Augusztus 28. és szeptember 4. között a Magyar Divat & Design Ügynökség 12. alkalommal rendezte meg a Budapest Central European Fashion Weeket (BCEFW), a kelet-közép-európai régió legfontosabb divatseregszemléjét. A megannyi side event után természetesen idén ősszel is a szakma körében leginkább várt fő esemény, a divatbemutatók és a prezentációk sora zárta a hetet, ez a programelem ezúttal a Millenáris Parkban kapott helyet. A bemutató márkák közül a klasszikus eleganciát talán leginkább a Viktoria Varga, a Mero, a Katti Zoób és a Sentiments képviselte – időhiányból fakadóan azonban csak az utóbbi show-jára látogattunk ki, és ezúttal sem csalódtunk.
A tulajdonos-tervező, Joó Beatrix és a Sentiments szezonról szezonra hozza azt, amiért az elegánsan öltözködni kívánó hölgyek szerethetik a brandet: klasszikus sziluettek, semmi öncélú és progresszívnek képzelt húzás vagy csak a tervezőnek nyilvánvaló, túlgondolt háttérfilozófia és viselhetetlen androgünitás. Ez utóbbiaknak is megvan persze a maga tere és ideje, azonban azok nem a kelet-közép-európai elit mindennapjai és alkalmai, és az remekül látszik, hogy a budapesti társasági életben otthonosan mozgó tervező több évtizednyi tapasztalatából fakadóan érti is ezt.
A fix klientúra egy jó tükör, amely kristálytisztán megmutatja, mire is vágyik a régióban a politikus- vagy diplomatafeleség, az üzletasszony vagy a gazdasági elitbe tartozó jómódú hitves, a művésznő, netán a társasági előkelőség. Nem túl bonyolult ez a recept egyébként: finom anyagokat szeretne magán viselni és csinos, vonzó akar lenni. Bizonyos adottságait inkább elrejtené, az előnyösebbeket pedig kiemelné. Ha pedig már nem keveset fizet azért, hogy a ruhát a méretére szabják, netán egyedileg kreáljanak számára valamit, akkor jó, ha még egy kis plusz kedvesség, ne adj isten törődés is befigyel. Ennyi lenne a titok, se több, se kevesebb. És ezt a Sentiments új, Synesthesia nevet viselő kollekciója kisujjgyakorlatként oldja meg – ahogy a márkától már megszokhattuk.
A 2024-es tavasz-nyári kollekció is a klasszikus nőiességet állítja a középpontba kissé a 70-es évek glamúrjának életérzésével, némely darabot akár Jackie Onassis, Grace Kelly, Maria Callas, Farah Pahlavi vagy Elizabeth Taylor is viselhetne egy Égei-tengeri hajókörúton a jacht fedélzetén vagy Caprin koktélozva a Piazzettán. A kollekció fő motívuma egy pasztellesebb, apróvirágos terülőminta, a meghívóra is ez került rá. Alapvetően minden egyéb modell is az ezzel megnyomott selymekhez igazodik. Nagy kedvenceink voltak még a Chanel tweedjeit idéző csillogó darabok, a hangsúlyos, díszes gombolású ceruzaszoknya abszolút kitűnt az eleganciájával. De a horgolt kreációknak is megvan a megfelelő közege, például amikor az ember kiköt a Costa Smeraldán és bemenne valamiben egy gelatóra Porto Cervóba.
Bár a kollekció a klasszikus esztétikát propagálja, ez nem jelent maradiságot, bármennyire is áll jelenleg ez az irányzat össztűz alatt akár a szakma részéről is. Bizonyos szetteket könnyű napjaink elegánsabb influenszerein is elképzelni, hiszen kortalan sziluettekről és megoldásokról van itt szó. A Sentiments tudja, hogy a sikk sosem fog kimenni a divatból, hiszen alapvető emberi vágy, hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból és a legjobb formánkat mutassuk meg. Nyilván egy Sentiments darabot többe időbe és energiába telik viselni, hiszen mindent a tervező sem tud megoldani. Az alakkövető estélyi vagy a crop top akkor fog jól állni, ha az ember odafigyel önmagára, mert ezt ingyen senkinek sem adják, nem jár a vásárlás mellé. És ezzel bizony így voltak a fentebbi stílusikonok is.
Fotók: HFDA / The Sparkle Content
