Nem éppen könnyedén találtuk meg a Zágráb egyik legjobb étteremének tartott fine dining szentélyt, a Theatrium by Filhót. A Google Maps azt mutatta, hogy jó helyen járunk, a zágrábi főtérhez közel eső utcában azonban se híre, se hamva nem volt a helynek. Ugyanis az udvarban kell keresni, követni a tömeget, akik vacsoraidő tájt a Zagreb Youth Theaterbe igyekeznek megnézni egy színdarabot. Erről a színházról kapta a nevét az étterem is, na meg a tulajdonos-séfről, Filip Horvatról (ugye a nevének kezdőbetűiből tevődik össze a Filho műszó). Talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez az étterem Zágráb legszebbje a színeinek köszönhetően. Bár a borvörös árnyalat is nagy hangsúlyt kap az egyik falnézeten, de főként a királykék dominál, amelyet a modern műalkotások tesznek igazán ütőssé.

Nagyon tetszett nekünk, hogy a szép, selymes tapintású faszékek ülőfelületei is más-más színű kárpitot kaptak és a teríték is majd kicsattan a szivárvány árnyalataitól. Nagyon hangulatos egy körasztalnál itt letelepedni az üvegtetős, az udvar kvázi felét elfoglaló átriumban, és várni, hogy itt is megkezdődjék az előadás, annyi különbséggel, hogy itt a zenekar helyett felszolgálók, a díva vagy bonviván helyett pedig a séfek játsszák a szerepüket. Az is nagyon kreatív továbbá, hogy az étlapot itt repertoárnak hívják, és hogy bár fine dining kreációkat állít elő a konyha, mégsem fix a menü, hanem mi válogathatjuk össze, akár csak egy á la carte helyen. Mivel mi a Ház vendégei voltunk, az általuk összeállított tételsort kóstoltuk végig: egy amuse bouche-t, egy-egy előételt, egy-egy főételt és egy-egy desszertet.

Az amuse bouche-unk egy falatnyi habkönnyű tésztás, gluténmentes szendvicske volt, amelyet egy jus-ben szervírozott gyönyörű, színes kompozíció követett egy részről. Volt benne tojássárgája, zsenge spárga, kucsmagomba és háromféle szósszal (elég majonézes beütésűekkel) volt megbolondítva. Mellé marhabélszín carpacciót kaptunk, amelyen ízvilágra kb. ugyanilyen aromájú pöttyök díszelegtek. Két nagyon hasonló főételt kaptunk. Az egyik egy tipikus horvát fogás, azaz rétestésztába bugyolált csirke, sok-sok fekete, gyalult szarvasgombával a tetején, a másik pedig a Ház signature fogása, a Wellington-bélszín marhajus-ben, krumplipürével. A desszertjeink közül az egyik hideg eperleves matcha fagyival, a másik pedig szintén az étterem büszkesége, az újraértelmezett tiramisú, amelybe egy cseppnyi whiskey is került.

Fotók: The Gentleman’s Review