Ebben a cikkünkben már írtunk róla, hogy egy hétvége erejéig kipróbáltuk a prágai Four Seasonst, és nagyon elégedetten távoztunk a hotelből, ami nemcsak a szép és elegáns környezetnek vagy a kényelmes szobának volt köszönhető, hanem természetesen a gasztronómiának is. A hotel á la carte étterme az olasz séf által vezetett CottoCrudo, itt történik egyébként a reggeliztetés is. A svédasztal pazar, elég nagy a kínálat, pláne a desszertek közül volt nehéz választani – mert ugye mindkét reggel ki akartunk próbálni a menükártyáról rendelhető ételek közül is valamit. Az abszolút highlight a cseh almakompót feltétes francia bundáskenyér volt. De térjünk rá a vacsorára, amely bár alapvetően á la carte, rendelős koncepció, de két amuse bouche és a végén petit four is érkezik, akárcsak egy fine dining helyen. (Egyébként a budapesti Four Seasonsnek is van ilyen ajánlata, a Kollázsban is tesztelhető egy ilyesmi élmény, mint mi is írtunk róla korábban.)

Tehát mint mondtuk, kétféle amuse bouche jött, amíg vártunk a rendelésünkre, viszont, amire inkább fel szeretnénk hívni a figyelmet, az a kenyérválogatás, azon belül is a focaccia, merthogy ilyen jót még soha sehol nem ettünk. Kellően olajos a tészta és roppant puha, mégsem tapicskol az ember a zsiradékban – bár talán a pluszban felszolgált olívaolajat már nem igényli a műfaj, azt hagyjuk meg a kovászos kenyérnek. A sült koktélparadicsom plusz ízt ad a lágy tésztának, tényleg szuper nyitány volt. Sőt, ez az egyszerű liguriai étel leiskolázta a két falatkát is, ezt kell, hogy mondjuk. Az osztriga itt darabra kérhető, a kagylóhúson kívül pedig még uborka, vöröshagyma és tengeri spárga van a héjban, igazán ínycsiklandó volt, és a welcome champagne mellé pedig találó választás, meg kell, hogy mondjuk.

A két előételünket úgy választottuk ki, hogy legyen egy újszerű kreáció és egy klasszikus is. Polipterrint ugyanis még soha sem ettünk, csak más állatból kóstoltuk ezt a kocsonyás ínyencséget. A sült polipcsáp fel lett darabolva, majd rá lett öntve a zselés anyag, és dermedten tálalták némi díszítéssel. Látványra tényleg roppant különleges, ízre és textúrára is nagyon kellemes. Bár azt gondoltuk, a vitello tonatóval nem tévedünk új terepre, hiszen sokszor kóstoltuk már a tonhalszószos, kapribogyós borjúcarpacciót, de tálalásra is már egy nagyon szép kreáció érkezett, ahogy a hús és a szósz külön volt választva, előbbi pedig virágszirommal volt megszórva. Ízre sem a megszokott volt, a tonhal jóval kevésbé volt tolakodó a kompozícióban, ami az étel előnyére szolgált véleményünk szerint. Mindkét hideg előételhez sokat tett hozzá a hatalmas fehér porcelántányér is.

Főételnek egy halat és egy húsételt akartunk kérni, mindig érdekes, hogy egy adott hely melyikben az erősebb. Itt azonban ezt nem tudnánk megállapítani, nagyon finom volt a tengeri sügér, amelyhez kétféle állagban passzintották hozzá a paradicsomot – és dekorációnak egy garnélát. A nagyobb szám gondolatiságban viszont kétségtelenül az érlelt kacsamell volt, amely ropogós bőrrel érkezett. Na nem szárazzal, hanem enyhén zsírossal, pont ahogy kell. Nézzük még, mi van ebben a mesterműben! A fasírtgombócnak kinéző golyót konfitált kacsakrokettnek hívják, amelyhez némi erdei gombát, jus-t, sárgabarackpürét és aszalt kajszit párosítottak. A tányér leglátványosabb eleme azonban az a kis tortaszelet formájú kiegészítő, ami valójában kacsamáj és a zsírja sárgabarack pöttyökkel. Ha idejöttök vacsorázni, ezt feltétlenül kérjétek! Ahogy az alábbi mangós pavlovát is! A kissé gumicukorszerű mangószelet alatt kókuszos pralinéfagyi gombóckák bújnak meg, alatta meg a keményre vert cukros tojásfehérje, azaz a roppanós habcsók, amelyet passiógyümölcs szósz vesz körbe. Tökéletes lezárása lett volna ez a könnyű, nem túl édes desszert a vacsorának, ha nem jött volna még ez a három falatka, amelyek közül nekünk a banánzselé jött be leginkább. Bár igazából mindegyik.

Enteriőrfotó: PR, gasztrófotók: The Gentleman’s Review