Sokat és hosszan lehetne írni a főként dohányból meggazdagodó báró Herzog Mór Lipót több mint 2500 darabos képzőművészeti magángyűjteményéről, de ezt megtették már itt és itt például, úgyhogy mi most csak a sztori lalaláját fogjuk itt végigvenni, mert ugye egyrészt baromira érdekes, másrészt meg ez volt a legjobb hozamot produkáló műtárgyinvesztíció az egész magyar történelemben. Akit ellenben a pontos adatok érdekelnek, kattintson a linkekre! A köztudatban valahogy a lebombázott, de immár betonból újjáépített, egykor Lónyay Menyhért miniszterelnök számára emelt Hatvany-villa kincsei szerepelnek az első helyen, holott az Andrássy út 93. szám alatti (a Kodály Köröndnél, azaz majdnem a szomszédomban álló) Herzog-palota messze felülmúlta amazt, a falakon lógó művek értéke szinte felbecsülhetetlen, csak a Magyarországon őrzött műtárgyak körülbelüli ára meghaladja jelenleg a 400 millió dollárt. Ezeket a képeket mi is bármikor megnézhetjük (már ha nincs épp járvány), ugyanis ott lógnak jobbára a Szépművészeti Múzeumban és a Nemzeti Galériában, de jutott belőlük az Iparművészeti Múzeumnak és a Műszaki Egyetemnek is. Hogy is kerültek oda? A gyűjtő 1934-es halála után a komplett szobányi El Greco, a Monet-k, Courbet-k, Munkácsyk, Renoir-ok, van Dyckok, Degas-k, stb. az özvegyre, majd utána a három gyermekükre szálltak, akik különféle módokon próbálták azokat elrejteni a II. világháborús vészkorszakban.

De a zsidó vagyonok begyűjtésére létrehozott nyilas hatóság valamilyen módon felkutatta ezeket, állítólag a vezetőjük, a Szépművészeti Múzeum akkori igazgatója maga akasztotta le az ottmaradt képeket a palota falairól és szállíttatta át a sugárút végére – megőrzésre természetesen. Nos, ezt azóta is profin csinálják, a magyar állam ugyanis sokszori kérésre sem hajlandó visszaadni az országban maradt gyűjteményt az Amerikában élő leszármazottaknak, akik már abba is belementek volna, hogy lógjon továbbra is minden idehaza, csak akkor casht adjanak. (Az állam jogos tulajdonáról nem egyezkedünk alapon természetesen ezt a dealt sem fogadtuk el.) A legfrissebb hír, hogy a hasonló ügyként elhíresült Altmann kontra Ausztria per precedensén a család kb. 10 éve beperelte a magyar államot az USA-ban, de a jogi csűrés-csavarás eredménye az lett, hogy tavaly januárban elutasították a kérelmüket. Pedig már abba is belementek volna, hogy 60-40%-ban osztozzanak a képek tulajdonjogán – beleértve az orosz múzeumok raktáraiban pihenő darabokat is, amelyeket azóta sem tudott senki előimádkozni onnan. A német és a lengyel állam egyébként eleget tett már a vállalt restitúciós kötelezettségeinek, az ottani képeket visszaadták a családnak, amelyek a Christie’s és a Sotheby’s aukciós házaknál kerültek kalapács alá.

A történet kísértetiesen hasonlít ugye a pár éve, Helen Mirren főszereplésével bemutatott Hölgy aranyban sztorijához, amikor is Ausztria makacsolta meg magát Klimt talán egyik leghíresebb festménye kapcsán. A századforduló híres bécsi socialite-jának, Adele Blochbauernek a portréja végül is visszakerült unokahúga tulajdonába, ha nem láttátok, mindenképp érdemes megnézni a karantén alatt a filmet!

Fotók: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Országos Széchenyi Könyvtár