Most, hogy az angolszász világ megannyi városában dőlnek a szobrai az egykori rabszolgatartóknak (sőt, még Belgiumban is, lásd. ezt a posztomat!), gondoltam, érdekes lenne egy bejegyzés a korszak jellegzetes amerikai luxusingatlan típusáról, amely nem kisebb szálka éppenséggel a tüntetők szemében. (Nem véletlen, hogy anno a polgárháborúban is hányat felgyújtottak belőlük.) Az úgynevezett antebellum stílusú lakóházak tökéletesen megkomponált eleganciájukkal szinte uralták a Deep South, azaz az USA déli, rabszolgatartó államainak panorámáját. Maga a latin szó azt jelenti egyébként, hogy “háború előtti”, mivel az amerikai polgárháborút megelőző három évtizedben (1830-1860) hódított ez a stílus, amelyet a neoklasszicista építészet egyik alfajának tekinthetünk, s ami még számtalan egyéb alstílusra bomlik (Federal Style, Georgian Style, Greek Revival, stb.). Közös jellemzőjük, hogy a többszintes lakótér mint egy kis doboz, úgy ül az épület közepén, amit általában kolosszális oszloprendű pillérek szegélyeznek egy széles tornácot kialakítva. A legtöbb esetben szimpla nyeregtető fedi, de a módosabb ültetvényes családok akár kupolát is tehettek a tágas előcsarnok fölé, amely segítette a tér bevilágítását egyrészről, de főként reprezentatív célt szolgált. (Avagy bőven termelnek annyi pénzt a gyapotföldek, hogy ezt a fényűzést is megengedheti magának a család.) A sokszor fehérre mázolt, nem ritkán az ókori görög templomokat kopizó (lásd. a képen!) külső annál pazarabb berendezést takar, amelyet akár mi is szemrevételezhetünk, lévén a legtöbb megmaradt épület ma már múzeumként funkcionál.

Fotó: Wikimedia Commons