Gabrielle Chanel Párizsba költözvén a Rue Cambon 31-es szám alatt nyitotta meg divatházát, s habár manapság sok üzlete van a márkának világszerte, máig is ez az elegáns belvárosi épület a nevét viselő birodalom központja. Amelyre azonban ráfért már némi tatarozás! Nem is oly régen adták át a ráncfelvarráson átesett haute couture szalont és a híres, tükrös főlépcsőházat, s most a Mademoiselle egykori privát lakosztályára került a sor. Lássuk hát, milyen is lett!
Jacques Grange enteriőrtervező kapta a nemes feladatot, hogy – főként Robert Doisneau 1953-as fotói alapján -rekonstruálja az 1971-es állapotot, mikor is elhunyt a tervezőnő. A többhónapnyi munka persze óvatos lépésekben zajlott, mivel 2013-ban a francia kulturális minisztérium műemléknek nyilvánította a lakást, amelynek egész különleges funkciója volt. Hálószoba ugyanis nem található benne, lévén a dizájner sosem aludt itt, estére mindig hazatért a közeli Vendome téren található Ritz luxusszállodában bérelt lakosztályába. Ezt a lakást arra használta ugyanis, hogy napközben “dolgozzon, olvasson, álmodozzon, pihenjen, ebédeljen és egy egészen közeli baráti kört szórakoztasson”. Na meg persze, hogy kiélhesse a dekorációs szenvedélyét, véleménye szerint ugyanis: “A lakberendezés a lélek természetes kivetülése.”
A lakás egészen pontosan úgy néz ki, mint valami kincstár: ókori csecsebecsék Egyiptomból, Hellászból vagy Kínából (ahova mindig is vágyott, azonban sosem jutott el), antik szobrok a reneszánsz Itáliából – megannyi könyv társaságában, amelyek talán jól kompenzálták, hogy az olthatatlan tudásszomjú Chanelnek nem volt lehetősége továbbtanulni. A szabászatban is újító tervezőt ezúttal sem kellett félteni: mindezeket 18. századi francia bútorokkal és kortárs darabokkal kombinálta, egy olyan eklektikus teret hozva létre, amelynek csodájára jártak a korszakban. A barokk tükrök és kristálycsillár csillogása és ez az elsőre talán tömény tárgyhalmaz számára inspirálóan hatottak, itt születtek lényegben a parfümök, az ékszerek és karórák tervei – egyszerűen szükségét érezte ezen dolgok közelségének az alkotáshoz.
A második emeleti négyszobás, privát lakosztály egy előcsarnokot, egy szalont, egy dolgozószobát és egy étkezőt rejt, ezeket egy duplaszárnyú ajtó választja el az ikonikus, art déco főlépcsőháztól, ahol mindig gubbasztott, míg a manökenek bemutatták a legfrissebb kollekciót, s ahol minden reggel Chanel Nr. 5. parfümöt spricceltek szét a levegőbe, hogy a Kisasszonyt az általa szeretett, kasszasikernek bizonyuló illat várja, amikor megérkezik. Az előszobát az antik, lakkozott, intarziás kínai falipanelek uralják, amelyekből összesen 20 darabot sikerült gyűjtenie, ezek némelyikét maga restaurálta aranyfestékkel. Szenvedélyesen szerette nézegetni őket, a Chanel-ház szimbóluma, a kamélia is innen eredeztethető. A fehér szatén fotel nem volt itt eredetileg, ezt csak 1988-ban vásárolta a Ház, mert fontos darab: a neves fotóművész, Horst P. Horst ebben elfeküdve fényképezte 1937-ben a Vogue magazinnak – a sorozat a leghíresebb ábrázolásai közé tartozik. A tükörpanelen lógó 18. századi sasos, porosz tükör is fontos darab, állítólag ez inspirálta a Nr. 5 parfüm üvegét, amely megmentette a divatházat a csődtől, hála a kedvező fogadtatásnak az amerikai piacon.
A lakás középpontja a szalon, amelyet a Kisasszony csak este hagyott el, egyébként itt telt az egész napja. A bézs bársonykanapén olyan hírességek ültek, mint Salvador Dalí, Pablo Picasso, Igor Sztravinszkij, Marlene Dietrich vagy Romy Schneider. A színe szándékosan olyan, mint a vízes homok, a francia fürdővárosra Deauville-ra emkékeztette ugyanis, ahova olyan szívesen járt pihenni. A díszpárnák steppeltek, ahogy a híres, 1955. februárjában tervezett 2.55 nevű retikülje is. A kanapénak eme utalások mellett persze roppant kényelmesnek is kellett lennie a saját és a híres barátok kedvéért, a 18. századi karosszékekbe ugyanis csak azon vendégek ültek, akik nem tartoztak a Mademoiselle belső köréhez. Bár mindegyik helyiségben kristálycsillárok adják a fényt, a nappalié különleges darab: a kristály, ametiszt és füstös kvarc függőkön a szemfüles megfigyelő betűket is észrevehet: a G (Gabrielle), a dupla C (a Chanel logója), a B (Arthur “Boy” Capel, Chanel autóbalesetben fiatalon meghalt, zsoké szerelme) és a W (Westminster hercege is Chanel szeretője volt) mellett az 5-ös számot (Chanel szerencseszáma), valamit a Ház szimbólumait, a kaméliákat. A búzakéve lábú lerakóasztalt Chanel kérésére tervezték. Ez a növény a kollekcióiban is rendre visszatért, fontos jelkép volt számára: búza alakú talizmánját édesapjától kapta még, mivel ő maga augusztusi születésű volt. A Kisasszony szerette a szimbólumokat, az oroszlán több helyen is visszaköszön a szalonban: ugye először is augusztus hónap csillagjegye, másrészt Velence védőszentjének, Szent Márknak az attribútuma – az adriai város pedig Chanel kedvence volt. Az állatok királyaként az erő jelképe, a mezopotámiai kultúrában pedig a negatív behatásoktól véd.
A dolgozó egy ember és egy helyszín előtt adózik – mindkét periódus nagyban befolyásolta, hogy a kis varrónőből, majd kalapkészítőből a világ leghíresebb divattervezőnője, couturier lett. A kínai darabok Boy Capelnek állítanak emléket, Chanel igaz szerelmének, akinek korai, tragikus halála miatt a tervező egy életre letett a házasságról. Ő volt egyúttal az, aki megismertette Chanelt az ázsiai művészettel. A kandallópárkányon lévő Szűz Mária szobor pedig az aubazini árvaházat juttatta mindig eszébe: a helyet ahol felnőtt, miután apja otthagyta. A ciszterci apácarend minimalista viselete inspirálta később a formabontó szettek tervezésére. Az étkezőben szándékosan nincsenek kisbútorok, Chanel valami grandiózusat, pompásat szeretett volna létrehozni – lásd. a gigantikus velencei tükröket. Érdekesség, hogy a lakásban egye portré sincsen, a kandallón lévő márványbüszt az egyetlen emberábrázolás – a Szűzanyát és a Kisjézust leszámítva -, akinek ismerjük a kilétét: ő Boy Capel bácsikája volt. A két velencei konzolasztal a Nyár és az Ősz allegóriája – búzakalásszal és szőlőfürttel. A XIII. Lajos korabeli étkezőasztal köré XVI. Lajos korabeli átkárpitozott székeket választott, ezekhez a saját monogramjával díszített porcelánszervízt és ezüs étkészletet – csak hogy érezzék a barátai, kinek a szetélyében is vannak.Már ha nem lenne egyértelmű.
Fotók: Chanel / François Halard
2021. július 5.
