem át. 😀 Az eseménysorozat fénypontja a közvetlenül  a Comói-tó partján (lásd. a nyitóképet!) magasodó Villa Erbában  – a Visconti hercegi család nyári rezidenciáján – tartott parti volt, tényleg olyan menő díszletek közt, mintha csak egy James Bond-filmbe csöppent volna az ember. A ruhák káprázatosak voltak, a gyémántok csak úgy szikráztak, a legpazarabb falatokat szolgálták fel, nem is találok rá még mindig szavakat.

Természetesen ezek mellett még jócskán akad a képzeletbeli emlékkönyvemben szép pillant, koccintottam Kilian Hennessyvel, egyedüli újságíróként voltam hivatalos a Louis Vuitton hazai partijaira, persze, akadt olyan event is, amelyet egyéb elfoglaltság hiányában ki kellett hagynom – mint amikor a Ford hívott meg egy háromnapos luxusútra a norvég fjordokba.

+1. Party time művészekkel, grófnőkkel és socialite-okkal

Ezt a pontot azért tárgyalom külön, mert  nem munkából kifolyólag vettem részt az estélyeken, másrészt rendszeresek voltak a meghívások. Egészen addig, amíg Richard barátom úgy nem döntött, hogy repatriál Londonba. A “házi bulijai” mindig fontos társasági eseménynek számítottak Budapesten, legyen szó szilveszteri partiról vagy lakásavatóról. Utóbbiból volt egy pár, ugyanis eddig négyszer költözött – kétségkívül a Madame Gerbeaud egykori magánpalotájának szinte komplett első emeletét elfoglaló pecó volt a legpazarabb. De én imádtam ezt a panorámás, Belgrád rakparti ingatlant is, amit még a Polgári Otthonba fotóztunk be (előbbi meg ugye a Lakáskultúra 2017. decemberi lapszámában volt szemrevételezhető.) Érdekes volt úgy szórakozni (netán az amerikai nagykövettel  vagy Norvégia leggazdagabb emberével társalogni), hogy minden porcikáját ismertem ezeknek a csodás ingatlanoknak – lévén az összes fotózását és publikációját jómagam intéztem.

Fotók: Gosztom Gergő,  Magyar Máté, saját